¹Dávid pedig ismét egybegyűjté a válogatottakat Izraelből, harminczezeret.

²És fölkele Dávid, és elméne az egész néppel, mely vele vala Júda férfiaiból, hogy elhozzák az Úr szekrényét, melyen segítségűl hivatott a seregek Ura neve, ki fölötte ül a kerubok között.

³És az Úr szekrényét új szekérre tevék, és elvivék azt Abinadab házából, ki Gábaában vala; Abinadab fia, Óza és Ahio pedig vezeték az új szekeret.

⁴És mikor elvitték azt Abinadab házából, ki Gábaában vala, Ahio az Isten szekrényét őrizvén, a szekrény előtt megyen vala.

⁵Dávid pedig és egész Izrael játszanak vala az Úr előtt mindenféle fa-hangszerekkel, és czitarákkal és hárfákkal, dobokkal, csengetyükkel és czimbalmokkal.

⁶Midőn pedig Nákon szerűjéhez jutottak, Óza kinyujtá kezét az Isten szekrényére, és megfogá azt; mert az ökrök rugdalóznak vala, és félrehajtották volt azt.

⁷És Óza ellen haragra gerjede az Úr, és megveré őt a vakmerőségért, ki meghala ott az Isten szekrényénél.

⁸Megszomorodék pedig Dávid, mivel az Úr megverte Ózát; és hivaték azon hely neve Óza verésének e mai napig.

⁹És Dávid féle az Úrtól aznapon, mondván: Hogy jő be hozzám az Úr szekrénye?

¹⁰És nem akará magához szállítani az Úr szekrényét Dávid városába, hanem a geti Obededom házába szállítá azt.

¹¹És az Úr szekrénye a geti Obededom házában marada három hónapig; és megáldá az Úr Obededomot és egész házát.

¹²És hirűl vivék Dávid királynak, hogy az Úr megáldotta Obededomot és mindenét az Isten szekrényeért. Elméne tehát Dávid, és az Isten szekrényét Obededom házából Dávid városába hozá vígasággal; és Dáviddal hét kar vala és borjúáldozat.

¹³És mikor hat lépést mentek, a kik viszik vala az Úr szekrényét, egy tulkot és egy kost áldoz vala.

¹⁴És Dávid tánczol vala minden erejéből az Úr előtt; és Dávid gyolcs efódba vala öltözve.

¹⁵És Dávid és Izrael egész háza viszik vala az Úr bizonysága szekrényét vígan és harsonaszóval.

¹⁶És mikor az Úr szekrénye Dávid városába jutott, Saul leánya, Míkol az ablakról nézvén, látá Dávid királyt ugrálni és tánczolni az Úr előtt; és megveté őt szivében.

¹⁷És bevivék az Úr szekrényét, és azt helyére tevék a hajlék közepére, melyet annak Dávid vont vala föl; és Dávid égő- és békeáldozatokat tőn az Úr előtt.

¹⁸És midőn ezt elvégezte, bemutatván az égő- és békeáldozatokat, megáldá a népet a seregek Ura nevében.

¹⁹És osztogata Izrael egész sokaságának, mind férfinak mind asszonynak, kinek-kinek egy lepényt, egy darab sült marhahúst, és olajban pörkölt lisztlángot; és elméne az egész nép, kiki maga házába.

²⁰És visszatére Dávid, hogy megáldja házát; és kijövén Dávid elé Saul leánya, Míkol, mondá: Mely dicsőséges volt ma Izrael királya, föltakarván magát szolgáinak szolgálói előtt és megmezítelenűlt, mintha megmezítelenűlne egy a bohóskodók közől.

²¹És Dávid mondá Míkolnak: Az Úr előtt, ki inkább választott engem, mint atyádat, és mint egész házát, és parancsolta nekem, hogy legyek fejedelem az Úr népén, Izraelen,

²²játszom is, alábbvaló is leszek még inkább, mint voltam, és alázatos leszek szemeim előtt; és a szolgálókkal, kikről szólottál, még dicsőségesbnek fogok látszani.

²³Azért Saul leányának, Míkolnak nem lett fia halála napjáig.