¹Felelvén pedig a temani Elifáz, mondá:

²Vajjon úgy felel-e a bölcs, mint a hiába szóló, és betölti-e gyomrát hőséggel?

³Te szóval fedded azt, ki nem hasonló hozzád, és olyat beszélsz, mi neked nem használ.

⁴Mennyire rajtad áll, megsemmisítetted a félelmet, és megszűntetted a könyörgést Isten előtt.

⁵Mert a te gonoszságod tanította szádat, és a káromlók nyelvét követed.

⁶Szájad fog kárhoztatni téged, és nem én; s ajakid felelnek ellened.

⁷Vajjon te születtél-e első embernek, és a halmok előtt alkottattál-e?

⁸Vajjon hallottad-e az Isten tanácsát, és az ő bölcsesége alábbvaló lesz-e náladnál?

⁹Mit tudsz te, mit mi ne tudnánk? mit értesz, mit mi ne értenénk?

¹⁰Mind vének, mind régiek vannak közöttünk, sokkal idősbek, mint atyáid.

¹¹Vajjon nagy dolog-e, hogy téged az Isten megvigasztaljon? De a te gonosz beszédeid gátolják azt.

¹²Miért emel föl téged szived, s vannak villogó szemeid, mintha nagyokat gondolnál?

¹³Miért fuvalkodik föl lelked az Isten ellen, hogy ily beszédeket bocsátasz ki szádból?

¹⁴Mi az ember, hogy hiba nélkül legyen, és hogy igaznak láttassék az asszonytól született?

¹⁵Ime az ő szentei között sincs senki változhatlan, és az egek sem tiszták az ő szine előtt:

¹⁶mennyivel kevésbbé az utálatos és haszontalan ember, ki, mint a vizet, iszsza a gonoszságot?

¹⁷Megmutatom neked, hallgass rám; a mit láttam, elbeszélem neked.

¹⁸A bölcsek megvallják és el nem titkolják atyáikat,

¹⁹kiknek egyedűl adatott a föld, és idegen nem járt közöttük.

²⁰Minden napjaiban kevélykedik az istentelen, és az ő zsarnokságának évszáma bizonytalan.

²¹Rettegés zugása van mindenkor füleimben; és noha békeség vagyon, ő mindenkor cseleket gyanít.

²²Nem hiszi, hogy a sötétségből világosságra térhessen; mindenünnen fegyvert szemlél.

²³Mikor kenyér keresésre mozdúl, tudja, hogy a sötétség napja kezénél vagyon.

²⁴Háborúság rettenti őt, és szorongatás környezi őt, mint a királyt, ki harczra készűl.

²⁵Mert kezét Isten ellen nyujtotta, és a Mindenható ellen erőlködött;

²⁶ellene futott kinyujtott nyakkal, és kövér nyakkal fegyverkezett föl.

²⁷Kövérség födi orczáját, és háj függ le oldalairól.

²⁸Az elpusztúlt városokban lakott és az elhagyott házakban, melyek omladékokká lettek.

²⁹Nem gazdagúl meg, vagyona sem marad meg, a földbe sem ereszti gyökerét.

³⁰Nem menekűl meg a sötétségből, ágait elszárasztja a láng; és elvétetik szája lehelletével.

³¹Nem hiszi, hiú tévelygéssel lévén megcsalatva, hogy valami áron megváltassék.

³²Mielőtt betelnek napjai, elvesz; és kezei elszáradnak.

³³Gerezde megsértetik, mint a szőlő első virágában, és mint a virágát elhányó olajfa.

³⁴Mert a képmutató gyűlekezete magtalan, és tűz emészti meg azok hajlékait, kik örömest vesznek el ajándékokat.

³⁵Fájdalmat fogant és gonoszságot szült, és méhe csalárdságokat készít.