¹Jézus Krisztus, az Isten fia evangéliomának kezdete;

²a mint írva vagyon Izaiás prófétánál: Ime én elküldöm angyalomat a te színed előtt, ki elkészíti utadat előtted.

³A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké ösvényeit.

⁴János a pusztában keresztele, és hirdeté a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.

⁵És kiméne hozzája egész Judea tartománya és mindnyájan a jerusalemiek, és megkereszteltetnek vala tőle a Jordán folyóvizében, megvallván bűneiket.

⁶És János teveszőrbe vala öltözve, bőrövvel ágyékai körűl, sáskákat és erdei mézet eszik vala. És prédikála, mondván:

⁷Nálamnál erősebb jő utánam, kinek nem vagyok méltó leborúlva megoldani saruszíját.

⁸Én titeket vízzel keresztellek, ő pedig Szentlélekkel fog keresztelni.

⁹És lőn: ama napokban jöve Jézus Galilea Názáretéből, és megkeresztelteték Jánostól a Jordánban.

¹⁰És mihelyt a vízből feljött, látá megnyílni az egeket, és a Lelket mint egy galambot leszállani, és rajta maradni.

¹¹És e szózat lőn mennyekből: Te vagy az én szerelmes fiam, tebenned telik kedvem.

¹²És a Lélek azonnal kivivé őt a pusztába.

¹³És vala a pusztában negyven nap és negyven éjjel, és megkisérteték a sátántól; és a vadállatokkal vala, és az angyalok szolgálának neki.

¹⁴Miután pedig kézbe adatott János, Galileába jöve Jézus, hirdetvén az Isten országa evangéliomát,

¹⁵és mondván: Mivelhogy betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa: tartsatok bűnbánatot, és higyetek az evangéliomnak.

¹⁶És elmenvén a galileai tenger mellett, látá Simont és testvérét, Andrást, a mint hállót vetettek a tengerbe, (mert halászok valának).

¹⁷És mondá nekik Jézus: Jőjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.

¹⁸És azonnal elhagyván hállóikat, követék őt.

¹⁹És onnan tovább menvén egy kevéssé, látá Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, a mint ők is igazgatták hállóikat a hajóban.

²⁰És azonnal hívá őket. És elhagyván atyjokat, Zebedeust a hajóban a béresekkel együtt, követék őt.

²¹És bemenének Kafarnaumba; és azonnal szombaton megjelenvén a zsinagógában, tanítá őket.

²²És álmélkodának az ő tudományán, mert úgy tanítá őket, mint a kinek hatalma vagyon, és nem mint az írástudók.

²³És vala zsinagógájokban egy ember tisztátalan lélekkel. Ez fölkiálta,

²⁴mondván: Mi közünk veled? názáreti Jézus! elveszteni jöttél-e minket? tudom, ki vagy: az Istennek Szente.

²⁵És megfenyegeté őt Jézus, mondván: Némúlj meg, és menj ki ez emberből.

²⁶És gyötörvén őt a tisztátalan lélek, és fölkiáltván nagy szóval, kiméne belőle.

²⁷És csodálkozának mindnyájan, úgy, hogy kérdezék egymás között, mondván: Mi ez? micsoda új tudomány ez? hogy hatalommal parancsol még a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek neki.

²⁸És azonnal elterjede az ő híre Galileának egész tartományában.

²⁹És mindjárt, a mint a zsinagógából eltávoztak, menének Simon és András házába Jakabbal és Jánossal.

³⁰Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és mindjárt szólának neki felőle.

³¹És hozzá járulván, fölemelé őt, kézen fogva, és rögtön elhagyá őt a hideglelés, és szolgála nekik.

³²Midőn pedig este lőn a nap lemente után, hozzája vivék mind a betegeket és ördöngösöket;

³³és az egész város az ajtóhoz gyűlt vala.

³⁴És meggyógyíta sokat, kik különféle nyavalyákban gyötrődtek, és sok ördögöt űze ki, és nem hagyá őket szólani, mert ismerik vala őt.

³⁵És korán reggel fölkelvén, kiméne egy puszta helyre, és ott imádkozik vala.

³⁶És követé őt Simon, és a kik vele valának.

³⁷És mikor megtalálták őt, mondák neki: Mindnyájan keresnek téged.

³⁸És mondá nekik: Menjünk a közel való falukba és városokba, hogy ott is prédikáljak; mert azért jöttem.

³⁹És taníta az ő zsinagógájokban és egész Galileában, és ördögöket űze.

⁴⁰És jöve hozzája egy poklos, kérvén őt, és térdhajtva mondá neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

⁴¹Jézus pedig könyörűlvén rajta, kinyujtá kezét, és illetvén őt, mondá neki: Akarom, tisztúlj meg.

⁴²És a mint ezt mondotta, mindjárt eltávozék tőle a poklosság, és megtisztúla.

⁴³És erősen ráparancsolván, azonnal elküldé őt,

⁴⁴és mondá neki: Meglásd, ezt senkinek se mondd; hanem eredj, mutasd meg magadat a papifejedelemnek, és áldozd föl megtisztúlásodért, a miket Mózes parancsolt bizonyságúl nekik.

⁴⁵Amaz pedig elmenvén, kezdé beszélni és elhiresztelni a dolgot, úgy, hogy (Jézus) már nem mehetett nyilván a városba, hanem kivül a puszta helyeken vala; és hozzája gyűlének mindenünnen.