¹Halljad tehát, Jób, az én beszédemet és minden szavamra figyelmezz.

²Ime fölnyitottam számat, szóljon nyelvem torkomban.

³Az én beszédeim egyenes szívből jőnek, és ajkaim tiszta itéletet mondanak.

⁴Az Isten Lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete elevenített meg engem.

⁵Ha lehet, felelj meg nekem, és állj szembe velem.

⁶Ime engem is, valamint téged, az Isten teremtett, s én is ugyanazon agyagból alakíttattam.

⁷Mindazáltal az én csodám meg ne rettentsen téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre.

⁸Mondottad tehát füleimbe, és a te igéid szózatát hallottam:

⁹Tiszta vagyok én és bűntetlen, hiba nélkül és nincs gonoszság bennem.

¹⁰Mivel panaszokat talált ellenem, azért tart engem ellenségének.

¹¹Békóba tette lábaimat, minden ösvényemet őrzötte.

¹²Ez tehát az, miben nincs igazad. Megfelelek neked, hogy az Isten nagyobb az embernél.

¹³Ellene vetekedel-e, hogy nem felelt neked minden igédre?

¹⁴Egyszer szól az Isten, és másodszor ugyanazt nem hozza elő.

¹⁵Álom által, éjjeli látomásban, mikor álom száll az emberekre, és alusznak az ágyon:

¹⁶akkor fölnyitja az emberek füleit, és oktatván őket, fegyelemre tanítja,

¹⁷hogy az embert elfordítsa azoktól, miket cselekszik, és megszabadítsa őt a kevélységtől;

¹⁸megmentvén lelkét a romlástól, és életét, hogy fegyverre ne jusson.

¹⁹Meg is feddi fájdalommal az ágyban, és minden csontját megfonnyasztja.

²⁰Utálatossá lesz neki életében a kenyér, és lelkének az étel, mely az előtt kivánatos volt.

²¹Elszárad húsa, és csontjai, melyek be voltak födve, megmezítelenűlnek.

²²Az ő lelke rothadáshoz közelgetett, és élete halálos betegséghez.

²³Ha lesz érette szóló angyal, ezer közől egy, hogy hirdesse az embernek igazságát,

²⁴könyörűl rajta, és mondani fogja: Szabadítsd meg őt, hogy ne menjen alá romlásra; találtam, a miért neki megkegyelmezzek.

²⁵Megemésztetett húsa a kínok miatt, térjen vissza ifjúsága napjaira.

²⁶Könyörögni fog Istennek, és kegyelmes lesz neki; és örömmel látja az ő orczáját, és az embernek visszaadja igazságát.

²⁷Körűltekint az emberek közt, és azt fogja mondani: Bűnt tettem, és bizonyára vétkeztem, és nem bűnhödtem, mint méltó voltam.

²⁸Megszabadította lelkét, hogy ne menjen veszedelemre, hanem élvén, világosságot lásson.

²⁹Ime mindezeket cselekszi az Isten három ízben mindenikkel,

³⁰hogy visszahozza lelköket a romlásból, és az élők világosságával megvilágosítsa.

³¹Figyelmezz, Jób! és hallj engem; és hallgass, midőn én szólok.

³²Ha pedig vagyon mit szólanod, felelj meg nekem, szólj; mert azt akarom, hogy igaznak láttassál.

³³De hogyha nincs, figyelj rám; hallgass, és bölcseségre tanítlak téged.