²Hírűl vivék pedig Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.

³És a győzelem kesergésre fordúl azon nap az egész népnek; mert a nép meghallá azon nap, hogy mondák: A király bánkodik fián.

⁴És a nép az napon lopva ment be a városba, a mint be szokott lopódzni a harczról visszatért és elfutott nép.

⁵A király pedig beborítá fejét és kiálta nagy szóval: Én fiam, Absalom! Absalom! én fiam! én fiam!

⁶Bemenvén azért a királyhoz Joáb a házba, mondá: Megszégyenítetted ma minden szolgáid arczát, kik megszabadították éltedet és fiaid és leányaid életét és ágyasaid életét.

⁷Szereted gyűlölőidet, és gyűlölöd szeretőidet, és megmutattad ma, hogy nem gondolsz vezéreiddel és szolgáiddal, és valóban látom most, hogyha Absalom élne, és mi mindnyájan meghaltunk volna, az tetszenék neked.

⁸Most azért kelj föl és jőj ki, és szólván, tégy eleget szolgáidnak; mert esküszöm neked az Úrra, hogy ha ki nem jösz, csak egy sem marad veled ez éjjel; és ez roszabb lesz neked, mint mindazon bajok, melyek rád jöttek ifjúságodtól ez ideiglen.

⁹Fölkele tehát a király, és leüle a kapuban; és hirűl adák az egész népnek, hogy a kapuban ül; és az egész sokaság eljöve a király elé; Izrael pedig elfuta sátoraiba.

¹⁰És az egész nép is tusakodik vala Izrael minden ellenségei között, mondván: A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, ő mentett meg minket a filiszteusok kezéből; és most elfutott a földről Absalom miatt;

¹¹Absalom pedig, kit fejedelmünkké kentünk, meghalt a hadban; meddig hallgattok és nem hozzátok vissza a királyt?

¹²Dávid király pedig Szádok és Abiatar papokhoz külde, mondván: Szóljatok Júda véneinek, mondván: Miért jöttök utolsók a királyt visszahozni házába? (Mert egész Izrael beszéde eljutott vala a királyhoz az ő házába).

¹³Ti, én atyámfiai, én csontom, és ti, én testem, miért vagytok utolsók a király visszavitelében?

¹⁴És Amazának mondjátok meg: Nem az én csontom és testem vagy-e? Ezeket cselekedje nekem Isten, és ezeket mívelje, ha a seregek hadnagya nem leszesz előttem minden időben Joáb helyett.

¹⁵És meghajtá szívét Júda minden férfiainak, mint egy férfiúnak; és elküldének a királyhoz, mondván: Térj vissza te és minden szolgáid.

¹⁶És visszatére a király, és a Jordánig érkezék; és az egész Júda Galgaláig jöve, hogy eléje menjen a királynak, és áthozza őt a Jordánon.

¹⁷Siete pedig Szemei, Gérának, Jemini fiának fia, Bahurimból, és leméne Júda férfiaival Dávid király elé,

¹⁸ezer férfiúval Benjaminból, és Szíba, a szolga Saul házából, és az ő tizenöt fia, és húsz szolgája vele vala, és berohanván a Jordánba a király előtt,

¹⁹átmenének a gázlón, hogy áthozzák a király házát, és parancsa szerint cselekedjenek; Géra fia, Szemei pedig leborúlván a király előtt, midőn már átment a Jordánon,

²⁰mondá neki: Ne tulajdonítsd nekem, uram, a gonoszságot, és ne emlékezzél meg szolgád aznapi méltatlanságairól, midőn kijöttél, uram királyom, Jerusalemből; és ne tartsd meg, király, szivedben.

²¹Mert én, szolgád, elismerem bűnömet, és azért ma József egész házából első érkeztem meg, és jöttem le uram királyom elé.

²²Felelvén pedig Szárvia fia, Abizai, mondá: De mindez igék mellett nem fog-e megöletni Szemei, mivel megátkozta az Úr fölkentjét?

²³És mondá Dávid: Mi közöm veletek, Szárvia fiai? miért állotok ma ellenem? ma ölessék-e tehát meg férfiú Izraelben? vagy nem tudom-e, hogy ma lettem királylyá Izraelen?

