¹Nabukodonozor király aranyból képszobrot csináltata, hatvan könyöknyi magasságút, hat könyöknyi szélességűt, és fölállíttatá azt Babilon tartományában Dúra mezején.

²Ezután Nabukodonozor király elkülde egybegyűjteni a fejedelmeket, a birákat és törvénytevőket, hadnagyokat, urakat és helytartókat, és a tartományok minden főembereit, hogy jőjenek össze a képszobor fölavatására, melyet emelt vala Nabukodonozor király.

³Egybegyűlének tehát a fejedelmek, a bírák és törvénytevők, a hadnagyok és urak és az előkelők, kik tisztségekben valának, s a tartományok minden főemberei, hogy együtt legyenek a képszobor fölavatásán, melyet emelt vala Nabukodonozor király; állának pedig a képszobor előtt, melyet Nabukodonozor király emelt vala.

⁴És a hirdető hangosan kiáltá: Meghagyatik nektek, népeknek, nemzetségeknek és nyelveknek:

⁵A mely órában halljátok a harsona, a síp, és czitera, a lant és hárfa az énekszó és mindenféle hangszerek zengését, leborúlván imádjátok az arany képszobrot, melyet Nabukodonozor király emelt.

⁶Ha pedig valaki leborúlva nem imádja, azon órában bevettetik az égő tüzes kemenczébe.

⁷Ezekután tehát mihelyt meghallák minden népek a harsona, a síp és czitera, a lant és hárfa, az énekszó és mindenféle hangszerek zengését, minden népek, nemzetségek és nyelvüek leborúlva imádák az arany képszobrot, melyet Nabukodonozor király emelt vala.

⁸De azon időben legottan eléállván a kaldeus férfiak, bevádolák a zsidókat,

⁹és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!

¹⁰Te, király! parancsot adtál ki, hogy minden ember, a ki hallja a harsona, a síp és czitera, a lant és hárfa, az énekszó és mindenféle hangszerek zengését, borúljon le, és imádja az arany képszobrot.

¹¹Ha pedig valaki leborúlva nem imádja, az égő tüzes kemenczébe vettessék.

¹²Vannak azonban zsidó férfiak, kiket Babilon tartományának ügyviselőivé rendeltél, Sidrák, Misák és Abdenágó; e férfiak megvetették, oh király! parancsodat, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany képszobrot, melyet emeltél, nem imádják.

¹³Akkor Nabukodonozor dühében és haragjában parancsolá, hogy hozzák elé Sidrákot, Misákot és Abdenágót; kik mindjárt a király színe elé hozattak.

¹⁴És szólván Nabukodonozor király, mondá nekik: Sidrák, Misák és Abdenágó! valóban nem tisztelitek-e az én istenemet? és az arany képszobrot, melyet emeltem, nem imádjátok-e?

¹⁵Most tehát, ha készen vagytok, a mely órában halljátok a harsona, a síp, czitera, lant és hárfa, az énekszó és minden hangszerek zengését, borúljatok le, és imádjátok a képszobrot, melyet állítottam; hogyha nem imádjátok, azon órában be fogtok vettetni az égő tüzes kemenczébe; és ki az az Isten, ki megment titeket az én kezemből?

¹⁶Felelvén Sidrák, Misák és Abdenágó, mondák Nabukodonozor királynak: Nem szükség erre neked megfelelnünk.

¹⁷Mert ime a mi Istenünk, kit tisztelünk, megmenthet minket az égő tüzes kemenczéből, és a te kezeidből, oh király, megszabadíthat.

¹⁸De ha ezt nem akarná is, tudtodra legyen, király! hogy a te isteneidet nem tiszteljük, és az arany képszobrot, melyet emeltél, nem imádjuk.

¹⁹Akkor Nabukodonozor eltelék boszúsággal, és orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abdenágó ellen, és megparancsolá, hogy gyujtsák be a kemenczét hétszerte jobban, mintsem szokott volt begyujtatni.

²⁰És seregéből a legerősebb férfiaknak megparancsolá, hogy megkötvén Sidrák, Misák és Abdenágó lábait, az égő tüzes kemenczébe vessék őket.

²¹S ezen férfiak legottan megkötöztetve, nadrágjokban és süvegökben, sarujokban és ruhájokban az égő tüzes kemenczének közepébe vettetének.

²²Mert a király parancsa sürgeté, a kemencze pedig igen be volt gyujtva, úgy hogy azon férfiakat, kik bevetették vala Sidrákot, Misákot és Abdenágót, megölé a tűz lángja.

²³E három férfiú pedig, azaz, Sidrák, Misák és Abdenágó kötözve lévén, az égő tüzes kemencze közepébe esének.

