¹Vakmerőn semmit ne szólj, és szíved ne legyen gyors a szólásra Isten előtt; mert az Isten mennyben van, és te a földön, azért kevés beszédű légy.

²A sok gondot álmok követik, és a sok beszédben bolondság találtatik.

³Ha mit fogadtál az Istennek, ne késsél megadni; mert nem tetszik neki a hűtelen és bolond igéret; hanem a mit fogadsz, teljesítsd.

⁴Sokkal jobb, fogadást nem tenni, mintsem fogadás után az igéretet nem teljesíteni.

⁵Ne engedd meg szádnak, hogy vétekre vigye testedet; és ne mondd az angyal előtt: Nincs gondviselés! nehogy az Isten megharagudván beszédeid ellen, meghiúsítsa kezed minden munkáját.

⁶A hol sok az álom, igen sok a hiúság és számtalan a beszéd; te pedig az Istent féljed.

⁷Ha látod a szegények elnyomatását és az erőszakos itéleteket, és hogy az igazság elfordíttatik az országban: ne csodálkozzál e dolgon, mert a nagynál más nagyobb van, és ezek fölött is más nagyobbak vannak,

⁸és ezen kivűl a király parancsol az egész földnek, mint alattvalónak.

⁹A fösvény nem telik be pénzzel, és ki a gazdagságot szereti, nem veszi annak hasznát; azért ez is hiúság.

¹⁰A hol sok a gazdagság, sokan is vannak, kik azt emésztik. És mit használ birtokosának, minthogy látja szemeivel a gazdagságot?

¹¹Édes az álom a munkásnak, akár keveset, akár sokat egyék; a gazdagot pedig bővelkedése nem hagyja aludni.

¹²Van még más igen gonosz nyavalya is, melyet a nap alatt láttam; az urának veszedelmére tartott gazdagság.

¹³Mert egy nagy csapás által elvesz mindene, a fiú, kit nemzett, legnagyobb inségre jut;

¹⁴a mint mezítelen jött ki anyja méhéből, úgy megy el innen, és semmitsem visz el magával szerzeményéből.

¹⁵Valóban, nyomorúságos nyavalya! A mint jött, úgy tér vissza. Mit használ tehát neki, hogy hiába munkálkodott?

¹⁶Életének teljes napjaiban sötétben evett, sok gonddal és nyomorúságban és bánatban.

¹⁷Azért azt találtam jónak, hogy kiki egyék és igyék és örömet élvezzen munkájából, melylyel munkálkodik a nap alatt, élete napjainak száma szerint, melyeket az Isten adott neki; mert ez az ő osztályrésze.

¹⁸És hogy minden embernek, kinek gazdagságot és jószágot adott, megengedte, hogy egyék azokból, és élvezze osztályrészét, és örűljön munkájának: Isten ajándéka ez.

¹⁹És nem igen emlékezik meg élete napjairól, mivel az Isten gyönyörűséggel foglalja el az ő szivét.