¹Meghallá pedig Saul fia, Iszbozet, hogy Abner elesett Hebronban, és ellankadának kezei, és egész Izrael elréműle.

²Vala pedig Saul fiának két férfia, poroszlók hadnagyai, egyik Baana nevű, a másik Rekab nevű, a beroti Remmon fiai Benjamin fiaiból, mert Berot is Benjaminhoz számláltatott;

³és a berotiták elszöktek Getaimba, és ott jövevények voltak azon ideig.

⁴Vala pedig Saul fiának, Jonatásnak, egy bénalábu fia, ki öt esztendős volt, mikor hir jött Jezrahelből Saul és Jonatás felől; fölvévén azért őt dajkája, elfuta, és mikor sietett, hogy elszaladjon, elesett, és megsántúla; és Mifibozet vala neve.

⁵Eljövén tehát a beroti Remmon fiai, Rekab és Baana, a nap melegségében Iszbozet házába menének, ki ágyán aluszik vala délben. És az ajtónálló asszony buzát tisztítván, szintén elaludt vala.

⁶Bemenének pedig a házba titkon, buzakalászokat vivén, és átverék ágyékát Rekáb és testvére Baana, és elfutának.

⁷Mert mikor a házba mentek, amaz ágyán aluszik vala a kamrában; és átvervén megölék őt, és fejét elvivén, menének a puszta útján egész éjjel,

⁸és Iszbozet fejét Dávidhoz vivék Hebronba, és mondák a királynak: Ime Saul fiának, Iszbozetnek, a te ellenségednek feje, ki életedet kereste; és uramért, a királyért boszút állott ma az Úr Saulon és ivadékán.

⁹Dávid pedig felelvén Rekabnak és testvérének, Baanának, a beroti Remmon fiainak, mondá nekik: Él az Úr! ki megszabadította lelkemet minden szorongatásból,

¹⁰mert ha azt, ki hírt hozott vala nekem, és mondá: Meghalt Saul! és azt vélé, hogy jó hírt hozott, megfogám és megölém őt Szicelegben, kinek jutalmat kell vala adnom a hírért:

¹¹mennyivel inkább most, midőn istentelen emberek ölték meg az ártatlan férfiút házában, ágyán, ne vegyem-e számom vérét kezetekből, és ne veszítselek-e el titeket a földről?

¹²Dávid tehát parancsola szolgáinak, és megölék őket; és elvágván kezeiket és lábaikat, fölakaszták őket a tó fölött Hebronban; Iszbozet fejét pedig elvivék, és Abner koporsójába temeték Hebronban.