¹És történék, hogy ott volt egy Széba nevű bélai férfiú, Bokri fia, Benjamin nemzetségéből; ki harsonát fúva és mondá: Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izai fiában; térj sátoraidba, Izrael!

²És elvála egész Izrael Dávidtól, és követé Bokri fiát, Szébát; Júda férfiai pedig királyukhoz ragaszkodnának a Jordántól Jerusalemig.

³És mikor a király eljutott házába Jerusalembe, vevé a tíz ágyasasszonyt, kiket a ház őrzésére hagyott vala, és adá azokat őrizet alá, élelmet adván nekik; és nem méne be hozzájok, hanem elzártan valának, haláluk napjáig özvegységben élvén.

⁴Mondá pedig a király Amazának: Hívd egybe nekem Júda minden férfiait harmadnapon, és légy jelen.

⁵Elméne tehát Amaza, hogy egybehíja Júdát, és elkésett az időn túl, melyet a király rendelt vala neki.

⁶Mondá pedig Dávid Abizaimnak: Most inkább megsanyargat minket Bokri fia, Széba, mint Absalom; vidd el azért urad szolgáit, és vedd űzőbe őt, nehogy erős városokat találjon, és elszaladjon előlünk.

⁷Kimenének vele tehát Joáb férfiai, a ceretiek és feletiek is; és az erősek mind kimenének Jerusalemből Bokri fiát, Szébát kergetni.

⁸És mikor a nagy kő mellett voltak, mely Gábaonban vagyon, Amaza jövén, eléjök méne. Joáb pedig szoros köntösbe vala öltözve termete mértéke szerint, és azon fölűl derekán hüvelyben függő karddal felövezve, mely úgy vala csinálva, hogy gyenge mozdítással kijöhetett és döfhetett vele.

⁹Mondá azért Joáb Amazának: Üdvözlégy, atyámfia! És megfogá jobb kezével Amaza állát, mintha meg akarná csókolni őt.

¹⁰Amaza pedig nem vevé észre a kardot, mely Joábnál vala, ki oldalba döfé őt, és kiontá belét a földre, más sebet nem is tőn, és meghala. Joáb pedig és testvére, Abizai, űzék Bokri fiát, Szébát.

¹¹Azonközben némely férfiak Joáb társai közől, midőn megállottak Amaza teste mellett, mondák: Ime, a ki Joáb helyett Dávid társa akart lenni.

¹²Amaza pedig vérbe keverten az út közepén fekszik vala. Látá azt egy férfiú, hogy az egész nép megáll őt nézni, és elemelé Amazát az útról a mezőre, és befödé őt ruhájával, hogy miatta ne álljanak meg az átmenők.

¹³El lévén tehát emelve az útról, átméne minden férfiú, követve Joábot, hogy Bokri fiát, Szébát kergesse.

¹⁴Emez pedig átment vala Izrael minden nemzetségén Abelába és Betmaakába, és minden válogatott férfiak hozzágyültek vala.

¹⁵Eljutának tehát és vivák őt Abelában és Betmaakában, és körűlvevék a várost töltésekkel, és megszállák a várost; az egész nép pedig, mely Joábbal vala, igyekszik vala lerontani a kőfalakat.

¹⁶És kikiálta egy bölcs asszony a városból: Halljátok, halljátok! Mondjátok Joábnak: Közelíts ide, hadd szóljak veled.

¹⁷Ki mikor hozzá járúlt, mondá neki: Te vagy-e Joáb? És amaz felelé neki: Én. És így szóla neki: Hallgasd meg szolgálód beszédét. Ki felelé: Hallom.

¹⁸Amaz ismét mondá: Régi közmondásban e beszédet mondák: A kik kérdezkednek, Abelában kérdezkedjenek; és úgy végeztek.

¹⁹Nem én vagyok-e, ki igazságot felelek Izraelben, és te föl akarod forgatni a várost, és elveszteni az anyát Izraelben? Miért pusztítod az Úr örökségét?

²⁰És felelvén Joáb, mondá: Távol legyen, távol legyen az tőlem; nem pusztítom, el sem rontom.

²¹Nem úgy van a dolog, hanem egy Széba nevű ember Efraim hegyéről, Bokri fia, fölemelte kezét Dávid király ellen; adjátok őt egyedűl kézbe, és eltávozunk a várostól. És mondá az asszony Joábnak: Ime feje le fog vettetni hozzád a kőfalon át.

²²Beméne tehát az egész néphez, és bölcsen szóla nekik; kik Bokri fia, Széba elvágott fejét kiveték Joábhoz. És ő harsonát fúva, és eltávozának a várostól, kiki sátorába; Joáb pedig visszatére Jerusalembe a királyhoz.

²³Joáb tehát fővezér vala Izrael egész seregén, Banajás pedig, Jojada fia a ceretieken és feletieken;

²⁴Aduram pedig adószedő, Josafát, Ahilud fia, a jegyzőkönyv vezetője,

²⁵Siva pedig irnok; Szádok pedig és Abiatar papok.

²⁶A jairi Ira pedig Dávid papja vala.