²⁴És mondá a király Szemeinek: Nem halsz meg. És megesküvék neki.

²⁵Saul fia, Mifibozet is leméne a király elé mosatlan lábakkal és nyiretlen szakállal; és ruháit nem mosta meg az naptól, melyen kiment vala a király, békés visszatérése napjáig.

²⁶És mikor Jerusalemben eléje ment a királynak, mondá neki a király: Miért nem jöttél velem, Mifibozet?

²⁷És ő felelvén, mondá: Uram királyom! szolgám megvetett engem; mert én, szolgád, mondottam neki, hogy nyergeljen szamarat nekem, felülök, és elmegyek a királylyal; mivel én, szolgád sánta vagyok.

²⁸Azonfölűl be is vádolt engem, szolgádat neked, uram- királyomnak. De te, uram királyom, olyan vagy, mint az Isten angyala; cselekedd, a mi neked tetszik.

²⁹Mert atyám háza nem volt egyébre, mint halálra méltó uram királyom előtt; te pedig engem, szolgádat asztalod vendégei közé helyeztél; azért mi igazságos panaszom lehetne? vagy mi szót emelhetnék tovább a királyra?

³⁰Mondá akkor neki a király: Mit szólasz többet? állandó, a mit mondottam: te és Szíba oszszátok meg az örökséget.

³¹És felelé Mifibozet a királynak: Akár mindent elvehet, miután visszatért uram királyom békével házába.

³²A gálaádi Berzellai is lemenvén Rogelimból, átkiséré a királyt a Jordánon, kész lévén a folyóvizen túl is követni őt.

³³A gálaádi Berzellai pedig igen öreg vala, azaz nyolczvan esztendős, és ő ada élelmet a királynak, midőn táborban volt, mert igen gazdag ember vala.

³⁴És mondá a király, Berzellainak: Jer velem, hogy nyugodtan és bátorságosan élj velem Jerusalemben.

³⁵És Berzellai mondá a királynak: Hány napja van még életem esztendeinek, hogy fölmenjek a királylyal Jerusalembe?

³⁶Nyolczvan esztendős vagyok ma: vajjon élénkek-e még érzékeim, hogy az édest a keserűtől megválaszszák? vagy gyönyört adhat-e szolgádnak az étel és ital? vagy hallgathatom-e többé az éneklő férfiak és asszonyok szavát? minek lenne terhűl szolgád uram- királyomnak?

³⁷Kevéssé elmegyek én, szolgád a Jordánon túl veled; mert nincs szükségem ily visszafizetésre;

³⁸hanem kérlek, hadd térjek vissza én, szolgád, és haljak meg városomban, és temettessem el atyám és anyám sirja mellett. De itt van szolgád, Kámaám, ő menjen veled, uram királyom, és cselekedd vele mindazt, mi előtted jónak látszik.

³⁹Mondá tehát a király neki: Jőjön át velem Kámaám, és én azt cselekszem vele, mi neked tetszik, és mindent megnyersz, a mit kérsz tőlem.

⁴⁰És mikor az egész nép és a király átment a Jordánon, a király megcsókolá Berzellait és megáldá őt, és amaz helyére visszatére.

⁴¹Átméne tehát a király Galgalába, és Kámaám vele. Júdának pedig egész népe átkisérte vala a királyt, de csak felerész vala jelen Izrael népéből.

⁴²Azért Izrael minden férfiai a királyhoz gyűlvén, mondák neki: Miért loptak el téged atyánkfiai, a Júda emberei, és átvitték a királyt és házát a Jordánon és Dávidnak minden férfiait vele?

⁴³És felelé Júda minden férfia Izrael férfiainak: Mert hozzám közelebb való a király; miért haragszol e dologért? Vajjon ettünk-e valamit a királyéból? vagy ajándékot adtak e nekünk?

⁴⁴És felelé Izrael férfia Júda férfiainak, és mondá: Tiz részszel nagyobb vagyok én a király előtt, és inkább tartozik hozzám Dávid, mint tehozzád; miért cselekedtél méltatlanságot rajtam, és miért nem adatott hirűl először nekem, hogy visszahozzam királyomat? De keményebben feleltek még Júda férfiai Izrael férfiainak.