¹Leméne pedig Sámson Tamnatába; és látván ott egy asszonyt a filiszteusok leányai közől,

²fölméne, és megjelenté atyjának és anyjának, mondván: Egy asszonyt láttam Tamnatában a filiszteusok leányai között, kérlek, vegyétek azt nekem feleségűl.

³Mondák neki atyja és anyja: Nincs-e asszony atyádfiainak leányai között és egész népemben, hogy a filiszteusokból akarsz feleséget venni, kik körűlmetéletlenek? És mondá Sámson az ő atyjának: Ezt vedd nekem, mert megtetszett szemeimnek.

⁴Szűlői pedig nem tudják vala, hogy a dolog az Úrtól vagyon, és alkalmat keres a filiszteusok ellen; mert az időben a filiszteusok uralkodnak vala Izraelen.

⁵Leméne tehát Sámson atyjával és anyjával Tamnatába. És mikor a város szőlőihez jutottak, egy dühös és ordító oroszlánkölyök tűnék fel, és eléje jőve.

⁶Az Úr lelke pedig Sámsonra szálla, s ez széttépé az oroszlánt, mint egy gödölyét, darabokra szaggatván, teljességgel semmi sem lévén kezében; és ezt atyjának és anyjának nem akará megjelenteni.

⁷És leméne, és szóla az asszonynyal, ki szemeinek megtetszett vala.

⁸És néhány nap múlva visszaindúlván, hogy elvegye azt, eltére, hogy meglássa az oroszlán hulláját, és ime egy raj méh vala az oroszlán szájában, és lépes méz.

⁹Kezébe vévén azt, eszik vala az úton; és atyjához s anyjához jutván, részesíté őket abból, és ők is evének; de nem akará nekik megjelenteni, hogy a mézet az oroszlán testéből vette vala.

¹⁰Leméne tehát atyja az asszonyhoz, és lakodalmat szerze fiának, Sámsonnak; mert úgy szoktak vala az ifjak cselekedni.

¹¹Látván pedig őt azon hely polgárai, harmincz társat adának neki, hogy vele legyenek.

¹²Kiknek szóla Sámson: Talányt adok elétek; melyet ha nekem megfejtetek a lakodalom hét napja alatt, harmincz gyolcsinget adok nektek és annyi köntöst;

¹³ha pedig meg nem fejthetitek, ti adjatok nekem harmincz gyolcsinget, és annyi számú köntöst. Kik felelék neki: Add elé a talányt, hadd halljuk.

¹⁴És mondá nekik: Az evőből étek jött ki, és az erősből édesség eredt. És nem fejtheték meg három nap a kérdést.

¹⁵És midőn eljött a hetedik nap, mondák Sámson feleségének: Hizelkedjél férjednek, és vedd rá őt, hogy mondja meg neked, mit jelent a talány? Mit ha nem akarsz cselekedni, fölgyujtunk téged és atyád házát. Azért híttatok-e minket a menyekzőre, hogy megfoszszatok?

¹⁶Ki Sámsonnál könyez és panaszkodik vala, mondván: Gyűlölsz engem és nem szeretsz, azért nem akarod a talányt melyet népem fiainak föladtál, nekem megfejteni. Amaz pedig felelé: Atyámnak és anyámnak sem akartam megmondani, és neked jelentsem ki?

¹⁷A lakodalom hét napján tehát siránkozik vala előtte; és végre a hetedik napon, midőn már eluntatta őt, megfejté neki. Ki mindjárt kijelenté polgártársainak.

¹⁸És ezek mondák neki a hetedik napon alkonyat előtt. Mi édesebb a méznél? és mi erősebb az oroszlánnál? S ő mondá nekik: Ha nem szántottatok volna üszőmön, nem találtátok volna ki kérdésemet.

¹⁹Rászálla tehát az Úr Lelke, és ő leméne Askalonba, és ott harmincz férfiút öle meg; s ezek elvett ruháit azoknak adá, kik a talányt megfejtették. És igen megharagudván, fölméne atyja házába;

²⁰felesége pedig férjhez méne az ő egyik barátjához és menyekzős társához.