¹Vala egy Babilonban lakó férfiú, Joakim nevezetű.

²És vőn Zsuzsanna nevű feleséget, Helciás leányát, ki igen szép és istenfélő vala.

³Mert szülői, mivelhogy igazak valának, oktaták leányukat Mózes törvénye szerint.

⁴Joakim pedig igen gazdag vala, és gyümölcsös kertje vala közel házához; és hozzája gyűlének a zsidók, mint tisztesebbhez mindnyájok között.

⁵És rendelteték a nép közől két vén biró azon esztendőben, minők felől mondotta az Úr: Hogy a hamisság Babilonban a vénektől származott, ama bíráktól, kik a népet igazgatni látszottak.

⁶Ezek gyakorta járának Joakim házába, és hozzájok jövének mindnyájan a törvénykezők.

⁷Mikor pedig a nép déltájban hazatért, beméne Zsuzsanna és sétála az ő férjének gyümölcsös kertében.

⁸És a vének mindennap láták őt bemenni és sétálni; és fölgerjedének, megkivánván őt;

⁹és elfordíták elméjöket, és lesüték szemeiket, hogy ne lássák az eget, s ne emlékezzenek meg az igaz itéletekről.

¹⁰Mind a kettő meg vala sebesűlve szerelmétől, de nem jelenték ki egymásnak fájdalmokat;

¹¹mert szégyenlék kijelenteni egymásnak, hogy vele hálni kivánnának.

¹²És szorgalmasabban leselkedének mindennap, hogy lássák őt. És mondá egyik a másiknak:

¹³Menjünk haza, mert itt az ebéd órája. És kimenvén, eltávozának egymástól.

¹⁴De ismét visszatérvén, összetalálkozának; s ennek okát egymástól tudakozván, megvallák kivánságukat; akkor együtt időt rendelének, mikor találhatnák őt egyedűl.

¹⁵Lőn pedig, mikor alkalmas napot lestenek, beméne egykoron, mint tegnap s tegnap előtt, csak két leánynyal, megakarván mosdani a gyümölcsös kertben; mert hőség vala.

¹⁶És nem vala ott senki, a két elrejtezett és őt szemlélő véneken kivűl.

¹⁷Mondá tehát a leányoknak: Hozzatok nekem olajt és szappant, a gyümölcsös kert ajtait pedig zárjátok be, hadd mosdjam meg.

¹⁸És megcselekvék, a mint parancsolta vala, és bezárák a gyümölcsös kert ajtait, és kimenének a hátulsó ajtón, hogy elhozzák a miket parancsolt vala, nem tudván, hogy a vének ott benn elrejteztek.

¹⁹Miután pedig kimentek a leányok, fölkele a két vén, és hozzája futának és mondák:

²⁰Ime a gyümölcsös kert ajtai be vannak zárva, és minket senki sem lát; mi megkivántunk téged, azért engedj nekünk, és közösűlj velünk.

²¹Ha ezt nem akarod, bizonyságot teszünk ellened, hogy egy ifjú volt veled, és azért küldötted ki tőled a leányokat.

²²Fölfohászkodék Zsuzsanna, és mondá: Szorongatásban vagyok minden felől; mert ha ezt cselekszem, halálom ez nekem; ha pedig nem cselekszem, ki nem menekszem kezeitekből.

²³De jobb nekem cselekedet nélkül kezeitekbe esnem, mint vétkeznem az Úr színe előtt.

²⁴És fölkiálta nagy szóval Zsuzsanna; fölkiáltának pedig a vének is őellene.

²⁵És elfuta egyik a gyümölcsös kert ajtajához, és fölnyitá azt.

²⁶Midőn tehát a házi szolgák meghallották a kiáltást a gyümölcsös kertben, berohanának a hátulsó ajtón, hogy lássák, mi történt?

²⁷Minekutána pedig a vének szóltanak, fölötte pirúlának a szolgák; mert soha nem mondatott vala ilyesmi Zsuzsanna felől. És lőn másod nap.

²⁸És midőn eljött a nép Joakimhoz, az ő férjéhez, eljöve a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy megöljék őt.

²⁹És mondák a nép előtt. Küldjetek Zsuzsannáért, Helciás leányáért, Joakim feleségeért. És mindjárt elküldének.

³⁰És eljöve szülőivel, gyermekeivel és minden rokonaival.

³¹Zsuzsanna pedig igen gyöngéd vala és szép ábrázatú.

³²Azok a gonoszok őt felfödöztetni parancsolák, (mert be vala fátyolozva), hogy legalább így hizlalhassák magokat az ő szépségével.

³³Sírának pedig övéi, és mindazok, kik őt ismerték vala.

³⁴Fölkelvén tehát a két vén a nép között, kezeiket az ő fejére tevék.

³⁵Ki sírván, föltekinte az égre, mert szíve bízik vala az Úrban.

