¹Vala egy Jób nevű férfiú Husz földén, és ez az ember egyeneslelkű vala és igaz, istenfélő és a gonosztól távozó.

²És születék neki hét fia és három leánya.

³És az ő jószága hétezer juh vala és háromezer teve, ötszáz iga ökör és ötszáz szamár, és igen sok cseléde; és ez az ember nagy vala minden napkeletiek között.

⁴És elmenének fiai, és lakomát tartának házonként, kiki az ő napján. És elküldvén, meghívák az ő három nővéröket, hogy egyenek és igyanak velök.

⁵És mikor elmúltak a lakoma napjai, hozzájok külde Jób, és megszentelé őket, és fölkelvén reggel, égőáldozatot tőn mindenikért; mert mondá: Talán vétkeztek fiaim, és az Istent megáldották szivökben. Igy cselekvék Jób mindennap.

⁶Valamely napon pedig, mikor eléjöttek az Isten fiai, hogy az Úr előtt álljanak, jelen vala közöttük a sátán is.

⁷Kinek mondá az Úr: Honnan jösz? Ő felelvén, mondá: Megkerűltem a földet és eljártam azt.

⁸És mondá az Úr neki: Nem szemléléd-e meg az én szolgámat, Jóbot, hogy nincs a földön hozzá hasonló egyeneslelkű és igaz ember, istenfélő és a gonosztól távozó?

⁹Kinek felelvén a sátán, mondá: Vajjon hasztalan féli-e Jób az Istent?

¹⁰Nem keritetted-e körűl őt és az ő házát és köröskörűl minden vagyonát? kezei munkáját megáldottad, és az ő jószága gyarapodott a földön.

¹¹De nyujtsd ki egykevéssé a te kezedet, és verd meg mind, a mije vagyon, ha szemtől szembe nem áld-e meg téged?

¹²Mondá tehát az Úr a sátánnak: Ime, a mivel bír, mind kezedben vagyon; csak rá, magára ki ne nyujtsd a te kezedet. És kiméne a sátán az Úr színe elől.

¹³Midőn pedig egy napon fiai és leányai ettek és bort ittak az ő elsőszülött bátyjuk házában;

¹⁴követ jőve Jóbhoz, ki azt mondá: Az ökrök szántanak, és a szamarak azok mellett legelnek vala,

¹⁵és rájok rohanának a szabeusok és elhajtának mindeneket, és a szolgákat megölék fegyverrel, és én egyedül menekedtem meg, hogy hírt hozzak neked.

¹⁶És midőn az még szól vala, más jöve, és mondá: Az Isten tüze hulla le az égből, és érvén a juhokat és szolgákat, megemészté, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked.

¹⁷De az is még szól vala, s már más jöve és mondá: A kaldeusok három sereget rendelének, és ráütének a tevékre, és elhajták azokat, és a szolgákat is megölék fegyverrel, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked.

¹⁸Még ez szól vala, s ime más méne be, és mondá: Midőn fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjok házában,

¹⁹hirtelen sebes szél rohana a pusztának tartománya felől, és megrendíté a ház négy szegletét, mely összeroskadván, agyonzúzá a te magzataidat, és meghalának, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked.

²⁰Akkor fölkele Jób, és megszaggatá ruháit, és nyírt fővel a földre borúlván, imáda,

²¹és mondá: Mezitelen jöttem ki anyám méhéből, és mezitelen térek vissza oda; az Úr adta, az Úr elvette; a mint az Úrnak tetszett, úgy lőn; legyen áldott az Úr neve.

²²Mindezekben nem vétkezék Jób az ő ajakival, sem valami oktalanságot nem szóla Isten ellen.