¹Nabukodonozor országlásának második esztendejében, Nabukodonozor álmot láta, és megrettenvén az ő lelke, álma elenyészék tőle.

²Parancsolá tehát a király, hogy hivassanak össze a jósok és varázslók és bűbájosok és kaldeusok, hogy kijelentsék a királynak az ő álmait; kik eljövén, megállának a király előtt.

³És mondá nekik a király: Álmot láttam; de elmémben megzavarodván, nem tudom, mit láttam.

⁴És a kaldeusok felelének a királynak szírusúl: Király! örökké élj! Mondd meg az álmot szolgáidnak, és értelmét kijelentjük.

⁵És felelvén a király, mondá a kaldeusoknak: Elfeledtem a dolgot. Ha ki nem jelentitek nekem az álmot és annak értelmét, elvesztek ti, és házaitok közrebocsáttatnak;

⁶ha pedig az álmot és annak jelentését elbeszélitek, jutalmakat és ajándékokat és nagy tiszteletet nyertek tőlem; azért mondjátok meg nekem az álmot és annak jelentését.

⁷Felelének másodszor és mondák: A király az álmot mondja meg szolgáinak, és értelmét kijelentjük.

⁸Felele a király, és mondá: Bizony látom, hogy csak időt akartok nyerni, tudván, hogy elfeledtem a dolgot.

⁹Ha tehát az álmot ki nem jelentitek nekem, csak azon egyet itélem felőletek, hogy hamis és álnoksággal teljes értelmezést koholtok, hogy szóval tartsatok engem, míglen az idő elmúlik. Azért az álmot mondjátok meg nekem, hadd tudjam, hogy annak igaz jelentését adjátok.

¹⁰Felelvén pedig a kaldeusok a király előtt, mondák: Nincs ember a földön, ki e beszédedet, oh király, teljesíthesse; de a nagy és a hatalmas királyok közől sem kérdez senki ily dolgot semmi jóstól és varázslótól.

¹¹Mert a dolog, melyet te kérdesz, király, nehéz, senki sem találtatik, ki azt kijelentse a király színe előtt, az isteneken kívűl, kik nem társalkodnak az emberekkel.

¹²Ezt hallván a király, dühében és nagy haragjában megparancsolá, hogy veszszenek Babilon minden bölcsei.

¹³És kihirdettetvén az itélet, hogy a bölcsek megölessenek; Dániel és az ő társai is kerestettek, hogy elveszszenek.

¹⁴Akkor Dániel értekezék a törvényről s az itéletről Ariokkal, a királyi sereg fejedelmével, ki megölni indúlt Babilon bölcseit.

¹⁵És megkérdé azt, ki e fölhatalmazást nyerte a királytól: miokért mondott a király oly kegyetlen itéletet? Mikor tehát Ariok a dolgot kijelentette Dánielnek,

¹⁶Dániel bemenvén, kéré a királyt, adjon időt neki, s a megfejtést kijelenti a királynak.

¹⁷És hazamenvén, Ananiásnak és Misaelnek és Azariásnak, az ő társainak megjelenté a dolgot;

¹⁸hogy irgalmasságért esedezzenek a mennyei Isten színe előtt e titok végett, és el ne veszszenek Dániel és társai Babilon többi bölcseivel.

¹⁹Akkor Dánielnek a titok éjjeli látomás által kinyilatkoztaték; és áldá a mennynek Istenét Dániel,

²⁰és szólván, mondá: Legyen áldott az Úr neve mindörökön örökké! mert övé a bölcseség és az erő.

²¹És ő változtatja az időket és az időszakokat, ő szűntet meg és alkot országokat; bölcseséget ad a bölcseknek, és tudományt az értelmeseknek.

²²Ő nyilatkoztatja ki a mély és elrejtett dolgokat, és tudja a sötétségben történteket, és a világosság ővele vagyon.

²³Neked adok hálát, atyáink Istene! és téged dicsérlek: mert bölcseséget és erőt adtál nekem; és most megmutattad nekem, a miket kértünk tőled, mert a király dolgát kinyilatkoztattad nekünk.

²⁴Ezek után bemenvén Dániel Ariokhoz, kit rendelt vala a király Babilon bölcseinek elvesztésére, így szóla neki: Babilon bölcseit ne veszítsd el, hanem vígy be engem a király színe elé, és a megfejtést elbeszélem a királynak.

²⁵Akkor Ariok sietve bevivé Dánielt a királyhoz, és mondá neki: Találtam embert Júda fogoly-fiai közől, ki a megfejtést kijelentse a királynak.

