¹És midőn kiment a templomból, mondá neki egy az ő tanítványai közől: Mester! nézd minő kövek, és minő épűletek.

²És felelvén Jézus, mondá neki: Látod-e mind e nagyszerű építményeket? Nem hagyatik itt kő kövön, mely le ne rontassék.

³És midőn az olajfák hegyén ült a templommal átellenben, külön kérdék őt Péter és Jakab, János és András:

⁴Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz jele, mikor mindezek teljesedni kezdenek?

⁵És felelvén Jézus, így kezde nekik szólani: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson titeket.

⁶Mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: hogy én vagyok; és sokat eltévelyítenek.

⁷Mikor pedig halljátok a harczokat és harczi híreket, meg ne ijedjetek, mert szükség ezeknek megtörténni; de még nincs vége.

⁸Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen, és földindúlás lesz helyenkint és éhség. Mindez csak kezdete a gyötrelmeknek.

⁹Vigyázzatok pedig magatokra. Mert elárulnak titeket a gyülekezetekben, és a zsinagógákban meg fogtok veretni, s a helytartók és királyok elé állíttatni énérettem, bizonyságúl őnekik.

¹⁰És minden nemzeteknél szükség előbb az evangéliomnak hirdettetni.

¹¹És mikor hurczolnak titeket, kézbe adván, eleve ne gondolkodjatok, mit szóljatok, hanem a mi azon órában adatik nektek, azt mondjátok; mert nem ti vagytok a szólók, hanem a Szentlélek.

¹²Elárulja pedig a testvér testvérét halálra, és az atya fiát, és a gyermekek szülőik ellen támadnak, és halálra viszik őket.

¹³És gyűlöletesek lesztek mindeneknél az én nevemért; a ki pedig mindvégig tűr, az üdvözűl.

¹⁴Mikor pedig látjátok a pusztúlás utálatosságát ott állani, hogy nem kellene, – a ki olvassa, értse! – akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre;

¹⁵és ki a héjazaton van, le ne szálljon a házba, és be ne menjen, hogy valamit elvigyen házából.

¹⁶És ki a mezőn lesz, vissza ne térjen elvinni köntösét.

¹⁷Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban.

¹⁸Imádkozzatok pedig, hogy ez télben ne legyen.

¹⁹Mert ama napokban oly szorongatás leszen, minő nem volt a teremtés kezdetétől, melyet Isten alkotott, mindeddig, nem is leszen.

²⁰És ha az Úr meg nem rövidítené ama napokat, egy ember sem szabadúlna meg; de a választottakért, kiket választott, megrövidíti ama napokat.

²¹Akkor ha valaki nektek azt mondja: Ime itt a Krisztus, ime amott! ne higyétek.

²²Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták, és jeleket és csodákat tesznek, hogy eltévelyítsék, ha lehet, még a választottakat is.

²³Ti tehát vigyázzatok; ime eleve megmondottam nektek mindeneket.

²⁴Továbbá ama napokban e gyötrelem után, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot.

²⁵És az ég csillagai lehullanak, és az erők, melyek az egekben vannak, megindúlnak.

²⁶És akkor meglátják az ember fiát jőni a felhőkben nagy erővel és dicsőséggel.

²⁷És akkor elküldi angyalait és egybegyüjti választottait a négy szélről, a föld végétől az ég határáig.

²⁸A fügefáról pedig vegyetek példát. Midőn immár ága gyenge és levelei sarjadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

²⁹Úgy ti is, midőn ezeket látjátok történni, tudjátok, hogy közel van az ajtóban.

³⁰Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek.

³¹Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

³²Azt a napot azonban, vagy órát senki sem tudja, a mennyei angyalok sem, a Fiú sem, hanem csak az Atya.

³³Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor lesz azon idő.

³⁴Mint amaz ember, ki messze útra menvén, elhagyá házát, és hatalmat ada szolgáinak minden dologra, és az ajtónállónak megparancsolá, hogy vigyázzon.

³⁵Vigyázzatok tehát, (mert nem tudjátok, mikor jő el a háznak ura, estve-e vagy éjfélkor, vagy kakasszókor vagy reggel),

³⁶hogy midőn hirtelen eljövend, ne találjon titeket aluva.

³⁷A mit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!