¹És ismét beméne Kafarnaumba néhány nap múlva.

²És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyűlének össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdeté nekik az igét.

³És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala,

⁴És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, fölbonták a tetőt, a hol volt, és a nyiláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala.

⁵Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid.

⁶Valának pedig ott némelyek az írástudók közől, ott ülvén és gondolván szivökben:

⁷Mint szólhat ez így? káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem egyedűl az Isten?

⁸Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magokban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondoljátok ezeket sziveitekben?

⁹Mi könnyebb? mondani-e az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bűneid; – vagy mondani: Kelj föl, vedd ágyadat és járj?

¹⁰Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; (mondá az inaszakadtnak):

¹¹Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba.

¹²És amaz mindjárt fölkele, és vévén ágyát, elméne mindenek láttára, úgy hogy mindnyájan csodálkozának, és dicsőiték az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk!

¹³És kiméne ismét a tengerhez, és az egész nép hozzája seregle, és tanítá őket.

¹⁴És átmenőben látá Lévit, Alfeus fiát a vámon ülni, és mondá neki: Kövess engem! És fölkelvén, követé őt.

¹⁵És lőn, hogy letelepedvén ennek házában, sok vámos és bűnös telepedék le együtt Jézussal és az ő tanítványival; mert sokan valának, kik követték őt.

¹⁶És az irástudók és farizeusok látván, hogy ő a vámosokkal és bűnösökkel eszik, mondák az ő tanítványinak: Miért eszik és iszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek?

¹⁷Ezt hallván Jézus, mondá nekik: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek; mert nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket.

¹⁸Most János és a farizeusok tanítványai, kik böjtölnek vala, eljövén, mondák neki: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusokéi, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

¹⁹És mondá nekik Jézus: Vajjon a násznép, mig a vőlegény velök van, böjtölhet-e? mig velök van a vőlegény, nem böjtölhetnek.

²⁰Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor majd fognak böjtölni ama napokon.

²¹Senki nem varr új posztófoltot ócska ruhára, mert különben az új folt elválik az ócskától, és a szakadás nagyobb leszen.

²²És senki nem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben a bor szétszakasztja a tömlőket, és a bor kifoly, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.

²³És lőn ismét, midőn az Úr szombaton a vetéseken ment át, az ő tanítványai előre menvén, búzafejeket kezdének szaggatni.

²⁴A farizeusok pedig mondák neki: Ime mit cselekszenek szombaton, a mi nem szabad?

²⁵És mondá nekik: Soha nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor szükségben volt, és éhezett ő és a kik vele voltak?

²⁶Mikép ment be az Isten házába Abiatárnak papifejedelemsége alatt, és a kitett kenyerekből evett, melyeket nem volt szabad enni, hanem csak a papoknak, és adott azoknak is, kik vele voltak?

²⁷És mondá nekik: A szombat az emberért rendeletetett, és nem az ember a szombatért.

²⁸Annakokáért az ember fia ura a szombatnak is.