²⁴És a láng közepett járának, dicsérvén az Istent és áldván az Urat.

²⁵Azariás pedig állván, így imádkozék, és megnyitván száját a tűz közepett, mondá:

²⁶Áldott vagy Uram, atyáink Istene! dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké;

²⁷mert igazságos vagy mindenben, miket velünk cselekedtél, és minden cselekedeteid igazak, és utaid egyenesek, és minden itéleteid igazak.

²⁸Mert igaz itéleteket cselekedtél mindazok szerint, miket ránk hoztál és atyáink szent városára, Jerusalemre; mert igazságos itélettel hoztad ránk mindezeket a mi bűneink miatt.

²⁹Mert vétkeztünk és gonoszúl cselekedtünk, eltávozván tőled, és vétkeztünk mindenekben;

³⁰parancsaidat nem hallgattuk, nem tartottuk meg, és nem cselekedtünk úgy, mint te parancsoltad vala nekünk, hogy jól legyen dolgunk.

³¹Azért mindazt, miket ránk hoztál, és mind a miket cselekedtél velünk, igaz itélettel cselekedted.

³²Átadván minket igazságtalan, gonosz és törvényszegő ellenségeink kezébe, és oly igazságtalan királynak, kinél nincs gonoszabb az egész földön.

³³Most szánkat sem nyithatjuk meg, szégyenné és gyalázattá lettünk szolgáidnak és azoknak, kik téged tisztelnek.

³⁴Kérünk, ne adj kézbe minket mindörökre a te nevedért, és ne bontsd föl szövetségedet.

³⁵És ne vond el tőlünk irgalmasságodat Ábrahámért, a te kedveltedért, Izsákért, a te szolgádért, és Izraelért, a te szentedért,

³⁶kiknek szólottál, megigérvén, hogy megsokasítod az ő ivadékukat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján vagyon;

³⁷mert, Uram, csekélyebbek lettünk minden nemzetnél, és meg vagyunk alázva most az egész földön bűneinkért.

³⁸És nincs ez időben fejedelem, vezér és próféta, sem égő-, sem eledel-, sem hála-áldozat, sem jó illatszer, sem hely a zsengéknek teelőtted,

³⁹hogy megnyerhetnők irgalmasságodat. Hanem töredelmes lélekkel és alázatos szívvel lévén, fogadj be minket.

⁴⁰Mint a kosokból és tulkokból s ezer kövér bárányokból való égő-áldozatban, úgy legyen most a te színed előtt kedves a mi áldozatunk; mert nem szégyenűlnek meg a tebenned bízók.

⁴¹És most követünk téged teljes szívvel, és félünk téged, és keressük a te színedet.

⁴²Ne szégyeníts meg minket, hanem cselekedjél velünk a te kegyességed szerint és irgalmad sokasága szerint.

⁴³És ments ki minket a te csodatételeid szerint, és dicsőitsd meg a te nevedet, Uram!

⁴⁴És szégyenűljenek meg mindnyájan, kik gonoszt mutatnak a te szolgáid iránt, szégyenűljenek meg mindenhatóságod által, és tiportassék le az ő erejök.

⁴⁵És tudják meg, hogy te vagy egyedűl az Úr Isten és dicsőséges a föld kerekségén.

⁴⁶És nem szűnének meg a király szolgái, kik bevetették vala őket, gyujtogatni a kemenczét kénköves enyvvel és csöpűvel, szurokkal és venyigékkel;

⁴⁷és kiüte a láng a kemencze fölött negyvenkilencz könyöknyire;

⁴⁸kiüte és megégeté, kiket a kemencze mellett talált a kaldeusok közől.

⁴⁹Az Úr angyala pedig leszálla Azariással és társaival a kemenczébe, és a tűz lángját kétfelé üté a kemenczében,

⁵⁰és olyanná tevé a kemencze közepét, mint harmaton a szellő lengedezését; és a tűz teljességgel nem illeté őket, semmi fájdalmokra és semmi bántásokra sem lőn.

⁵¹Ekkor azok hárman mind egy szájjal dicsérék, dicsőiték és áldák Istent a kemenczében, mondván:

⁵²Áldott vagy, Uram, Atyáink Istene! dicséretes, dicsőséges és magasztos mindörökké; és áldott a te dicsőséged szent neve, dicséretes és magasztos mindörökké.

⁵³Áldott vagy te dicsőséged szent templomában, fölötte dicséretes és fölötte dicsőséges mindörökké.

⁵⁴Áldott vagy te országod királyi székében, fölötte dicséretes és fölötte magasztos mindörökké.

