¹Ama napokban nem vala király Izraelben, és Dán nemzetsége örökséget keres vala magának, hogy abban lakjék; mert még az napig a többi nemzetségek között nem nyert vala részt.

²Dán fiai tehát elküldének törzsük és házok népe közől öt erős férfiút Száraából és Esztaolból, hogy kikémleljék a földet, és szorgalmasan megnézzék; és mondák nekik: Menjetek, és nézzétek meg a földet. Kik midőn elmenvén, Efraim hegyére jutottak, és Mikás házába mentek, megnyugovának ott;

³és megismervén az ifju levita szavát, és szálláson nála lévén, mondák neki: Ki hozott téged ide? mit mívelsz itt? mi okból kivántál ide jőni?

⁴Ki felelé nekik: Ezeket s ezeket cselekedte velem Mikás, és engem bérbe fogadott, hogy papja legyek.

⁵Kérék pedig őt, kérdezze meg az Urat, hogy tudhassák, ha szerencsés úton járnak-e? és a dolognak jó vége lesz-e?

⁶És felelé nekik: Menjetek békeséggel, az Úr nézi járástokat és az utat, a hova mentek.

⁷Elmenvén tehát az öt férfiú, Láiszba jutának; és láták, hogy abban a nép minden félelem nélkül lakik, a szidoniusok szokása szerint, bátorságban és nyugalomban, ellene teljességgel senki sem tusakodik, és nagy gazdagságban él, Szidontól és minden emberektől messzire elszakasztva.

⁸És visszatérvén Száraába és Esztaolba atyjokfiaihoz, és ezek tudakozván, mit cselekedtek, felelék:

⁹Keljetek föl, menjünk hozzájok, mert igen gazdag és termékeny földet láttunk; el ne mulaszszátok, ne hagyjátok. Menjünk és foglaljuk el azt, semmi munkába sem kerűl.

¹⁰Gond nélkül valókhoz megyünk, igen tágas tartományba, és az Úr oly helyet ad nekünk, melyben semmi fogyatkozás nincs azokból, mik a földön teremnek.

¹¹Elindula tehát Dán rokonságából, azaz Száraából és Esztaolból hatszáz férfiú, fölkészűlve hadi fegyverekkel,

¹²és fölmenvén, Júda Kariatiarimjában maradának; mely hely az időtől Dán táborának nevezteték, és Kariatiarim mögött vagyon.

¹³Onnan átmenének Efraim hegyére. És mikor Mikás házához jutottak,

¹⁴mondá az öt férfiú, kik azelőtt elküldettek vala Láisz földe kikémlésére, többi atyjokfiainak: Tudjátok-e, hogy e házakban efód vagyon és terafim, s faragott és öntött kép? lássátok, mit cselekedjetek?

¹⁵És mikor egy kevéssé eltértek, bemenének az ifjú levita lakába, ki Mikás házában vala; és köszönték őt békeséges szókkal.

¹⁶A hatszáz férfiú pedig, a mint fölfegyverkezve vala, úgy álla az ajtó előtt.

¹⁷Amazok pedig, kik bementek vala az ifjú házába, a faragott képet és efódot, a terafimot és az öntött képet el akarák vinni, és a pap az ajtó előtt áll vala, a hatszáz erős férfiú nem messze várakozván.

¹⁸Elvivék tehát, a kik bementek vala, a faragott képet, az efódot és a bálványokat és az öntött képet. És mondá nekik a pap: Mit míveltek?

¹⁹Felelék neki: Hallgass, és tedd a szádra ujjodat, és jer velünk, hogy atyánk légy és papunk. Mi jobb neked, az-e, hogy egy férfiú házában légy pap, vagy Izrael egy nemzetségében és rokonában?

²⁰Ezt hallván, engede beszédöknek, és elvivé az efódot és a bálványokat és a faragott képet, és elindúla velök.

²¹Kik midőn elmentek, és előre küldötték a kisdedeket, barmokat és minden drágaságaikat,

²²és már Mikás házától távol voltak, a Mikás házában lakó férfiak összekiáltván egymást, utánok menének,

²³és azok háta mögött kiáltani kezdének. Mikor amazok hátratekintettek, mondák Mikásnak: Mit akarsz? miért kiáltasz?

²⁴Ki felelé: Az én isteneimet, kiket magamnak csináltam, elvittétek, és papomat és mindent, a mim vagyon, és azt mondjátok: Mi lelt téged?

²⁵És mondák neki Dán fiai: Vigyázz, többé ne szólj nekünk, nehogy hozzád menjenek a felindúlt szivű férfiak, és magad egész házaddal elveszsz.

²⁶És így a kezdett úton menten menének. Látván pedig Mikás, hogy erősbek nálánál, visszatére házába.

²⁷A hatszáz férfiú pedig elvivé a papot, és a miket felűl mondottunk, és jutának Láiszba, a nyugodalmas és gond nélkűl való néphez, és megverék őket fegyver élével, és a várost fölégeték,

²⁸teljességgel senki sem hozván segítséget, mivelhogy távol lakának Szidontól, s az emberek közt senkivel sem vala szövetségök és ügyök. A város pedig Rohob tartományában fekvék, melyet ismét fölépítvén, benne lakának,

²⁹híván a város nevét Dánnak, az ő atyjok neve szerint, kit Izrael nemzett vala, mely azelőtt Láisznak nevezteték.

³⁰És fölállíták magoknak a faragott képet, és Gerzamnak, Mózes fiának fiát, Jonatánt, és ennek fiait papokká tevék Dán nemzetségében az ő fogságuk napjáig.

³¹És nálok marada Mikás bálványa mindazon idő alatt, míg az Isten háza Sílóban volt. Az időben nem vala király Izraelben.