¹És elméne Gázába, és láta ott egy parázna asszonyt és beméne hozzája.

²Mit mikor meghallottak a filiszteusok, és híre ment nálok, hogy Sámson bement a városba, körűlvevék őt, őröket állítván a város kapujához, és ott egész éjjel csendesen várakozván, hogy reggel a kimenőt megöljék.

³Aluvék pedig Sámson éjfélig; és azután fölkelvén, megragadá a kapu mindkét ajtaját mellékeivel és zárával együtt, és vállaira tévén, ama hegy tetejére vivé, mely Hebronra néz.

⁴Azután megszerete egy asszonyt, ki Sórek völgyében lakik vala, és Dalilának hivaték.

⁵És hozzája menének a filiszteusok fejedelmei, és mondák: Csald meg őt, és tudd ki tőle, miben áll ily nagy ereje, és mikép győzhessük le őt, hogy összekötözvén megnyomoríthassuk? Mit ha megcselekszel, mindenikünk ezerszáz ezüst siklust ad neked.

⁶Szóla tehát Dalila Sámsonnak: Mondd meg nekem, kérlek, miben áll a te nagy erőd, és mivel kellene megkötözni, hogy el ne szaggathasd?

⁷Felelé neki Sámson: Ha inakból csinált, meg nem száradt és még nedves hét kötéllel megkötöztetem, erőtlen leszek, mint egyéb emberek.

⁸És vivének hozzá a filiszteusok fejedelmei hét kötelet, a mint mondotta vala, melyekkel megköté őt;

⁹néhányan lesben lévén elrejtve nála, és a kamarában a dolog végét várván. És kiálta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ki elszakasztá a köteleket, mint akárki elszakasztaná a csepűből sodrott fonalat, midőn a tűztől megperzselődik; és ki nem tudódék, miben van az ő ereje.

¹⁰És mondá neki Dalila: Ime megcsúfoltál engem, és hamisat szóltál; tehát most csak mondd meg nekem, mivel kelljen téged megkötözni?

¹¹Kinek amaz felelé: Ha megkötöztetem új kötelekkel, melyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek és hasonló egyéb emberekhez.

¹²Melyekkel ismét megköté őt Dalila, és kiálta: Rajtad a filiszteusok, Sámson! a csel készen lévén a kamarában. De úgy elszakasztá a köteleket, mint a vászon-fonalakat.

¹³És Dalila ismét mondá neki: Meddig csalogatsz engem, és szólasz hamisat? valld meg, mivel kell megkötöztetned? Felelé neki Sámson: Ha fejemnek hét hajfürtjét nyüstfonalba fonod, és az evvel körűlkötözött szeget a földbe vered, erőtlen leszek.

¹⁴Mit mikor megcselekedett Dalila, mondá neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! ki fölserkenvén az álomból, kivoná a szeget a hajfürtökkel és fonallal együtt.

¹⁵És mondá neki Dalila: Mint mondhatod, hogy szeretsz engem, holott szived nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, és nem akartad megmondani, miben van a te nagy erőd?

¹⁶És mikor untatá őt, és sok napon át sürgeté, nyugalomra sem hagyván időt neki, elfogyatkozék lelke, és halálig ellankada;

¹⁷akkor kinyilatkoztatván a dolog valóságát, mondá neki: Vas még soha nem volt fejemen, mert nazareus, azaz Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha fejem megnyiretik, erőm eltávozik tőlem, és megfogyatkozom, és olyan leszek, mint más emberek.

¹⁸És látván amaz, hogy szívét teljesen kitárta neki, elkülde a filiszteusok fejedelmeihez, és meghagyá nekik: Jőjetek föl még egyszer, mert most kinyilatkoztatta nekem szívét. Kik fölmenének, magokkal vivén a pénzt, melyet igértek vala.

¹⁹Amaz pedig elaltatá őt térdein, és fejét ölébe hajtatá. És nyírőt híva, és elnyíreté hét hajtfürtjét; és kezdé őt űzni és magától eltaszítani, mert mindjárt eltávozék tőle az erő;

²⁰és mondá: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ki az álomból fölserkenvén, mondá szivében: Kimegyek, mint azelőtt, és kibontakozom; nem tudván, hogy az Úr eltávozott tőle.

²¹De a filiszteusok megfogák őt, s azonnal kiváják szemeit, és Gázába vivék, lánczokkal megkötözvén, és tömlöczbe zárván, őrletének vele.

²²És immár hajtfürtjei növekedni kezdettek vala.

²³És a filiszteusok fejedelmei egybegyűnek, hogy nagy áldozatokat tegyenek Dágon- istenöknek, és vendégeskedjenek, mondván: Kezünkbe adta istenünk ellenségünket, Sámsont.

²⁴Mit a nép is látván, dicséri vala istenét, és ugyanazt mondá: A mi istenünk kezünkbe adta ellenségünket, ki földünket pusztította, és sokakat megölt.

²⁵És vígan lévén a vendégségben, miután már ettek, parancsolák eléhivatni Sámsont, hogy játszék előttök. Ki eléhozatván a tömlöczből, játszik vala előttök, és két oszlop közé állíták őt.

²⁶És mondá a lépéseit vezető szolgának: Ereszsz, hadd illessem azon oszlopokat, melyeken az egész ház fekszik, és támaszkodjam azokhoz, és nyugodjam egy kevéssé.

²⁷A ház pedig tele vala férfiakkal és asszonyokkal, és ott valának a filiszteusok minden fejedelmei, a házfödeléről és erkélyéről közel háromezer férfi és asszony nézvén a játszó Sámsont.

²⁸Ő pedig segítségűl híván az Urat, mondá: Uram Isten! emlékezzél meg rólam, és add vissza nekem most előbbi erőmet, én Istenem! hogy megboszúljam magamat ellenségeimen, és két szemem elvesztéseért egy boszút álljak.

²⁹És megragadván mind a két oszlopot, melyeken a ház áll vala, és azok egyikét jobb kezével, a másikát balkezével tartván,

³⁰mondá: Haljak meg együtt a filiszteusokkal! És megrendítvén erősen az oszlopokat, leszakada a ház mind a fejedelmekre, és a többi sokaságra, mely ott vala; és sokkal többet öle meg halálakor, mint azelőtt életében megölt vala.

³¹Lemenvén pedig atyjafiai és egész rokonsága, testét elvivék és eltemeték Száraa és Esztaol között, az ő atyja, Mánue sírboltjában. Ő pedig Izraelben húsz esztendeig bíráskodék.