¹Joakim, Júda királya országlásának harmadik esztendejében, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, Jerusalembe, és megszállá azt.

²És kezébe adá az Úr Joakimot, Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és elvivé azokat Szennaár földére, az ő istene házába, és az edényeket bevivé az ő istenének kincstárába.

³És mondá a király Asfeneznek, az udvari tisztek fejedelmének, hogy vigyen be Izrael fiai közől s a királyok és fejedelmek ivadékából

⁴gyermekeket, kikben nincs semmi hiba, ékes ábrázatúakat, és jártasokat minden bölcseségben, okossággal és tudománynyal bírókat, jól nevelteket, kik a király palotájában állhassanak, hogy tanítsa azokat irásra és a kaldeusok nyelvére.

⁵És rendele nekik a király élelmet naponkint önétkeiből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így tartatván három esztendeig, azután álljanak a király színe előtt.

⁶Valának pedig azok között Júda fiaiból: Dániel, Ananiás, Misael és Azariás.

⁷És az udvari tisztek fejedelme neveket ada nekik: Dánielt Boldizsárnak, Ananiást Sidráknak, Misaelt Misáknak, és Azariást Abdenágónak nevezvén.

⁸Dániel pedig eltökéllé szivében, hogy nem fertőzteti meg magát a király asztalával, sem az ő italának borával; és kéré az udvari tisztek fejedelmét, hogy meg ne fertőztessék.

⁹Kedvessé tette pedig az Isten Dánielt, s ez kegyelmet és irgalmat talála az udvari tisztek fejedelme előtt.

¹⁰És mondá az udvari tisztek fejedelme Dánielnek: Félem én uramat, a királyt, ki nektek ételt és italt rendelt, ki ha orczátokat ösztövérebbeknek látja a többi, veletek egykorú ifjakénál, kárhozatot hoztok fejemre a királynál.

¹¹És Dániel mondá Malazárnak, kire az udvari tisztek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misaelt és Azariást:

¹²Tégy kisérletet velünk, te szolgáiddal, kérlek, tíz napig, és adjanak nekünk zöldséget ételűl, és vizet italúl.

¹³És szemléld meg orczáinkat és a gyermekek orczáit, kik a királyi ételekkel élnek; és a mint jónak látod, úgy cselekedjél szolgáiddal.

¹⁴Ki hallván az ilyen beszédet, megkisérlé őket tíz napig.

¹⁵Tíz nap után pedig arczaik szebbeknek és teljesbeknek látszának mindazon gyermekekéinél, kik a királyi étellel élnek vala.

¹⁶Malazár tehát elvevé étköket és italuk borát, és zöldség-ételeket ada nekik.

¹⁷E gyermekeknek pedig tudományt és értelmet ada Isten minden könyvben és bölcseségben; Dánielnek pedig minden látomások és álmok értelmezését.

¹⁸Eltelvén tehát a napok, melyek után mondotta vala a király, hogy bevitessenek, bevivé őket az udvaritisztek fejedelme Nabukodonozor színe elé.

¹⁹És szóla velök a király, s mindnyájok között sem találtattak olyanok, mint Dániel, Ananiás, Misael és Azariás; és udvarlának a király színe előtt.

²⁰És minden bölcs és értelmes beszédben, melyről tudakozódott tőlök a király, tízszerte fölebb találá őket, mint minden jósokat és varázslókat, kik egész országában valának.

²¹Igy volt Dániel Círus királynak első esztendejéig.