¹És eljövének Izrael minden nemzetségei Dávidhoz Hebronba, mondván: Ime mi, a te csontod és tested vagyunk.

²De tegnap s tegnapelőtt is, midőn Saul királyunk volt, te valál Izraelnek ki- és bevivője; és neked mondotta az Úr: Te legelteted népemet, Izraelt, és te leszesz fejedelem Izrael fölött.

³Eljövének Izrael vénei is a királyhoz Hebronba, és szövetséget köte velök Dávid király Hebronban az Úr előtt; és királylyá kenék Dávidot Izrael fölött.

⁴Harmincz esztendős vala Dávid, midőn országlani kezdett, és negyven esztendeig országla.

⁵Hebronban országla Júdán hét esztendeig és hat hónapig; Jerusalemben pedig országla harminczhárom esztendeig egész Izraelen és Júdán.

⁶És elméne a király és mind a férfiak, kik vele valának, Jerusalembe a jebuzeusokhoz, azon föld lakóihoz; és ezek mondák Dávidnak: Ide be nem jösz, ha el nem veszted a vakokat és sántákat, kik azt mondják: Ide be nem jő Dávid.

⁷De Dávid bevevé Sion várát, s ez Dávid városa.

⁸Mert jutalmat igért vala Dávid aznapon annak, ki megveri a jebuzeusokat, és eléri a padlások csatornáit, és elveszti a vakokat és sántákat, Dávid lelke gyülölőit. Azért mondatik közbeszédben: Vak és sánta ne menjenek a templomba.

⁹Dávid pedig a várban lakék, és nevezé azt Dávid városának, és megépíté, köröskörűl Mellótól és azon belűl.

¹⁰És Dávid előmegyen vala, gyarapodván és növekedvén, és vele a seregek Ura Istene vala.

¹¹A tírusi király, Hiram is követeket külde Dávidhoz, és czedrusfákat és ácsokat és kőmíveseket a kőfalakhoz; és Dávidnak házat építének.

¹²És megérté Dávid, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban Izrael fölött, és hogy fölmagasztalta országlását az ő népén, Izraelen.

¹³Vőn tehát Dávid még ágyasokat és feleségeket Jerusalemből, miután eljött Hebronból; és születék Dávidnak több fia és leánya.

¹⁴És ezek azok nevei, kik neki Jerusalemben születtek, Sámua és Szóbab, Nátán és Salamon.

¹⁵Jebahar és Elizua és Néfeg,

¹⁶Jafia és Elizama, Elioda és Elifalet.

¹⁷Meghallák pedig a filiszteusok, hogy Dávidot királylyá kenték föl Izraelen; és fölmenének mindnyájan, hogy fölkeressék Dávidot. Mit mikor meghallott Dávid, leméne az erősségbe.

¹⁸A filiszteusok pedig eljövén, elterűlének Rafaim völgyében.

¹⁹És Dávid tanácsot kérde az Úrtól, mondván: Fölmenjek-e a filiszteusok ellen? és kezembe adod-e őket? És az Úr mondá Dávidnak: Menj föl, mert kezedbe adván adom a filiszteusokat.

²⁰Dávid tehát elméne Baal-Faraszimba, és megveré ott őket, és mondá: Az Úr eloszlatta ellenségeimet előttem, mint eloszlatnak a vizek. Azért hivaték azon hely neve Baal-Faraszimnak.

²¹És ott hagyák faragott képeiket, melyeket elvive Dávid és férfiai.

²²És a filiszteusok ismét fölmenének és elterűlének Rafaim völgyében.

²³Dávid pedig tanácsot kérde az Úrtól: Fölmenjek-e a filiszteusok ellen, és kezeimbe adod-e őket? Ki felelé: Ne menj föl ellenök, hanem kerűlj hátok mögé, és menj hozzájok a körtvélyfák oldaláról.

²⁴És mikor a körtvélyfák tetején járónak zörejét hallandod, akkor kezdj a harczhoz; mert akkor megyen ki az Úr színed előtt, hogy megverje a filiszteusok táborát.

²⁵És Dávid úgy cselekvék, mint neki az Úr parancsolta vala, és megveré a filiszteusokat Gábaától addig, a mint Gézerbe jösz.