¹Meg is esküvének Izrael fiai Maszfában, és mondák: Senki közőlünk ne adjon leányaiból Benjamin fiainak feleséget.

²És eljövének mindnyájan az Isten házához Sílóba, és az ő színe előtt ülvén estig, fölemelék szavokat, és nagy zokogással kezdének sírni, mondván:

³Izrael Ura Istene! miért történt e gonosz a te népeden, hogy ma egy nemzetség vétetett el közőlünk?

⁴Másnap reggel pedig fölkelvén, oltárt építének, és áldozának ott égő- és békeáldozatokat, és mondák:

⁵Ki nem jött fel az Úr seregébe Izrael valamennyi nemzetségéből? Mert nagy esküvéssel kötelezték vala magokat, mikor Maszfában valának, hogy megölik, a kik ott nem lesznek.

⁶És Izrael fiai megszánván atyjokfiát, Benjamint, kezdék mondani: Elvétetett egy nemzetség Izraelből!

⁷Honnan vegyenek feleségeket? mert mindnyájan közösen megesküdtünk, hogy mi nem adjuk nekik leányainkat.

⁸Annakokáért mondák: Ki az, Izrael valamennyi nemzetségei közől, ki föl nem jött az Úrhoz Maszfába? És ime találtatának a gálaádi Jábesz lakói, hogy azon hadban nem voltak.

⁹(Az időben is, midőn Sílóban valának, senki azok közől ott nem találtatott.)

¹⁰Elküldének tehát tízezer erős férfiút, és megparancsolák nekik: Menjetek el, és verjétek meg a gálaádi Jábesz lakóit fegyver élével, mind feleségeiket, mind kisdedeiket.

¹¹És ez az, mit meg kell tartanotok: Minden férfineműt és az asszonyokat, kik férfiakat ismertek, öljétek meg; a szűzeket pedig tartsátok meg.

¹²És találtaték a gálaádi Jábeszből négyszáz szűz, kik nem ismerték a férfiúi ágyat, és elhozák azokat Silóba a táborba Kanaán földére.

¹³És követeket küldének Benjamin fiaihoz, kik a Remmon kőszikláján valának, és megparancsolák nekik, hogy őket békeséggel fogadják.

¹⁴És eljövének Benjamin fiai az időben, és feleségeket adának nekik a gálaádi Jábesz leányai közől; többet pedig nem találtak, kiket hasonló módon adjanak.

¹⁵Az egész Izrael pedig igen bánkodék, és szánakodék Izrael egy nemzetségének megöletésén.

¹⁶És mondák a vének: Mit cselekedjünk a többivel, kik feleségeket nem nyertek? az asszonyok Benjaminban mind elhullottak.

¹⁷És nagy gonddal és szorgalmas igyekezettel rajta kell lennünk, hogy egy nemzetség el ne töröltessék Izraelből.

¹⁸Mert a mi leányainkat nekik nem adhatjuk, esküvel köteleztetvén és átokkal, mellyel mondottuk: Átkozott, a ki leányai közől feleséget ad Benjaminnak.

¹⁹És tanácsot tartának, és mondák: Ime az Úrnak esztendőnkint ünnepe vagyon Sílóban, mely Bétel városa éjszaki részén fekszik, és az útnak, mely Bételből Szikembe megyen, napkeleti részén, és Lebona városának déli részén.

²⁰És megparancsolák Benjamin fiainak, és mondák: Menjetek és lappangjatok a szőlőkben.

²¹És mikor látjátok a sílói leányokat a tánczolásra szokás szerint kimenni, jőjetek ki hirtelen a szőlőkből, és ragadjatok mindnyájan azok közől egyegy feleséget, és menjetek Benjamin földére.

²²És mikor eljőnek azok atyái, és atyjokfiai, és ellenetek kezdenek panaszkodni, és feddődni, azt mondjuk nekik: Könyörűljetek rajtok, mert nem hadakozók és diadalmasok törvénye szerint ragadták el azokat, hanem kérték, hogy elvegyék, s nem adtátok; és a ti részetekről van a vétek.

²³És úgy cselekvének Benjamin fiai, a mint nekik parancsolva volt, és számuk szerint ragadának magoknak azokból, kik tánczolnak vala, egyegy feleséget; és elmenének örökségökbe, városokat építvén, és azokban lakván.

²⁴Izrael fiai is visszatérének nemzetségeik és családjaik szerint hajlékaikba.

²⁵Ama napokban nem vala király Izraelben, hanem kiki, a mit igaznak lát vala, azt cselekvé.