¹Kevés idő múlva pedig, mikor a búzaaratás napjai elközelgetének, elméne Sámson, meg akarván látogatni feleségét, és egy gödölyét vive neki a kecskék közől. És midőn kamarájába szokás szerint be akart menni, eltiltá őt annak atyja, mondván:

²Azt véltem, hogy meggyűlölted őt, és azért adtam őt barátodnak; hanem van nővére, ki ifjabb és szebb nálánál, az legyen helyébe feleséged.

³Kinek Sámson felelé: Ez naptól fogva bűntelen leszek a filiszteusokra nézve; mert károkat teszek nektek.

⁴És elméne, és háromszáz rókát fogván, azok farkait egymáshoz foglalá, és fáklyákat köte közéjök,

⁵Ezeket tűzzel meggyujtván, elbocsátá, hogy ide s tova futossanak; melyek azonnal a filiszteusok vetéseibe menének. Ezeket meggyujtván, az összehordott gabona is és a szalmájában álló is megége, annyira, hogy a láng a szőlőket és olajfákat is fölemészté.

⁶És mondák a filiszteusok: Ki cselekedte e dolgot? mondák nekik: Sámson, a tamnateus veje, mivelhogy feleségét elvette, és másnak adta; azért cselekedte ezeket. És fölmenének a filiszteusok, és megégeték mind az asszonyt, mind atyját.

⁷Kiknek mondá Sámson: Noha ezeket cselekedtétek, mindazáltal mégis boszút állok rajtatok, és akkor megnyugszom.

⁸És megveré őket igen nagy csapással, úgy hogy rémülésökben lábok ikráját tomporaikra tevék. És ő lemenvén, Étam sziklabarlangjában lakék.

⁹Ekkor fölmenvén a filiszteusok Júda földére, táborba szállának ama helyen, mely azután nevezteték Lékinek, azaz állcsontnak, a hol az ő hadseregök kiterjedett.

¹⁰És mondák nekik a Júda-nemzetségbeliek: Miért jöttetek föl ellenünk? Kik felelék: Azért jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont, és visszafizessük neki, a miket rajtunk cselekedett.

¹¹Leméne tehát háromezer férfiú Judából Étam sziklabarlangjához, és mondák Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? miért kivántad ezt cselekedni? S ő mondá nekik: A mint velem cselekedtek, úgy cselekedtem velök.

¹²Mondák neki: Megkötni jöttünk téged, és a filiszteusok kezébe adni. Mondá nekik Sámson: Esküdjetek meg és igérjétek nekem, hogy nem öltök meg engem.

¹³Mondák: Nem ölünk meg téged, hanem kötve kézbe adunk. És megköték őt két új kötéllel, és kihozák Étam kősziklájából.

¹⁴Ki midőn az állcsont helyéhez jutott, és a filiszteusok kiáltozással eléje siettek, rászálla az Úr Lelke, és mint szokott a tűz közelében megemésztetni a len, úgy a kötelek, melyekkel kötözve vala, lehullának és szétfoszlának.

¹⁵És találván egy állkapcsot, azaz szamár állcsontját, mely ott hever vala, fölkapván, megöle avval ezer férfiút,

¹⁶és mondá: A szamár állkapcsával, a szamár vemhének állcsontjával törlöttem el őket, és megöltem ezer férfiút.

¹⁷És mikor ez igéket énekelve elvégezte, elveté az állcsontot kezéből, és hívá azon hely nevét Ramat-Lékinek, mely magyaráztatik, állcsont fölvételének.

¹⁸És igen megszomjúhozván, kiálta az Úrhoz, és mondá: Te adtad szolgád keze által ez igen nagy szabadúlást és diadalmat; ime szomjan halok meg, és a körűlmetéletlenek kezeibe esem!

¹⁹Fölnyita tehát az Úr egy zápfogat a szamár állcsontjában, és víz fakada abból. Melyet megiván, fölélede az ő lelke, és erőt vőn. Azért lőn azon hely neve: a segítségűl hívó forrása az állcsontból, – a jelen napig.

²⁰És bíráskodék Izraelben a filiszteusok idején húsz esztendeig.