¹És Eliu tovább ezeket mondá:

²Vajjon igaznak látszik-e neked a te gondolatod, hogy mondottad: Igazabb vagyok az Istennél?

³Mert azt mondottad: Nem tetszik neked, a mi igaz; vagy mit használ neked, ha én vétkezem?

⁴Azért én megfelelek beszédeidnek és veled barátidnak.

⁵Tekints föl az égre, nézzed és szemléld a léget, hogy magasb náladnál.

⁶Ha vétkezel, mit ártasz neki? és ha megsokasodnak a te gonoszságaid, mit cselekszel ellene?

⁷Ha pedig igazán cselekszel, mi ajándékot adsz neki, vagy mit vesz ő kezedből?

⁸A hozzád hasonló embernek árt a te istentelenséged; és az ember fiát segíti igazságod.

⁹Az erőszakoskodók sokasága miatt kiáltanak; és jajgatnak a zsarnokok erős karja miatt;

¹⁰de senki sem mondja: Hol van az Isten, ki engem teremtett, ki éneket ad éjjel,

¹¹ki minket a föld barmai fölött tanít, és bennünket az égi madarak fölött oktat?

¹²Ott kiáltanak, s ő nem hallgatja meg a gonoszok kevélysége miatt.

¹³Azért nem ok nélkül hallgat meg az Isten, és a Mindenható mindenki ügyeit megnézi.

¹⁴Habár mondod is: Nem visel gondot; nála az itélet, várd el őt.

¹⁵Mert most nem ontja ki haragját, a bűnt sem boszúlja meg nagyon.

¹⁶Azért Jób hiába nyitja fel száját, és szót tudatlanúl szaporít.