¹Lőn pedig, mikor a király házában ült, és az Úr nyugalmat adott neki köröskörűl minden ellenségeitől,

²mondá Nátán prófétának: Látod-e, hogy én czedrusfa-házban lakom, és az Isten szekrénye bőrök közé van helyezve?

³És Nátán mondá a királynak: Mindazt, mi szivedben van, eredj, tedd meg; mert az Úr veled vagyon.

⁴Azon éjjel pedig ime lőn az Úr beszéde Nátánhoz, mondván:

⁵Eredj, és szólj az én szolgámnak, Dávidnak: Ezeket mondja az Úr: Vajjon te építesz-e nekem lakóházat?

⁶Még házban nem laktam az naptól, melyen Izrael fiait Egyiptom földéről kihoztam e napiglan, hanem hajlékban jártam és sátorban.

⁷Mindazon helyeken, a hol átmentem Izrael minden fiaival, szólván szólottam-e csak egyenek Izrael nemzetségeiből, kinek parancsoltam, hogy legeltese népemet Izraelt, – mondván: Miért nem építetek nekem czedrusfa-házat?

⁸És most ezeket mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezeket mondja a seregek Ura: Én hoztalak el téged a legelőről, midőn a nyájakat követted, hogy fejedelem légy népemen, Izraelen;

⁹és veled voltam mindenütt, a hol csak jártál, és kiöltem minden ellenségeidet színed elől, és nagy nevet szereztem neked, hasonlót a nagyok nevéhez, kik a földön vannak.

¹⁰És helyet szerzek népemnek, Izraelnek, és elplántálom őt, hogy abban lakjék, és ne háborgattassék többé; és a hamisság fiai ne nyomorgassák többé őt, mint azelőtt,

¹¹aznaptól, melyen birákat rendeltem népemen, Izraelen; és nyugalmat adok neked minden ellenségeidtől. És az Úr neked eleve megjelenti, hogy az Úr neked házat épít.

¹²És mikor eltelnek napjaid, és elalszol atyáiddal, ivadékot támasztok utánad, ki ágyékodból jő, és országát megerősítem.

¹³Ő fog építeni házat az én nevemnek, és állandóvá teszem országlása székét mindörökre.

¹⁴Én atyja leszek, és ő fiam lesz; ki ha valami roszat cselekszik, megfeddem őt a férfiak vesszejével, és az emberek fiainak csapásaival.

¹⁵De irgalmasságomat nem veszem el tőle, mint elvettem Saultól, kit elvetettem színem elől.

¹⁶És hív lesz a te házad és országod mindörökké színed előtt, és királyi széked állandó lesz szüntelen.

¹⁷Mindez igék szerint, és mind e látomás szerint, igy szóla Nátán Dávidnak.

¹⁸Beméne pedig Dávid király, és leüle az Úr előtt, és mondá: Ki vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam, hogy ennyire hoztál engem?

¹⁹De ez is kevésnek látszott színed előtt, Uram Isten! hanem még messze időkre is szólottál a te szolgád házáról: mert ez Ádám törvénye, Uram Isten!

²⁰Azért mit szólhat még neked ehhez Dávid? mert te ismered szolgádat, Uram Isten!

²¹A te igédért és szived szerint cselekedted mind e nagy dolgot, hogy tudtára add ezt szolgádnak.

²²Azért magasztaltattál fel, Uram isten! mert nincs hozzád hasonló, és nincs Isten tekivűled, mindazok szerint, miket füleinkkel hallottunk.

²³Melyik nemzetség pedig olyan a földön, mint néped, Izrael, melyért elment az Isten, hogy saját népévé váltsa őt, és magának nevet szerezzen, és azokkal nagy és rettenetes dolgokat cselekedjék a földön néped színe előtt, melyet kiszabadítottál magadnak Egyiptomból a nemzettől, és annak istenétől.

²⁴Mert megerősítetted magadnak népedet, Izraelt örökkévaló néppé, és te, Uram Isten, lettél nekik Istenök.

²⁵Most azért, Uram Isten! az igét, melyet szólottál szolgádról és házáról, teljesítsd be mindörökké, és cselekedjél, a mint szólottál,

²⁶hogy fölmagasztaltassék neved mindörökké, és mondassék: A seregek Ura az Izrael Istene. És szolgád, Dávid háza állandó lesz az Úr előtt;

²⁷mert te nyitottad meg, seregek Ura, Izrael Istene, szolgád fülét, mondván: Házat építek neked; azért találta meg szívét szolgád, hogy imádkozzék neked ez imádsággal.

²⁸Most azért, Uram Isten! te Isten vagy, és igéid igazak lesznek; mert te mondottad szolgádnak a jókat.

²⁹Kezdd el tehát, és áldd meg a te szolgád házát, hogy legyen örökké előtted; mert te szólottál, Uram Isten! és áldásoddal áldatik meg szolgád háza mindörökre.