¹Most pedig csúfolnak engem, kik ifjabbak időre, kiknek atyáikat nem méltattam nyájam ebei közé helyezni,

²kiknek kezeik ereje nekem semmi gyanánt volt, és életre is méltatlanoknak tartattak;

³kik a szükség és éhség miatt elszáradva, a pusztában rágogattak, ellankadva a nyomor és inség miatt;

⁴és füvet ettek és a fák kérgeit, és a gyalogfenyők gyökere volt az ő étkök;

⁵kik a völgyekből ragadozván ezeket, midőn egyenként megtalálták, azokra kiáltással futottak.

⁶A puszták patakjai mellett laktak, és a föld üregeiben, vagy a kövecsen;

⁷kik az ilyenek közt vigadtak, és a tövisek alatt lenni gyönyörűségnek tartották:

⁸a bolondok és nemtelenek fiai, és a földön teljességgel ki sem tetszők.

⁹Most ezek énekévé változtam, és közbeszédökké lettem.

¹⁰Útálnak engem és távol futnak tőlem, és orczámat nem szégyenlik megpökdösni;

¹¹mert ő tegzét fölnyitotta és megnyomorított engem, és zabolát vetett számba.

¹²Jobbja felől egy fajzat, nyomorúságaim hamar föltámadtak, lábaimat eltántoríták, és elnyomtak ösvényeikkel, mint habokkal.

¹³Széthányták utaimat, leselkedtek utánam, és legyőztek, és nem volt ki segítséget adjon.

¹⁴Mint a faltörésen és megnyitott ajtón rohantak rám, és nyomorgatásomra hengeredtek.

¹⁵Semmivé lettem; elvitted mint a szél kivánságomat, és mint a felhő, elenyészett szabadulásom.

¹⁶Most pedig enmagamban eleped lelkem, és a nyomorgatások napjai bírnak engem.

¹⁷Éjjel csontomat megliggatják a fájdalmak; és a kik rágnak engem, nem alszanak.

¹⁸Azok sokasága által megemésztetik ruházatom, és mint a köntös gallérjával, körűlöveztek engem.

¹⁹A sárba rántottak le, és olyanná lettem, mint a por és hamu.

²⁰Kiáltok hozzád, és nem hallgatsz meg engem; eléállok, és nem tekintesz rám.

²¹Kegyetlenné változtál irántam, és kezed keménységében ellenkezel velem.

²²Fölemeltél engem, s mintegy a szélre helyezve, erősen lecsaptál.

²³Tudom, hogy a halálnak adsz engem, hol hajlék van készítve minden élőnek.

²⁴Mindazáltal nem az ő megemésztésökre nyujtod ki kezedet; és ha elesnek, te magad fölsegíted.

²⁵Sírtam valaha azon, ki nyomorúlt volt, és szánakodott lelkem a szegényen.

²⁶Jót reméltem, és rosz jött rám; világosságot vártam, és sötétség rohant meg.

²⁷Belső részeim forrnak minden szünet nélkül, s megelőztek engem a nyomorúság napjai.

²⁸Keseregve jártam harag nélkül; a gyülekezetben fölkelvén, kiáltottam.

²⁹A sárkányok atyjafia voltam, és a struczok társa.

³⁰Bőröm megfeketűlt rajtam, és csontaim megszáradtak a hőség miatt.

³¹Sírásra változott czitarám, és hangszerem a sírók szózatára.