¹Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalanok ünnepe, s a főpapok és irástudók arra törekvének, hogy őt megfogják álnoksággal, és megöljék.

²Mondának pedig: Ne az ünnepnapon, netalán támadás legyen a nép között.

³És mikor Bethániában volt a poklos Simon házában, és letelepedett, jöve egy asszony, alabastromedényben drága nárduszkenettel, és eltörvén az alabastromot, fejére önté.

⁴Némelyek pedig neheztelének magokban, és mondák: Mire való e kenetvesztegetés?

⁵Mert e kenetet eladhatták volna háromszáz tízesen fölűl, és a szegényeknek oszthatták volna. És boszankodának rája.

⁶Jézus pedig mondá: Hagyjatok békét neki. Miért vagytok bántására? Ő jócselekedetet tett velem.

⁷Mert szegények mindenkor vannak veletek, és mikor akarjátok, jót tehettek velök; én pedig nem mindenkor vagyok veletek.

⁸A mi tőle telt, megcselekedte; eleve megkente az én testemet a temetésre.

⁹Bizony mondom nektek: Valahol ez evangéliom hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett, az ő emlékezetére.

¹⁰És iskarioti Júdás, egy a tizenkettő közől, elméne a főpapokhoz, hogy őt nekik elárulja.

¹¹Kik hallván ezt, örűlének, és megigérék, hogy pénzt adnak neki. És módot keres vala benne, mint árulja el őt alkalmasan.

¹²És a kovásztalanok első napján, mikor a húsvéti bárányt föláldozzák, mondák neki a tanítványok: Hova akarod, hogy menjünk, és elkészítsük ételedre a húsvétet?

¹³És elkülde kettőt tanítványai közől, és mondá nekik: Menjetek a városba, és elétek jő egy korsó vizet vivő ember; kövessétek őt,

¹⁴és a hová bemegyen, mondjátok a ház urának, hogy a mester azt izeni: Hol van a vacsorahely, hol a húsvétet tanítványimmal elköltsem?

¹⁵És ő mutat nektek egy nagy éttermet fölterítve, ott készítsetek nekünk.

¹⁶És elmenvén tanítványai, a városba jutának, és úgy találák, a mint mondotta vala nekik, és elkészíték a húsvétet.

¹⁷Beesteledvén pedig, eljöve a tizenkettővel.

¹⁸És midőn letelepedtek és evének, mondá Jézus: Bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem, ki velem eszik.

¹⁹Azok pedig elszomorodván, kezdék egyenkint kérdeni: Vajjon én-e?

²⁰És mondá nekik: Egy a tizenkettő közől, ki velem kezét a tálba mártja.

²¹Az ember fia elmegy ugyan, a mint irva van felőle; de jaj annak az embernek, ki által az ember fia elárultatik; jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember.

²²És midőn evének, vevé Jézus a kenyeret, és megáldván megszegé és nekik adá, és mondá: Vegyétek, ez az én testem.

²³És vévén a kelyhet, hálát adván, nekik adá, és ivának abból mindnyájan.

²⁴És mondá nekik: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik.

²⁵Bizony mondom nektek, hogy már nem iszom e szőllőtermésből az napig, midőn amaz újat iszom majd Isten országában.

²⁶És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.

²⁷És mondá nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel; mert írva vagyon: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

²⁸De minekutána feltámadok, megelőzlek titeket Galileában.

²⁹Péter pedig mondá neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, de én nem.

³⁰És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy te ma, ez éjjel, minekelőtte a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.

³¹Ő pedig még inkább mondá: Ha meg kell halnom is veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképen szólának mindnyájan a többiek is.

³²És jövének a majorba, melynek neve Getszemani. És mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg imádkozom.

³³És maga mellé vévén Pétert és Jakabot és Jánost, kezde remegni és borzadni.

³⁴És mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várjatok itt, és viraszszatok.

³⁵És egykevéssé elébb menvén, a földre borúla, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez óra.

³⁶És mondá: Abba, Atyám! minden lehetséges neked, vedd el tőlem e poharat; de nem a mit én akarok, hanem a mit te.

³⁷És eljöve, és aluva találá őket. És mondá Péternek: Simon! alszol? nem viraszthattál egy óráig?

