¹Ezután Dávid tanácsot kérde az Úrtól, mondván: Fölmenjek-e Júda egyik városába? És mondá neki az Úr: Menj föl. És mondá Dávid: Hova menjek? És felelé neki: Hebronba.

²Fölméne tehát Dávid és két felesége, a jezraheli Akinoam, és a karméli Nábál felesége, Abigail;

³de a férfiakat is, kik vele valának, elvivé Dávid, mindeniket háznépével, és Hebron városaiban lakának.

⁴És eljövének Júda férfiai, és ott fölkenék Dávidot, hogy országoljon Júda házán. És hírűl vivék Dávidnak, hogy a gálaádi Jábesz férfiai Sault eltemették.

⁵Dávid tehát követeket külde a gálaádi Jábesz férfiaihoz, és mondá nekik: Áldottak vagytok az Úrtól, kik ez irgalmasságot tettétek uratokkal, Saullal, és eltemettétek őt.

⁶És most az Úr megfizeti ugyan nektek az irgalmasságot és hűséget; de én is meghálálom, hogy e dolgot míveltétek.

⁷Erősödjenek kezeitek, és legyetek az erősség fiai; mert noha uratok, Saul meghalt, de Júda háza engem kent föl királyává.

⁸Abner pedig, Ner fia, Saul seregének fövezére, fogá Saul fiát, Iszbozetet, és körűlhordozá őt a táborban,

⁹és királylyá tevé Gálaádon és Gesszúrin, Jezrahelen és Efraimon, Benjaminon és egész Izraelen.

¹⁰Negyven esztendős vala Saul fia, Iszbozet, mikor uralkodni kezde Izraelen, és két esztendeig uralkodék; és csak Júda háza követi vala Dávidot.

¹¹És a napok száma, melyeken át Dávid Hebronban lakott, Júda házán királykodván, hét esztendő és hat hónap vala.

¹²És kiméne Ner fia, Abner, és Saul fiának, Iszbozetnek szolgái a táborból Gábaonba.

¹³Joáb pedig, Szárvia fia, és Dávid szolgái szintén kimenének és találkozának velök a gábaoni tónál. És mikor összejöttek, egymás ellenébe ülének, ezek a tó egyik részén, és azok másikán.

¹⁴És Abner mondá Joábnak: Keljenek föl az ifjak, és játszszanak előttünk. És felelé Joáb: Keljenek föl.

¹⁵Fölkelének tehát, és átmenének számszerint tizenketten Benjaminból, Saul fiának, Iszbozetnek részéről, és tizenketten Dávid szolgáiból.

¹⁶És megragadván kiki társa fejét, ellensége oldalába veré a kardot, és leesének együtt; és hivaték azon hely neve hősök mezejének Gábaonban.

¹⁷És igen kemény harcz lőn az nap; és megszalasztatának Abner és Izrael férfiai Dávid szolgáitól.

¹⁸Vala pedig ott Szárviának három fia, Joáb és Abizai és Ázael; Ázael pedig igen gyors futó vala, mint egy az erdei vadkecskék közől.

¹⁹Kergeté pedig Ázael Abnert, és sem jobbra sem balra, nem tére, hogy fölhagyjon Abner kergetésével.

²⁰Abner tehát hátratekinte, és mondá: Te vagy-e, Ázael? Ki felelé: Én vagyok.

²¹És mondá neki Abner: Eredj jobbra vagy balra, és fogj egyet az ifjakból, és vedd magadnak zsákmányait. Ázael pedig nem akará elhagyni, hogy ne nyomozza őt.

²²És Abner ismét szóla Ázaelnek: Menj el, és ne kergess engem, hogy ne kényszerűljek téged a földhöz szegezni; mert nem emelhetném föl arczomat Joáb bátyádra.

²³Ki megveté szavát, és nem akara eltérni; Abner tehát megfordítván dárdáját, hasba üté őt, és átveré, és meghala azon helyen; és mindnyájan, kik átmennek vala azon helyen, melyen elesett és meghalt volt Ázael, megállanak vala.

²⁴Kergetvén pedig Joáb és Abizai a futó Abnert, a nap lenyugovék; és jutának a vízcsatorna halmára, mely a völgy ellenében vagyon Gábaon pusztája útján.

²⁵És összegyűlének Benjamin fiai Abnerhez, és egy csoportba kerekedvén, egy domb tetejére állának.

²⁶És Abner kiálta Joábnak, és mondá: Mind fogytig kegyetlenkedik-e kardod? nem tudod-e, hogy veszedelmes a kétségbeesés? meddig nem mondod a népnek, hogy szűnjön meg kergetni atyjafiait?

²⁷És mondá Joáb: Él az Úr! ha szólottál volna, reggel visszatérendett vala az atyjafiait kergető nép.

²⁸Harsonát fúva tehát Joáb, és megálla az egész sereg, és nem kergeték többé Izraelt, s nem harczolának.

²⁹Abner pedig és férfiai menének a mezőségen azon egész éjjel, és átkelének a Jordánon, és megjárván egész Bethoront, a táborba érkezének.

³⁰Joáb pedig visszatérvén s elhagyván Abnert, egybegyüjté az egész népet, és Dávid szolgáinak tizenkilencz férfiú hija vala, kivéve Ázaelt.

³¹Dávid szolgái pedig megverének Benjaminból és azon férfiakból, kik Abnerrel valának, háromszáz hatvanat, kik meg is halának.

³²És elhozák Ázaelt, és eltemeték őt atyja sírjába Betlehemben; és menének egész éjjel Joáb és a vele lévő férfiak, és épen viradatkor jutának Hebronba.