¹Mondá tehát Akitofel Absalomnak: Tizenkétezer férfiút választok magamnak, és fölkelvén, űzőbe veszem Dávidot ez éjjel,

²és rárohanván (mivelhogy megfáradt és lankadt kezekkel vagyon) megverem őt, és mikor megfutamodik az egész nép, mely vele vagyon, megölöm az elhagyott királyt,

³és visszatérítem az egész népet, mint egy ember szokott visszatérni; mert te egy embert keressz, és az egész nép békeségben leszen.

⁴És tetszék az ő beszéde Absalomnak és Izrael minden véneinek.

⁵Mondá pedig Absalom: Híjátok az araki Kúzait, és halljuk, mit mond ő is?

⁶És mikor Kúzai Absalomhoz jött, mondá Absalom neki: Ilyen beszédet szóla Akitofel; megtegyük-e, vagy ne? mi tanácsot adsz?

⁷És Kúzai mondá Absalomnak: Nem jó a tanács, melyet Akitofel ezúttal adott.

⁸És ismét mondá Kúzai: Te ismered atyádat és a férfiakat, kik vele vannak, hogy igen erősek és elkeseredett szivűek, mintha a medve, melynek kölykeit elragadták, dühösködnék az erdőben; de atyád is hadakozó férfiú, és nem fog késni a néppel.

⁹Talán most a barlangokban lappang, vagy oly helyen, a hol akarja; de mikor elesik egy vagy más kezdetben, meghallja, s a ki hallja, majd mondja: Csapás történt a népen, mely Absalomot követi vala.

¹⁰És a legerősebb is, kinek szíve mint az oroszláné, elolvad a félelemtől; mert tudja Izrael egész népe, hogy atyád erős, és bátrak mind, a kik vele vannak.

¹¹Hanem az látszik előttem jó tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Berszabeéig, mint a tenger számlálhatlan fövenye; és te légy közöttük.

¹²Akkor rárohanunk, a mely helyen megtaláltatik, és ellepjük őt, mint a harmat szokott a földre esni; és nem hagyunk meg a férfiakból, kik vele vannak, csak egyet sem.

¹³És ha valamely városba megyen, vegye körűl egész Izrael a várost kötelekkel, és vonjuk azt a patakba, hogy csak egy kövecske se találtassék föl abból.

¹⁴És mondá Absalom és Izrael minden férfiai: Jobb az araki Kúzai tanácsa Akitofel tanácsánál; mert az Úr rendeléséből bomlék föl Akitofel hasznos tanácsa, hogy az Úr ráhozza Absalomra a veszedelmet.

¹⁵És Kúzai mondá Szádok és Abiatar papoknak: Akitofel ilyen s ilyen módon adott tanácsot Absalomnak és Izrael véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.

¹⁶Most tehát küldjetek el hamar, és adjatok hírt Dávidnak, mondán: Ne maradj ez éjjel a puszta mezőségeiben, hanem késedelem nélkül menj át; netalán elnyelessék a király és az egész nép, mely vele van.

¹⁷Jonatás pedig és Akimaas Rogel kútjánál állanak vala; elméne egy szolgáló, és hírűl adá nekik; és azok elmenének, hogy megvigyék Dávid királynak a tudósítást; mert nem akarának szembetűnni, vagy a városba bemenni.

¹⁸Meglátá pedig őket egy gyermek, és megjelenté Absalomnak; amazok pedig gyors járással bemenének egy férfiú házába, Bahurimban, kinek kút vala pitvarában, és lemenének abba.

¹⁹Vőn pedig az asszony egy lepedőt, és kiterjeszté a kút szájára, mintha darált árpát szárított volna; és igy a dolog titokban marada.

²⁰És mikor Absalom szolgái a házba érkeztek, mondák az asszonynak: Hol van Akimaas és Jonatás? És felelé nekik az asszony: Átmenének sietve, egy kevés vizet iván. Azok pedig, kik keresik vala, midőn nem találták, visszatérének Jerusalembe.

²¹És midőn elmentek, amazok feljövének a kútból, és elmenvén, hírt adának Dávid királynak, és mondák: Keljetek föl és menjetek át hamar a folyóvizen; mert ily tanácsot adott ellenetek Akitofel.

²²Fölkele tehát Dávid és az egész vele lévő nép, és átmenének a Jordánon, míg megvirada, és csak egy sem volt, ki át nem ment volna a folyóvizen.

²³Akitofel pedig látván, hogy tanácsa nem ment véghez, megnyergelé szamarát és fölkele, és házába méne városába; és elrendelvén házát, fölakasztá magát és meghala, és eltemetteték atyja sírjában.

²⁴Dávid pedig táborba méne, és Absalom átkele a Jordánon, ő és vele mindnyájan Izrael fiai.

²⁵Absalom pedig Amazát rendelé Joáb helyett a sereg fölé. Amaza pedig egy jezraeli ember fia vala, ki Jetrának hivatik vala, ki bement Naasz leányához, Abigailhoz, Szárvia nénjéhez, ki Joáb anyja vala.

²⁶És Izrael táborba szálla Absalommal Gálaád földén.

²⁷És midőn Dávid táborba jutott, Naasz fia, Szóbi, Ammon fiainak Rabbatjából, és Ammihel fia, Makir, Lodabárból, és a gálaádi Berzellai, Rogelimból,

²⁸hozának neki ágyneműket, szőnyegeket és cserépedényeket, gabonát és árpád, lisztet és darát, babot, lencsét és pörkölt csicserborsót,

²⁹mézet és vajat, juhokat és kövér borjúkat; és adák Dávidnak és a vele lévő népnek eleségűl, mert azt gyaníták, hogy a nép éhség és szomjúság miatt ellankad a pusztában.