¹Kimenének tehát mind az Izrael fiai, és valamennyien összegyűlének, mint egy ember, Dántól Berszabeéig és Gálaád földéről az Úrhoz Maszfában.

²És a nép minden fejedelmei, és Izrael minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetébe jövének, négyszáz ezer gyalog hadakozó.

³(Nem is vala titok Benjamin fiai előtt, hogy Izrael fiai fölmentek Maszfába.) És megkérdeztetvén a levita, a megölt asszony férje, mi módon történt az a nagy gonoszság?

⁴felelé: Benjamin-Gábaába jövék feleségemmel, és oda betérék,

⁵és íme a város emberei körűlvevék éjjel a házat, melyben valék, megakarván engem ölni; és feleségemet a bujaság hihetetlen dühösségével elgyötörvén, ez végre meghala.

⁶Kit megragadván, darabokra vagdalék, és elküldém a darabokat örökségtek minden határaiba; mert soha ily nagy gonoszság és ily nagy bűn nem történt Izraelben.

⁷Jelen vagytok mindnyájan, Izrael fiai! végezzétek el, mit kelljen cselekednetek.

⁸És fölállván az egész nép, mint egy ember szavával felelé: Nem megyünk hajlékainkba, s ne menjen senki a maga házába;

⁹hanem Gábaa ellen közönségesen ezt cselekedjük:

¹⁰Tíz férfiú választassék száz közől Izrael minden nemzetségeiből, és ezer közől száz, és tízezer közől ezer, hogy élelmet hordjanak a hadseregnek, és hadakozhassunk Benjamin Gábaája ellen, és megtorolhassuk rajta a gonoszságot, a mint érdemli.

¹¹És egész Izrael a városhoz gyűle mint egy ember, azonegy érzéssel és egy akarattal.

¹²És követeket küldének Benjamin egész nemzetségéhez, kik így szólának: Miért találtatott köztetek ily nagy gonoszság?

¹³Adjátok kézbe azon gábaai embereket, kik e bűnt cselekedték, hogy haljanak meg, és vettessék ki a gonosz Izraelből. De nem akarák atyjokfiai, az Izrael fiai parancsát hallgatni;

¹⁴hanem minden városokból, melyek az ő sorsukban valának, Gábaába gyűlének, hogy segítsék őket, és Izrael egész népe ellen hadakozzanak.

¹⁵És találtatának huszonötezeren Benjaminból fegyverfoghatók, Gábaa lakóin kivűl,

¹⁶kik hétszázan valának, igen erős férfiak, balkézzel úgy harczolók, mint a jobbal; és parittyával a köveket oly biztosan hajítók, hogy a hajszálat is megütheték, és a kő ütése másfelé nem viteték.

¹⁷Izrael fiai közől is, Benjamin fiain kivűl, négyszázezer fegyverfogható találtaték harczra fölkészűlve.

¹⁸Kik fölkelvén, menének az Isten házába, azaz Sílóba. És tanácsot kérdének az Istentől, és mondák: Ki legyen hadseregünkben a viadal fejedelme Benjamin fiai ellen? Felelé nekik az Úr: Júda legyen vezéretek.

¹⁹És fölkelvén Izrael fiai mindjárt reggel, táborba szállának Gábaa mellett.

²⁰És onnét harczra indúlván Benjamin ellen, a várost víni kezdék.

²¹És kimenvén Benjamin fiai Gábaából, megölének Izrael fiaiból azon nap huszonkétezer férfiút.

²²Izrael fiai mind erősségökben mind sokaságukban bízván, ismét azon helyen rendezék el a sereget, melyen azelőtt harczoltak vala,

²³de úgy, hogy előbb fölmemének és sírának az Úr előtt egész éjjelig, és tanácsot kérdének tőle, és mondák: El kell-e továbbá is mennem harczolni atyámfiai, Benjamin fiai ellen, vagy nem? Kiknek ő felelé: Menjetek föl hozzájok, és víjatok meg.

²⁴És mikor Izrael fiai másodnap Benjamin fiai ellen a harczra mentek,

²⁵kirohanának Benjamin fiai Gábaa kapuin, és eléjök menvén amazoknak, oly nagy öldökléssel dühöngének ellenök, hogy tizennyolcz ezer fegyverfogható férfiút vágának le.