³⁶És mondák a vének: Midőn mi magunk sétáltunk a gyümölcsös kertben, bejöve ez két leánynyal; és bezárá a gyümölcsös kert ajtait, elbocsátván magától a leányokat.

³⁷Ekkor hozzája jöve egy ifjú, ki el volt rejtezve, és közösűle vele.

³⁸Mi pedig a kert szegletében lévén, mikor láttuk a gonoszságot, hozzájok futánk, és látók őket egymással közösűlni.

³⁹Amazt ugyan meg nem foghattuk, mert erősebb volt nálunknál, és fölnyitván az ajtót, kiugrott.

⁴⁰Ezt pedig megfogván, mikor kérdők, ki volt az ifjú? nem akará kijelenteni nekünk. E dolognak tanúi mi vagyunk.

⁴¹Hitt nekik a sokaság, mint véneknek és a nép biráinak, és halálra itélék őt.

⁴²Ekkor Zsuzsanna nagy szóval fölkiálta és mondá: Örök Isten! ki a titkok tudója vagy, ki mindent tudsz, mielőtt meglenne,

⁴³te tudod, hogy hamis tanúbizonyságot szólottak ellenem; és ime meghalok, holott semmit sem cselekedtem azokból, miket ezek gonoszúl költöttek ellenem.

⁴⁴Az Úr meg is hallgatá az ő szavát.

⁴⁵Mert midőn halálra vitetett, fölbuzdítá az Úr egy ifjú ember szent lelkét, kinek Dániel vala neve.

⁴⁶S az fölkiálta nagy szóval: Tiszta vagyok én ennek vérétől!

⁴⁷És az egész nép hozzája fordúlván, mondá: Micsoda beszéd ez, melyet szóltál?

⁴⁸Ki közöttök állván, mondá: Ilyen balgatagok vagytok-e, Izrael fiai! hogy nem vizsgálván s nem ismervén az igazat, halálra kárhoztattátok Izrael leányát?

⁴⁹Térjetek vissza az itéletre, mert hamis tanúbizonyságot szólottak ellene.

⁵⁰Visszatére tehát a nép sietséggel, és mondák neki a vének: Jőj ide, ülj közénk, és adj nekünk felvilágosítást: mert neked megadta Isten az öregség tiszteletét.

⁵¹És mondá nekik Dániel: Válaszszátok el őket egymástól, és megitélem őket.

⁵²Mikor tehát elváltak egymástól, eléhívá közőlük az egyiket, és mondá neki: Te elaggott gonosztevő! most szállanak rád a te bűneid, melyeket ezelőtt cselekedtél,

⁵³hamis itéleteket hozván, az ártatlanokat elnyomván, s a vétkeseket eleresztvén, holott az Úr mondotta: Az ártatlant és igazat meg ne öld.

⁵⁴Most tehát, ha láttad őt, mondd meg, micsoda fa alatt láttad őket egymással beszélgetni? Ki mondá: Mézga-fa alatt.

⁵⁵Mondá pedig Dániel: Valóban tenfejedre hazudtál. Mert íme az Isten angyala itéletet vévén tőle, kétfelé vág téged.

⁵⁶És ezt félreállítván, eléhozatá a másikat, és mondá neki: Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! a szépség csalt meg téged, és a kívánság fordította el szivedet.

⁵⁷Igy cselekedtetek Izrael leányaival, és azok félvén, engedtek nektek; de Júda leánya nem szenvedte el a ti gonoszságtokat.

⁵⁸Most tehát mondd meg nekem, micsoda fa alatt érted őket egymással beszélgetve? Ki mondá: Tölgyfa alatt.

⁵⁹Mondá pedig Dániel: Valóban te is fejedre hazudtál, mert itt van az Úr angyala, fegyvere lévén, hogy összeaprítson téged, és megöljön titeket.

⁶⁰Ekkor fölkiálta az egész gyülekezet nagy szóval, és áldák az Istent, ki megszabadítja a benne bízókat.

⁶¹És fölzúdulának a két vén ellen (mert meggyőzte vala őket Dániel saját szájokból, hogy hamis tanúbizonyságot mondottak), és úgy cselekvének velök, a mint ők gonoszúl cselekedtek vala felebarátjok ellen,

⁶²hogy Mózes törvénye szerint cselekedjenek; és megölék őket, és megszabadúla az ártatlan vér az napon.

⁶³Helciás pedig és felesége dicsérék az Istent az ő leányukért, Zsuzsannáért, férjével, Joakimmal, és minden rokonságukkal, hogy nem találtatott benne az a rút dolog.

⁶⁴Dániel pedig nagygyá lőn a nép előtt az naptól és azután.

⁶⁵És Astiages király az ő atyáihoz téteték, és a persa Círus vevé át az ő országát.