³⁸Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

³⁹És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon beszédet mondván.

⁴⁰És visszatérvén, ismét aluva találá őket, (mert szemeik el voltak nehezedve), és nem tudták, mit feleljenek neki.

⁴¹És eljöve harmadszor, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ime az ember fia a bűnösök kezeibe adatik.

⁴²Keljetek föl, menjünk; ime a ki engem elárul, közel vagyon.

⁴³És még midőn szólott, eljöve iskarioti Júdás, egy a tizenkettő közől, és vele nagy sereg, kardokkal és dorongokkal, a főpapoktól és irástudóktól és vénektől.

⁴⁴Jelt adott vala pedig az áruló nekik, mondván: A kit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt, és vigyétek óvatosan.

⁴⁵És a mint eljött, mindjárt hozzájárula, mondván: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolá őt.

⁴⁶Azok pedig rája veték kezeiket és megfogák őt.

⁴⁷Egy pedig a körűlállók közől kivoná kardját, és rácsapván a főpap szolgájára, elvágá annak fülét.

⁴⁸És felelvén Jézus, mondá nekik: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni.

⁴⁹Mindennap nálatok voltam, a templomban tanítván, és nem fogtatok el engem. De be kell teljesedni az irásoknak.

⁵⁰Akkor tanítványai elhagyván őt, mindnyájan elfutának.

⁵¹Követi vala pedig őt egy ifjú, csupán gyolcsingbe öltözötten, és megfogák őt.

⁵²Ez pedig elvetvén a gyolcsot, mezítelen futa el tőlök.

⁵³És a főpaphoz vivék Jézust, és egybegyűlének mind a papok és irástudók és vének.

⁵⁴Péter pedig távolról követé őt be egész a főpap tornáczába, és a szolgákkal a tűzhöz ülvén, melegszik vala.

⁵⁵A főpapok pedig és az egész gyülekezet Jézus ellen tanúbizonyságot keresének, hogy őt halálra adják, és nem találának.

⁵⁶Mert sokan hamis tanúbizonyságot mondának ellene; és nem voltak egyezők a bizonyságok.

⁵⁷És némelyek fölkelvén, hamisan tanúskodának ellene, mondván:

⁵⁸Mi hallottuk őt, hogy mondotta: Én elbontom e kézzel épített templomot, és három nap alatt mást építek, mely nem kézzel épűl.

⁵⁹És nem volt egyező az ő bizonyságuk.

⁶⁰És fölkelvén közepett a főpap, kérdezé Jézust mondván: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened mondanak?

⁶¹Ő pedig hallgata, és semmit sem felele. Ismét kérdé őt a főpap, és mondá neki: Te vagy-e Krisztus, az áldott Istennek Fia?

⁶²Jézus pedig felelé neki: Én vagyok; és látni fogjátok az ember fiát ülni az Isten erejének jobbján, és eljőni az ég felhőiben.

⁶³A főpap pedig megszaggatván ruháit, mondá: Minek kivánunk még tanúkat?

⁶⁴Hallottátok a káromlást; mit itéltek? Kik mindnyájan halálra méltónak itélék őt.

⁶⁵És kezdék némelyek őt pökdösni, orczáját befödni, és nyakon, csapdosni, és mondani neki: Találd el! És a szolgák arczúl verék őt.

⁶⁶És midőn Péter a tornáczban odalent vala, jöve egy a főpap szolgálói közől,

⁶⁷látván Pétert ott melegedni, s rája tekintvén, mondá: Te is a názáreti Jézussal valál.

⁶⁸Ő pedig tagadá, mondván: Nem tudom, nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácz elé; és szóla a kakas.

⁶⁹Azután ismét látván őt egy szolgáló, kezdé mondani a körűlállóknak: Ez is azok közől való.

⁷⁰Ő pedig ismét tagadá. És kevés vártatva megint az ott állók mondák Péternek: Bizonyára azok közől vagy, mert te is galileai vagy.

⁷¹Ő pedig kezde átkozódni és esküdni: hogy nem ismerem azt az embert, kit mondotok.

⁷²És azonnal szóla ismét a kakas. És megemlékezék Péter az igéről, melyet mondott vala neki Jézus: Minekelőtte a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És kezde sírni.