¹Megszűnék pedig e három férfiú Jóbnak felelni, mivelhogy magát igaznak tartotta.

²És megharaguvék és fölboszankodék a búzi Eliu, Barakel fia, Ram nemzetségéből; azért haraguvék pedig Jób ellen, hogy igaznak mondotta magát az Isten előtt;

³barátai ellen pedig boszankodék, hogy nem találtak okos feleletet, hanem csak kárhoztatták Jóbot.

⁴Eliu tehát megvárá Jóbot, míg szólott; mivelhogy öregebbek voltak, kik szólanak vala.

⁵De mikor látta, hogy hárman meg nem felelhettek, igen megharaguvék.

⁶És felelvén a búzi Eliu, Barakel fia, mondá: Ifjabb vagyok időre, ti pedig öregebbek; azért lehajtván fejemet, átallottam nektek kijelenteni véleményemet.

⁷Mert reméltem, hogy az öregebb kor majd szól, és az esztendő sokasága bölcseségre tanít.

⁸De a mint látom, az emberekben a lélek az, és a Mindenható ihlése, mi értelmet ad.

⁹A korosak nem bölcsek, s az öregek sem értik az itéletet.

¹⁰Annakokáért szólok: Halljatok engem, én is megmutatom nektek bölcseségemet.

¹¹Mert a ti beszédeiteket vártam, figyeltem okoskodástokra, mig beszédekkel vetekedtetek,

¹²és mig véltem, hogy valamit mondotok, gondolkodtam róla; de a mint látom, nincs, ki megfeddhesse Jóbot, és megfelelhessen közőletek beszédeire.

¹³Ne mondjátok: Föltaláltuk a bölcseséget, Isten vetette le őt, nem ember.

¹⁴Semmit sem szólt ő nekem, és én nem a ti beszédeitek szerint felelek neki.

¹⁵Megijedének, és nem felelének többé, és elhagyák a beszélést.

¹⁶Mivel tehát vártam, és nem szólottak; megállottak, és többé nem feleltek:

¹⁷megfelelek én is részemről, és megmutatom tudományomat.

¹⁸Mert tele vagyok beszédekkel, és testemben a lélek szorongat engem.

¹⁹Ime hasam mint a szelelő nélküli must, mely az új üvegeket elpattantja.

²⁰Szólok, és lélekzetet veszek egy kevéssé; fölnyitom ajakimat, és megfelelek.

²¹Nem teszek személyválogatást, és az Istent emberhez nem fogom hasonlítani;

²²mert nem tudom, meddig leszek, és egy kis vártatva, nem vesz-e el engem az én Teremtőm?