¹Felelvén pedig Jób, mondá:

²Vajha mérlegre vettetnének az én bűneim, melyekkel haragot érdemlettem, és a nyomorúság, melyet szenvedek!

³ez mint a tenger fövenye nehezebbnek látszanék; azért beszédeim is telvék fájdalommal.

⁴Mert az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge föliszsza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem.

⁵Vajjon ordít-e a vadszamár, mikor van füve? avagy bőg-e az ökör, mikor tele jászoly előtt áll?

⁶Avagy megehetni-e az ízetlent, minek a só ízt nem adott? vagy megízlelheti-e azt valaki, mi megízleltetvén, halált okoz?

⁷A miket azelőtt illetni sem akartam, most a nyomorúság miatt azok étkeim.

⁸Ki teszi meg, hogy az én kérésem teljesedjék, és a mit várok, megadja nekem az Isten?

⁹A ki elkezdte, az tiporjon el engem; oldja meg kezét, és vágjon le engem!

¹⁰És ez legyen vigasztalásom, hogy nyomorgatván engem a fájdalommal, ne kiméljen; s én ne mondjak ellen a Szent beszédeinek.

¹¹Mert mi az én erőm, hogy elviselhessem? vagy mi az én végem, hogy békével tűrjek?

¹²Nem a kövek erőssége az én erőm, s nem rézből van az én testem.

¹³Ime nincs magamban segítségem, és barátaim is eltávoztak tőlem.

¹⁴A ki megvonja barátjától az irgalmasságot, az Úr félelmét elhagyja.

¹⁵Atyámfiai elmellőztek engem, mint a patak, mely sebesen átfoly a völgyeken.

¹⁶Kik a dértől félnek, hó esik azokra.

¹⁷Az időben, mikor ide s tova hányatnak, elvesznek, és midőn meleg leend, elolvadnak helyökről;

¹⁸az ő lépteik ösvényei összebonyolodtak, hiába járnak, és elvesznek.

¹⁹Nézzetek Téma ösvényeire, Szába utaira, és várjatok egy keveset.

²⁰Megszégyenűltek, mert bíztam; és el is jöttek szintén hozzám, de szégyennel borítattak be.

²¹Most jöttetek, és immár látván csapásomat, féltek.

²²Vajjon mondottam-e: Hozzatok nekem, és vagyontokból ajándékozzatok nekem?

²³avagy: Szabadítsatok meg az ellenség kezéből, és az erősek kezéből mentsetek ki engem?

²⁴Tanítsatok, s én hallgatni fogok; és ha valamit nem tudtam, oktassatok engem.

²⁵Miért forgatjátok el az igazság beszédeit, holott közőletek senki sincs, ki engem megfeddhessen?

²⁶Csak a feddésre szabjátok a beszédeket, és hiába szóltok.

²⁷Az árvára rohantok, és barátotokat igyekeztek megejteni.

²⁸Mindazáltal a mit kezdtetek, végezzétek el; hallgassatok meg, és lássátok, ha hazudok-e?

²⁹Kérlek, feleljetek versengés nélkül; és igazat szólva, tegyetek itéletet;

³⁰és nem találtok az én nyelvemen hamisságot, és torkomban nem hangzik esztelenség.