²⁶Felelé a király, és mondá Dánielnek, kinek Boldizsár vala neve: Véled-e bizonynyal, hogy kijelentheted nekem az álmot, melyet láttam, és annak megfejtését?

²⁷És felelvén Dániel a király előtt, mondá: A titkot, melyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, jósok és bűbájosok nem jelenthetik ki a királynak;

²⁸de vagyon Isten mennyben, a titkok kinyilatkoztatója, ki tudtúl adja neked, Nabukodonozor király, a mik jövendők az utolsó időkben. A te álmod és látomásaid fekvőhelyeden, im ezek:

²⁹Te, király! gondolkodni kezdettél ágyadban, mi fog következni ezek után? és a titkok kinyilatkoztatója megmutatta neked, a mik jövendők.

³⁰Nekem is, nem a bölcseség által, mintha ez bennem nagyobb volna, mint minden más élőben, lőn kinyilatkoztatva ez a titok: hanem hogy a megfejtés tudva legyen a királynál, és elméd gondolatait értsd.

³¹Te, király! nézél, és ime mint egy nagy képszobor, ama nagy és igen magas képszobor előtted álla, és tekintete rettenetes vala.

³²E képszobornak feje finom színaranyból vala, melle pedig és karjai ezüstből, hasa pedig és tomporai rézből,

³³szárai pedig vasból, lábai pedig részint vasból részint cserépből valának.

³⁴Igy látád, míglen kiszakada egy kő a hegyből kéz nélkül, és megüté a képszobornak vas- és cserép-lábait, és összetöré azokat.

³⁵Akkor összetörének egyetemben a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérű polyvája, melyet a szél elragad, hogy helye sem található; a kő pedig, mely megütötte vala a képszobrot, nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.

³⁶Ez az álom; annak jelentését is megmondjuk előtted, oh király!

³⁷Te a királyok királya vagy; és a mennynek Istene országot és erősséget, hatalmat és dicsőséget adott neked,

³⁸és mindent, a hol laknak az emberek fiai és a mezei vadak; az égi madarakat is kezedbe adta, és mindent a te birtokod alá rendelt; te vagy tehát az arany fő.

³⁹És teutánad más, ezüst ország támad, náladnál kisebb; és ismét harmadik, réz ország, mely parancsolni fog az egész földnek.

⁴⁰És a negyedik ország leszen mint a vas; valamint a vas összeront és tör mindent, úgy összerontja és töri az mindezeket.

⁴¹Mivel pedig láttad a lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból: az az ország meg fog oszolni, de mindazáltal vas leszen alapja, a mint láttad a vasat vegyítve agyagcseréppel.

⁴²És mint a lábak újjai részint vasból, részint agyagból valának, úgy az ország részint erős leszen, részint romladozó.

⁴³A mint pedig láttad a vasat vegyítve agyagcseréppel, összevegyíttetnek ugyan emberi nemzés által, de nem forradnak össze, valamint a vas nem vegyűlhet egygyé a cseréppel.

⁴⁴Azon országok napjaiban pedig országot támaszt a mennynek Istene, mely föl nem oszol mindörökké, és annak országa más népnek nem adatik; ez megrontja és megemészti mindazon országokat, maga pedig megmarad mindörökké,

⁴⁵a szerint, a mint láttad, hogy a hegyből kéz nélkül kiszakadt egy kő, és összerombolta a cserepet, a vasat és rezet, az ezüstöt és aranyat. A nagy Isten így megmutatta a királynak, a mik ezután jövendők. És igaz az álom, és bizonyos annak jelentése.

⁴⁶Ekkor Nabukodonozor király arczra borúla, és Dánielt imádá, és megparancsolá, hogy áldozatokat és jóillatszert áldozzanak neki.

⁴⁷Szólván pedig a király, mondá Dánielnek: Bizonyára a ti Istenetek, ő az istenek Istene és a királyok ura és a titkok kinyilatkoztatója, mert te fejthetted meg ezt a titkot.

⁴⁸Ezután a király Dánielt fölmagasztalá, és sok s nagy ajándékokat ada neki, és fejedelemmé tevé őt Babilon minden tartományain, és a birák között előljáróvá Babilon minden bölcsei fölött.

⁴⁹Dániel pedig megkéré a királyt; s ez Babilon tartományának ügyviselőivé rendelé Sidrákot, Misákot és Abdenágót; maga Dániel pedig a király ajtajánál vala.