⁵⁵Áldott vagy te, ki átlátod a mélységeket, és a kerubokon ülsz, dicséretes és magasztos mindörökké.

⁵⁶Áldott vagy az ég erősségében, dicséretes és dicsőséges mindörökké.

⁵⁷Áldjátok az Úr minden alkotmányai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁵⁸Áldjátok az Úr angyalai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁵⁹Áldjátok egek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁰Áldjátok minden egek fölötti vizek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶¹Áldjátok az Úr minden erősségei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶²Áldjátok nap és hold az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶³Áldjátok égi csillagok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁴Áldjátok minden záporeső és harmat az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁵Áldjátok Isten minden szelei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁶Áldjátok tűz és hőség az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁷Áldjátok hideg és hőség az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁸Áldjátok harmat és zuzmaráz az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁶⁹Áldjátok fagy és hideg az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷⁰Áldjátok jég és hó az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷¹Áldjátok éjek és napok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷²Áldjátok világosság és sötétség az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷³Áldjátok villámok és felhők az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷⁴Áldja a föld az Urat, dicsérje és magasztalja őt mindörökké.

⁷⁵Áldjátok hegyek és halmok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷⁶Áldjátok minden földi termények az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷⁷Áldjátok kútforrások az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷⁸Áldjátok tengerek és folyóvizek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁷⁹Áldjátok czethalak és a vizekben úszó minden állatok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸⁰Áldjátok minden égi madarak az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸¹Áldjátok minden vadak és barmok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸²Áldjátok emberek fiai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸³Áldja Izrael az Urat, dicsérje és magasztalja őt mindörökké.

⁸⁴Áldjátok Úr papjai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸⁵Áldjátok Úr szolgái az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸⁶Áldjátok igazak szivei és lelkei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸⁷Áldjátok szentek és alázatos szivűek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

⁸⁸Áldjátok Ananiás, Azariás, Misael az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké; mert kimentett minket a pokolból, és kiragadott a halál kezéből, és megszabadított az égő láng közepéből, és a tűz közepéből kimentett minket.

⁸⁹Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart az ő irgalmassága.

⁹⁰Áldjátok minden istenfélők az Urat, az istenek Istenét; dicsérjétek és adjatok hálát neki, mert mindörökké tart az ő irgalmassága.

⁹¹Ekkor Nabukodonozor király elálmélkodék, és sietséggel fölkelvén, mondá főembereinek: Nem három férfiút vetettünk-e kötve a tűz közepébe? kik felelvén a királynak mondák: Bizonynyal annyit, oh király!

⁹²Felele és mondá: Ime én négy megoldott férfiút látok, és a tűz közepett járnak, és semmi sérelem nincs bennök; és a negyedik ábrázatra hasonló az Isten fiához.

⁹³Akkor Nabukodonozor az égő tüzes kemencze ajtajához járúlván, mondá: Sidrák, Misák és Abdenágó, a fölséges Isten szolgái! lépjetek ki, és jőjetek elé. És azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abdenágó a tűz közepéből.

⁹⁴És egybegyűlvén a főemberek és birák, a törvénytevők és a király hatalmasai, nézik vala azon férfiakat, hogy semmi hatalma sem lett a tűznek az ő testeiken, és fejökön a haj sem perzselődött meg, sem lábravalójok nem változott, sőt még a tűznek szaga sem járta át őket.

⁹⁵És kitörvén Nabukodonozor, mondá: Áldott az ő Istenök, tudniillik, Sidráké, Misáké és Abdenágóé, ki elküldötte angyalát, és megszabadította szolgáit, kik benne hittek. Ők a király szavát elmellőzték, és kézbe adták testeiket, hogy ne szolgáljanak és ne imádjanak semmi más istent az ő Istenökön kivűl.

⁹⁶Éntőlem azért ez a végzés adatik, hogy a ki bármely nép-, nemzetség- és nyelvüekből, káromlást szól Sidrák, Misák és Abdenágó Istene ellen, veszszen az, és háza pusztíttassék el; mert nincs más Isten, ki így megszabadíthatna.

⁹⁷Akkor a király ismét nagyra emelé Sidrákot, Misákot és Abdenágót Babilon tartományában.

⁹⁸Nabukodonozor király minden népeknek, nemzeteknek és nyelvűeknek, kik az egész földön laknak. Békeségtek növekedjék.

⁹⁹Jeleket és csodákat cselekedett énnálam a fölséges Isten; ugyanazért tetszett nekem hirdetni

¹⁰⁰az ő jeleit, mert nagyok, és az ő csodáit, mert hatalmasok; az ő országa örökkévaló ország, és hatalmassága nemzedékről nemzedékre tart.