¹Boldizsár király harmadik esztendejében látomás jelenék meg nekem. Én, Dániel, azután, mit láttam vala először,

²látám az én látomásomban, midőn Szúza várában valék, mely Élam tartományában vagyon, – látám pedig a látomásban, hogy az Ulai kapu fölött valék.

³És fölemelém szemeimet, és nézék, és íme egy kos álla a tó mellett; magas szarvai lévén, és az egyik magasabb a másiknál és növekedő.

⁴Azután látám a kost szarvaival ökleldezni napnyugat, éjszak és dél felé, és semmi állat sem állhata ellene, s nem szabadúlhatának meg kezéből; akaratja szerint cselekvék, és igen nagygyá lőn.

⁵S mig erre figyelék, íme egy kecskebak jöve napnyugatról az egész föld szinére, nem is illetvén a földet; a baknak pedig kitűnő szarva vala szemei között.

⁶És szinte ama szarvas koshoz méne, melyet láttam vala a kapu előtt állani, és feléje futa erejének rohamával.

⁷És közelgetvén a koshoz, rája dühűle és megöklelé a kost, és letörvén ennek két szarvát, nem állhata a kos ellene; és miután a földre ejtette, megtapodá, és kezéből senki sem szabadíthatá ki a kost.

⁸A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; és miután megnőtt, eltörék nagy szarva, és az alatt négy szarv támada az ég négy tája felé.

⁹Ezek egyikéből pedig egy kis szarv növe ki, és nagygyá lőn dél és napkelet ellen, és az erős nép ellen.

¹⁰És fölemelkedék az égnek táboráig, és levete nehányat a táborból és csillagokból, és letapodá azokat.

¹¹És egész a tábor fejedelméig fölemelkedék, és elvevé tőle a mindennapi áldozatot, és lerontá az ő szent helyét.

¹²Erőhatalom adaték pedig neki a mindennapi áldozat ellen a bűn miatt; az igazság lesujtatik a földre, ő megteszi ezt, és sikerűl neki.

¹³És hallék egyet a szentek közől szólani, és mondá egyik szent a másiknak, de az általam nem ismert szólónak: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozatról s a végbemenő pusztítás bűnéről? s a szentély és tábor meddig tapodtatik?

¹⁴És mondá neki: Kétezer háromszáz nap estéig és reggeléig, s azután megtisztíttatik a szentély.

¹⁵Lőn pedig, mikor látám, én, Dániel, e látomást, és értelmét vizsgálám: íme elém álla egy, férfiúhoz hasonló alak.

¹⁶És hallám a férfiú szavát Ulai között, midőn kiálta és mondá: Gábriel! értesd meg ezzel a látomást.

¹⁷És jöve és közelíte, a hol én állok vala, és mikor eljött, megijedvén, orczámra esém, és mondá nekem: Értsed, ember fia! mert az idő végével teljesedik be e látomás.

¹⁸És mikor velem szóla, arczra esém a földön; ő illete engem és lábamra állíta,

¹⁹és mondá nekem: Én megmutatom neked a mik következendők az átok utolsójával, mert az idő végére leszen az.

²⁰A kos, melynek láttad, hogy szarvai vannak, a médusok és persák királya.

²¹A kecskebak pedig a görögök királya, és a nagy szarv, mely szemei között vala, az első király.

²²Hogy pedig letöretvén, négy támada helyébe, négy király fog támadni az ő nemzetségéből, de nem az ő erejével.

²³És azok országlása után, mikor megszaporodnak a gonoszságok, egy szemtelen arczú és cselszövényekhez értő király fog támadni.

²⁴És nagy leszen az ő erőssége, de nem saját ereje által; és hihetetlenűl elpusztít mindent, s ezt sikeresen végrehajtja; megöli az erőseket és a szentek népét,

²⁵önkénye szerint; és sikeres lesz kezében az álnokság; szivében fölfuvalkodik, és mindenben bővelkedvén, felette sokat megöl, s a fejedelmek fejedelme ellen támad; de végre minden kéz nélkül megrontatik.

²⁶És ez az estéről és reggelről mondott látomás, igaz; azért pecsételd be a látomást, mert sok nap múlva leszen meg.

²⁷És én, Dániel, elájulék és belebetegedém nehány napig; és miután fölkeltem, a király dolgait végzém, és álmélkodám a látomáson, és nem volt, ki megfejtse.