¹Felelvén pedig a suhi Baldad, mondá:

²Meddig szólasz ilyeneket? sokféle szél a te szád beszéde.

³Az Isten meghamisítja-e az itéletet? avagy a Mindenható elfordítja-e az igazat?

⁴Mert ha fiaid vétkeztenek is ellene, és az ő gonoszságuk kezébe bocsátotta őket:

⁵te mindazáltal ha reggel fölkelsz az Istenhez, és a Mindenhatónak könyörgesz,

⁶ha tisztán és igazán jársz, azonnal fölserken hozzád, és békéssé teszi a te igazságod lakhelyét,

⁷elannyira, hogyha a te előbbi dolgaid csekélyek voltak is, az utóbbiak igen megsokasodnak;

⁸mert kérdezd meg a régi nemzedéket, és szorgalmasan vizsgáld az atyák emlékét;

⁹(Mert mi tegnapiak vagyunk, és mit sem tudunk, és napjaink a földön, mint az árnyék.)

¹⁰és ők megtanítanak téged, megmondják neked, és szivökből szólanak.

¹¹A káka zöldelhetik-e nedvesség nélkül? vagy a sás növekedhetik-e víz nélkül?

¹²Még mikor virágjában van is, és nem szaggatják kézzel, minden füvek előtt elszárad;

¹³igy vagyon mindazok útja, kik elfelejtik az Istent, és a képmutató reménysége elenyészik.

¹⁴Nem fog neki tetszeni balgasága, és az ő bizodalma, mint a pókháló.

¹⁵Házára támaszkodik, és nem áll meg; megtámasztja azt, és nem marad fenn.

¹⁶Nedvesnek látszik, mielőtt feljő a nap, és felköltével kiterjednek ágai;

¹⁷a kőhalmon megsürűdnek gyökerei, és a kövek között tenyészik;

¹⁸de ha kitépik helyéről, ez megtagadja őt, és azt mondja: Nem ismerlek téged.

¹⁹Mert ez az ő útjának öröme, hogy földből ismét mások csirázzanak.

²⁰Az Isten el nem veti az együgyűt, sem kezet nem nyujt a gonoszoknak;

²¹még betelik szád nevetéssel, és ajakid vigasággal.

²²A kik téged gyülölnek, gyalázatba öltöztetnek; és az istentelenek hajléka nem lesz állandó.