¹Lőn pedig, miután Saul meghalt, hogy Dávid visszatére az amalecíták megveréséről, és két nap marada Szicelegben.

²Harmadnapon pedig egy saul táborából jövő ember jelene meg, ruhája megszaggatva, feje porral behintve; és a mint Dávidhoz jutott, arczra borúla legmélyebb hódolattal.

³És Dávid mondá neki: Honnan jösz? Ki mondá: Izrael táborából szaladtam.

⁴És Dávid mondá neki: Mi dolog történt? jelentsd meg nekem. Amaz mondá: A nép elfutott a harczról, és sokan elesvén a népből, meghaltak; de Saul is és fia, Jonatás is elvesztek.

⁵És Dávid mondá az ifjúnak, e hir hozójának: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és fia, Jonatás?

⁶És mondá az ifjú, ki hirt hoza neki: Történetből Gelboe hegyére juték, és Saul dárdájára dől vala, a szekerek és lovasok pedig hozzája közeledvén,

⁷s ő hátratekintvén és látván engem, szólíta. Kinek mikor feleltem: Jelen vagyok;

⁸mondá nekem: Ki vagy te? És mondám neki: amalecíta vagyok.

⁹És szóla nekem: Állj rám, és ölj meg engem; mert gyötrelemben vagyok, és lelkem még egészen bennem vagyon.

¹⁰És rája állván, megölém őt; mert tudom vala, hogy nem élhet meg az eset után; és levevém a koronát, mely fején vala, és karjáról az aranypereczet, és ide hozám neked, uramnak.

¹¹Erre Dávid megragadván ruháit, megszaggatá, és mindnyájan a férfiak, kik vele valának,

¹²és kesergének és sirának és böjtölének estig Saulért és fiáért, Jonatásért, az Úr népeért és Izrael házaért, hogy im fegyver által estek el.

¹³És Dávid mondá az ifjúnak, ki a hírt hozta vala neki: Hová való vagy? ki felelé: Jövevény amalecíta ember fia vagyok.

¹⁴És mondá neki Dávid: Miért nem féltél kezedet kinyujtani, hogy megöljed az Úr fölkenjént?

¹⁵És Dávid híván egyik szolgáját, mondá: Jer, rohanj rá. Ki átveré őt, és meghala.

¹⁶És mondá neki Dávid: Fejeden véred, mert szájad szólott ellened, mondván: Én öltem meg az Úr fölkentjét.

¹⁷Síra pedig Dávid ilyen siralommal Saulon és fián, Jonatáson,

¹⁸(és meghagyá, hogy tanítsák kézíjra Júda fiait, a mint irva van az igazak könyvében), és mondá: Emlékezzél meg, Izrael, azokról, kik meghaltak sebekben magas helyeiden.

¹⁹A híresek, Izrael, a te hegyeiden ölettek meg; mint estek el az erősek!

²⁰Ne hirdessétek Getben, és ne hirdessétek Askalon utczáin; nehogy örűljenek a filiszteusok, leányai, és vígadjanak a körűlmetéletlenek leányai.

²¹Gelboe hegyei! se harmat, se eső ne hulljon rátok, és ne legyenek zsenge-termő földek; mert ott vettetett el az erősek paizsa, Saul paizsa, mintha nem volt volna fölkenve olajjal.

²²A megöltek vérétől és az erősek hájától Jonatás nyila soha vissza nem tért, és Saul kardja üresen vissza nem jött.

²³Saul és Jonatás szeretetre méltók és ékesek életökben, a halálban sem váltak el; a sasoknál gyorsabbak, az oroszlánoknál erősebbek voltak.

²⁴Izrael leányai! sírjatok Saulon, ki titeket bársonynyal ruház vala gyönyörűségre, ki arany ékességeket ad vala öltözéktekre.

²⁵Mint estek el az erősek a harczon! A te magas helyeiden öletett meg Jonatás!

²⁶Bánkodom rajtad, Jonatás! igen ékes atyámfia, és szeretetre méltóbb az asszonyok szerelménél. Mint az anya szereti egyetlen fiát, úgy szerettelek én tégedet.

²⁷Mint estek el az erősek! és elvesztek a hadi fegyverek!