¹Beszélvén tovább Eliu, ezeket is mondá:

²Halljátok, bölcsek! az én igéimet, és tudósok! figyelmezzetek rám,

³mert a fül próbálja meg az igéket, és a torok ízlelve itéli meg az étkeket.

⁴Válaszszunk magunknak itéletet, és tudjuk meg magunk között, mi jobb.

⁵Mert azt mondotta Jób: Igaz vagyok, és az Isten elfordította itéletemet;

⁶mivel az én itélésemben hazudság vagyon, nyilam erőszakos minden bűn nélkül.

⁷Kicsoda oly férfiú, mint Jób, ki a csúfolást mint a vizet iszsza?

⁸Ki a gonosztevőkkel jár, és az istentelen férfiakkal tart?

⁹Mert azt mondá: Nem lesz kedves Istennél az ember, ha szintén vele tart is.

¹⁰Azért halljatok engem, értelmes férfiak! távol legyen Istentől az istentelenség, és a Mindenhatótól a hamisság.

¹¹Mert az ember cselekedeteit visszatéríti, és mindennek az ő útjai szerint fizet.

¹²Mivel az Isten bizonyára nem kárhoztat el ok nélkül, s a Mindenható nem fordítja el az itéletet.

¹³Kit rendelt mást a földön? vagy kit tett a világ fölé, melyet alkotott?

¹⁴Ha ráirányozza szivét, az ő lelkét és leheletét magához vonja,

¹⁵egyszerre elfogy minden test, és az ember ismét hamuvá lesz.

¹⁶Ha tehát értelmed vagyon, halljad, a mit mondanak, és hallgasd beszédem szózatát.

¹⁷Vajjon ki a törvényt nem szereti, meggyógyúlhat-e? és mi módon kárhoztatod te azt, ki igaz?

¹⁸Ki azt mondja a királynak: Hitszegő! ki a fejedelmeket istenteleneknek nevezi;

¹⁹ki nem tekinti a fejedelmek személyét, és nem ismeri a zsarnokot, midőn a szegény ellen vetekedik; mert mindnyájan az ő kezeinek alkotmányai.

²⁰Hirtelen meghalnak, és éjfélkor fölháborodnak a népek, és elenyésznek, és elveszik az erőszaktevőt kéz nélkül.

²¹Mert az ő szemei az emberek utain vannak, és látja minden lépésöket.

²²Nincs sötétség és halál árnyéka, hogy ott elrejtezzenek, kik gonoszságot cselekesznek.

²³Mert nincs többé az ember hatalmában, hogy az Istenhez jőjön itéletre.

²⁴Letipor sokat és számtalant, és másokat állít azok helyébe;

²⁵mert tudja cselekedeteiket, és azért hozza el az éjszakát, és eltiportatnak.

²⁶Mint istenteleneket verte meg őket a nézők helyén;

²⁷kik mintegy szántszándékkal távoztak el tőle, és útait átalán nem akarták érteni,

²⁸hogy hozzá juttassák a szűkölködő kiáltását, és ő meghallja a szegények szavát.

²⁹Mert ha ő békeséget enged, ki az, ki kárhoztasson? ha orczáját elrejti, ki az, ki rája tekintsen és a nemzetekre és minden emberre?

³⁰ki országlani hagyja a képmutató embert a nép bűnei miatt.

³¹Minthogy tehát szólottam Istenhez, téged sem tiltalak el.

³²Ha hibáztam, te taníts engem; ha hamisat szólottam, többé nem cselekszem.

³³Vajjon Isten tőled kéri-e számon azt, mivel neked nem tetszett? Ugyanis te kezdtél szólani, és nem én; ha mi jobbat tudsz, szólj.

³⁴Az értelmes emberek szóljanak velem, és a bölcs férfiú hallgasson engem;

³⁵de Jób esztelenűl szólott, és az ő igéi nem jelentenek bölcseséget.

³⁶Atyám! próbáltassék meg Jób mindvégig, ne szűnjél meg a gonoszság emberétől.

³⁷Mert vétkeihez káromlást tesz; miközöttünk azonban szorongattassék meg; és az Istent akkor idézze itéletre beszédeivel.