²⁶Mindnyájan fölmenének azért Izrael fiai az Isten házába, s ott leülvén, sírának az Úr előtt, és azon nap estéig böjtölének, és áldozának neki égő- és békeáldozatokat,

²⁷és állapotjok felől kérdést tevének. Az időben ott vala az Isten szövetségének szekrénye,

²⁸és Eleazarnak, Áron fiának fia, Fineesz vala a ház gondviselője. Tanácsot kérdének tehát az Úrtól, és mondák: Ki kell-e továbbá is mennünk atyánkfiai, Benjamin fiai ellen, vagy megszünnünk? Mondá nekik az Úr: Menjetek föl, mert holnap kezetekbe adom őket.

²⁹És Izrael fiai cseleket vetének Gábaa városa körűl,

³⁰és harmadik ízben, mint elsőben és másodszor, kivivék Benjamin ellen a hadsereget.

³¹De Benjamin fiai is merészen rohanának ki a városból, és a szaladó ellenséget messzebb űzék, úgy hogy megsebesítének közőlük, mint az első és másod napon, vágván a szaladókat két ösvényen, melynek egyike Bételre visz, másika Gábaára, és levágának közel harmincz férfiút;

³²mert az vélték, hogy a szokott módon vágják őket. Kik a futást mesterséggel tettetvén, úgy végezék el magok között, hogy elvonják őket a várostól, és mintha futnának, a felűlmondott ösvényekre vigyék.

³³Izrael fiai tehát mindnyájan fölkelvén helyeikből, sereget rendezének azon helyen, mely Baal-támárnak hivatik. A cselek is, melyek a város körűl valának, lassan ki kezdének fejleni,

³⁴és a város nyugati része felől eléjőni. De még más tízezer férfiú is egész Izraelből viadalra ingerlé a város lakóit. És megnehezűle a harcz Benjamin fiai ellen; és nem vevék észre, hogy mindenfelől veszedelem környezé őket.

³⁵És megveré őket az Úr Izrael fiainak színe előtt, és megölének közőlük azon nap huszonötezer és száz férfiút, mind hadakozókat és fegyverfoghatókat.

³⁶Benjamin fiai ugyan is mikor látták, hogy erőtlenebbek, szaladni kezdének. Ezt látván Izrael fiai, helyt adának nekik a futásra, hogy a kész cselekre jussanak, melyeket ők a város mellett vetettek vala.

³⁷Ekkor a lesbenállók hirtelen fölkelének, és midőn Benjamin hátat fordított az őt vágóknak, bemenének a városba, és megverék azt fegyver élével.

³⁸Izrael fiai pedig ezen jelt adák azoknak, kik lesben állottak vala, hogy miután a várost beveszik, tüzet gyujtsanak, hogy a magasan fölmenő füst által jelentsék a város bevételét.

³⁹Látván ezt Izrael harczon levő fiai (mert Benjamin fiai amazokat futni vélék, és mindinkább űzék, megölvén azok seregéből harmincz férfiút),

⁴⁰és látván a füstöt, mint egy oszlopot fölemelkedni a városból; Benjamin is hátra tekintvén, midőn látta, hogy a város bevétetett, és a láng magasan fölmegyen:

⁴¹a kik előbb a futást szinlelték, arczczal visszafordúlván, erősebben vivának. És Benjamin fiai látván ezt, megfutamodának,

⁴²és a pusztaság útjára kezdének menni, arra is űzvén őket az ellenség; de azok is, kik a várost meggyujtották vala, eléjök menének.

⁴³És úgy lőn, hogy mindkét felől vágatának az ellenségtől, és semmi szűnete nem vala a meghalóknak. Elhullának és levágatának Gábaa városa napkeleti részén.

⁴⁴Valának pedig, kik azon helyen megölettek, tizennyolcz ezeren, mindnyájan igen erős hadakozó férfiak.

⁴⁵Látván ezt a Benjaminból megmaradottak, a pusztára szaladának. És menének a kősziklára, melynek neve Remmon. Azon futásban elszéledtekből és különféle utakon menőkből megölének ötezer férfiút. És midőn tovább mentek, űzék őket, és még más kétezeret ölének meg.

⁴⁶És így lőn, hogy összesen, a kik elhullottak vala Benjaminból külön-külön helyeken, huszonötezeren valának, harczokra mind igen serény vitézek.

⁴⁷Megmaradván pedig Benjaminnak egész számából, a ki megszabadúlhatott és elszaladhatott a pusztába, hatszáz férfiú, ezek a Remmon kőszikláján ülének négy hónapig.

⁴⁸Izrael fiai pedig visszafordúlván, a város minden maradékait, a férfiaktól kezdve egész a baromig kardra hányák, és Benjamin minden városait és faluit az emésztő láng semmisíté meg.