¹Az időben egy Mikás nevű férfiú vala Efraim hegyéről.

²Ki mondá anyjának: Az ezer és száz ezüst siklus, melyet magadnak félretettél, és melyért hallomásomra megesküdtél, ime nálam van, és én bírom azt. Kinek amaz felelé: Áldott legyen az én fiam az Úrtól.

³Visszaadá tehát azt anyjának, ki mondotta vala neki: Az Úrnak szenteltem és fogadtam ez ezüstöt, hogy kezemből vegye el az én fiam, és csináljon faragott és öntött képet; és most kezedbe adom azt.

⁴Ő pedig visszaadá anyjának; ki kétszáz ezüst siklust vőn, és adá az ötvösnek, hogy azokból faragott és öntött képet csináljon; és ez Mikás házában vala.

⁵Ki abban egy hajlékocskát különze el az Istennek, és efódot csinála és terafimot, azaz papi ruhát és bálványokat; és fiai közől egyiknek megtölté kezét, s ez papja lőn.

⁶Ama napokban nem vala király Izraelben, hanem kiki, a mit igaznak lát vala, azt cselekvé.

⁷Vala más ifjú is Júda Betleheméből, az ő rokonságából; és ez levita vala és ott lakó.

⁸És kimenvén Betlehem városából, vándorolni akara, míg magának alkalmas helyet talál. És midőn az úton lévén, Efraim hegyére jutott, és egy kevéssé Mikás házába tért,

⁹emez kérdé tőle: Honnan jött? Ki felelé: Levita vagyok Júda-Betlehemből, és vándorlok, hogy ott lakjam, a hol lehet, és a hol hasznosnak látom.

¹⁰És mondá Mikás: Maradj nálam, és légy atyám és papom; és esztendőnként tíz ezüst siklust adok neked, és kétféle ruhát, és a mik táplálásodra szükségesek.

¹¹Ráálla amaz, és azon embernél marada, úgy lévén nála, mint egyike fiainak.

¹²És Mikás megtölté az ő kezét, és az ifjú pap lőn nála.

¹³Most tudom, úgymond, hogy jól tesz velem az Isten, Lévi nemzetségbeli papom lévén.