¹Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy ne is gondolnék szűzre.

²Mert mi része volna bennem az Istennek onnanfölűl, és mi öröksége a Mindenhatónak a magasságból?

³Nincs-e veszedelme a gonosznak, és elidegenűlése az igaztalanság cselekvőinek?

⁴Nemde ő szemléli útaimat, és nem számlálja-e meg minden lépésemet?

⁵Ha hiúságban jártam, és lábam csalárdságra sietett:

⁶vessen engem igaz mérlegbe, és tudja meg Isten az én együgyűségemet.

⁷Ha lépésem eltért az útról, és ha szivem követte szemeimet, és ha kezeimhez szenny ragadt:

⁸a mit vetek, más egye meg, és ivadékom szaggattassék ki gyökerestűl.

⁹Ha szivem elcsábítatott asszony által, és ha barátom ajtajánál leselkedtem:

¹⁰feleségem más ágyasa legyen, és egyebek hajoljanak föléje;

¹¹mert az latorság és fölötte nagy gonoszság,

¹²mind fogytig megemésztő tűz, s minden fajzat kiírtója.

¹³Szolgám avagy szolgálóm igazát megvetettem-e midőn ellenem törvénykedtek?

¹⁴Mit cselekedném, mikor fölkel itéletre az Isten? és ha számon kér, mit felelnék neki?

¹⁵Nem az teremtett-e engem is a méhben, ki őt alkotta? és nem azonegy alakított-e engem a méhben?

¹⁶Ha megtagadtam a szegényektől, a mit kívántak, és az özvegy szemeit epedni hagytam;

¹⁷ha egyedűl ettem meg falatomat, és az árva nem evett abból;

¹⁸(mert gyermekségemtől velem nőtt a könyörűlés, és anyám méhéből jött ki velem.)

¹⁹ha lenéztem az elveszendőt, azért, hogy nem volt öltözete, és a lepel nélküli szegényt;

²⁰ha nem áldottak engem az ő oldalai, és juhaim gyapjától meg nem melegedett;

²¹ha fölemeltem az árvára kezemet, még mikor főbbnek láttam magamat a kapuban:

²²vállam szakadjon le foglalásától, és karom csontostúl töressék össze.

²³Mert mint a fölöttem dagadozó habokat, mindenkor féltem az Istent, és az ő terhét nem viselhettem volna el.

²⁴Az aranyat erősségemnek tartottam-e? és a finom aranynak mondottam-e: Én bizodalmam!

²⁵Örvendeztem-e sok gazdagságomon, és hogy igen sokat szerzett kezem?

²⁶Néztem-e a napot, mikor fénylett, és a szépen járó holdat?

²⁷és titkon örűlt-e szivem, és kezemet számmal megcsókoltam-e?

²⁸a mi igen nagy gonoszság s a fölséges Istennek megtagadása.

²⁹Örűltem-e annak romlásán, ki engem gyülölt, és örvendeztem-e, hogy baleset érte őt?

³⁰mert nem adtam vétekre torkomat, hogy átkozva lelkét kérjem.

³¹Nem mondották-e az én hajlékombeli férfiak: Ki ad nekünk az ő húsából, hogy megelégedjünk?

³²mert nem maradt kinn a zarándok, és ajtóm nyitva állott az utasnak.

³³Elrejtettem-e mint ember bűnömet, és eltitkoltam-e keblemben gonoszságomat?

³⁴Megréműltem-e a nagy sokaságtól? és ha felebarátim lenézése megrettentett engem, nem hallgattam-e inkább, és nem mentem-e ki az ajtón?

³⁵Ki ad nekem kihallgatót, hogy kivánságomat meghallgassa a Mindenható, és könyvet irjon az, ki megitél?

³⁶hogy vállamon hordozzam és körülem tegyem azt, mintegy koronát!

³⁷Nyomról nyomra elmondom azt, és mint a fejedelemnek, bemutatom azt.

³⁸Ha ellenem kiált az én földem, és azzal az ő barázdái sírnak;

³⁹ha annak gyümölcseit pénz nélkül ettem, és szántóinak lelkét megkeserítettem:

⁴⁰gabona helyett bojtorvány, és árpa helyett tövis teremjen nekem.