¹Vala egy levita férfiú, Efraim hegyének oldalán lakván, ki feleséget vőn Júda Betleheméből.

²Ez elhagyá őt, és visszatére atyja házába Betlehembe, és nála maradt négy hónapig.

³És utána méne férje, akarván őt engesztelni és édesgetni, és magával visszavinni, egy szolga és két szamár lévén vele az úton; ki is befogadá őt, és bevivé atyja házába. Mit mikor ipa meghallott, és őt meglátta, eléje méne örvendezve,

⁴és megölelé az embert. És a vő ipa házában harmad napig marada, évén vele és iván barátságosan.

⁵Negyedik napon pedig éjjel fölkelvén, el akara menni. De tartóztatá őt ipa, és mondá neki: Egyél előbb egy kevés kenyeret, és erősítsd meg gyomrodat, és úgy menj.

⁶És leülének együtt, és evének s ivának. És mondá a leány atyja vejének: Kérlek maradj itt ma, és vigadjunk együtt.

⁷Amaz pedig fölkelvén el akara menni. De ismét igen tartóztatá ipa, és magánál marasztá.

⁸Megviradván pedig, a levita útra készűle. Kinek ipa ismét: Kérlek, úgymond, végy egy kevés eledelt, erőt vévén, mig a nap növekedik, azután menj. Tehát együtt evének.

⁹És fölkele az ifjú, hogy elemenjen feleségével és szolgájával. De ismét szóla neki ipa: Gondold meg, hogy a nap enyészetre hajlik, és estéhez közelget; maradj nálam ma is, és töltsd vígan a napot, és holnap indúlj meg, hogy házadba menj.

¹⁰A vő nem akara engedni beszédének, hanem mindjárt elindúla, és juta Jébuz ellenébe, mely más néven Jerusalemnek hivatik, két terhelt szamarat vivén magával és ágyasát.

¹¹És már Jébuz mellett valának, és a nap éjjé változik vala, és mondá a szolga urának: Jer, kérlek, térjünk a jebuzeusok városába, és maradjunk abban.

¹²Felelé neki ura: Nem megyek az idegen nemzet városába, mely nem Izrael fiai közől való, hanem átmegyek Gábaáig;

¹³és mikor odajutok, abban maradjunk, vagy pedig Ráma városában.

¹⁴Átmenének tehát Jébuzon, és a kezdett úton menten mennek vala, és leszálla a nap nekik Gábaa mellett, mely Benjamin nemzetségében vagyon.

¹⁵És betérének abba, hogy ott maradjanak. Hová mikor bementek, a város utczáján ülének, és senki sem akará őket szállásra befogadni.

¹⁶És íme egy öreg ember jöve elé a mezőről, munkájáról estve visszatérvén, és ez is Efraim hegyéről vala, és mint jövevény Gábaaban lakó. Azon tartomány emberei pedig Benjamin fiai valának.

¹⁷És az öreg fölemelvén szemeit, láta egy embert ülni poggyászával a város utczáján, és mondá neki: Honnan jösz, és hová mégy?

¹⁸Ki felelé neki: Júda Betleheméből jöttünk, és lakhelyünkre megyünk, mely Efraim hegyének oldalán vagyon, a honnan Betlehembe mentünk vala; és most az Isten házába megyünk. és senki sem akar hajlékába fogadni bennünket,

¹⁹pedig magunknak polyvánk lévén és szénánk a szamarak élelmére, és kenyerünk s borunk az én részemre, a te szolgálódéra és a velem levő cselédére, semmire sincs szükségünk, hanem csak szállásra.

²⁰Felelé neki az öreg: Békeség legyen veled, én mindent adok, a mi szükséges, csakhogy, kérlek, ne maradj az utczán.

²¹És bevivé őt házába, és enni ada a szamaraknak; és miután megmosták lábaikat, megvendégelé őket.

²²Midőn ezek vendégeskedének, és az utnak fáradalma után testöket étellel és itallal felüdíték, eljövének a város férfiai, a Belial fiai (azaz igátlanok), és körűlvevén az öreg házát, zörgetni kezdék az ajtót, kiáltván a ház urára, és mondván: Hozd ki azon férfiút, ki házadba ment, hadd éljünk gonoszúl vele.

²³És kiméne hozzájok az öreg és mondá: Ne, atyámfiai, ne cselekedjétek e gonoszat, mivelhogy ez ember szállásomra jött; és álljatok el e bolondságtól.

²⁴Van egy szűz leányom és ez embernek van egy ágyasa, kihozom őket hozzátok, alázzátok meg őket, és fajtalanságtoknak tegyetek eleget: csakhogy, kérlek, e természet ellen való vétket ne cselekedjétek a férfiúval.

²⁵Nem akarának engedni az ő beszédeinek. Ezt látván azon ember, kivivé hozzájok ágyasát, és kéjökre adá nekik; kivel miután egész éjjel gonoszúl éltek, reggel őt elbocsáták.

²⁶Az asszony pedig, elmúlván a sötétség, a ház ajtajához jöve, a hol ura szálláson vala, és ott leesék.

²⁷Megviradván, fölkele az ember, és megnyitá az ajtót, hogy a kezdett utat elvégezze; és ime ágyasa az ajtó előtt fekszik vala kiterjesztett kezekkel a küszöbön.

²⁸És szóla neki, gondolván, hogy nyugszik: Kelj föl, és menjünk. De midőn semmit sem felelt, észrevévén, hogy meghalt, fogá őt és föltevé a szamárra, és visszaméne házába.

²⁹A hová midőn bement, kardot ragada, és felesége holttestét minden csontostúl tizenkét részre és darabra vagdalván, elküldé Izrael minden határaiba.

³⁰Mikor ezt kiki látta, fölkiáltának: Soha ily dolog nem történt Izraelben az naptól, melyen feljöttek atyáink Egyiptomból, a jelen ideig; mondjatok itéletet, és közösen végezzétek el, mit kelljen cselekedni?