¹Lőn pedig esztendő elforgása után, az időben, midőn a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot, és vele szolgáit, és egész Izraelt, és pusztíták Ammon fiait, és megszállák Rabbát; Dávid pedig Jerusalemben marada.

²E közben történék, hogy Dávid fölkele ágyáról délután, és sétála a királyi ház folyosóján, és láta egy asszonyt fürödni átellenben folyosójával; az asszony pedig igen szép vala.

³Elkülde tehát a király és tudakoztatá, ki az az asszony? És megjelenték neki, hogy Eliam leánya, Betszabee, a heteus Uriás felesége.

⁴Követeket küldvén azért Dávid, elhozatá őt. Ki mikor bement hozzá, vele hála; és épen akkor tisztúla meg tisztátalanságából.

⁵És visszatére házába, miután magzatot fogant. És elküldvén, izene Dávidnak, és mondá: Teherbe estem.

⁶Dávid pedig elkülde Joábhoz, mondván: Küldd hozzám a heteus Uriást. És Joáb elküldé Uriást Dávidhoz.

⁷És Uriás eljöve Dávidhoz. És kérdezé Dávid: ha jól van-e Joáb és a nép? és mint viselik a hadat?

⁸És mondá Dávid Uriásnak: Menj házadba, és mosd meg lábaidat. És kiméne Uriás a király házából, és követé őt a király étke.

⁹Uriás pedig a király házának ajtaja előtt hála, ura többi szolgáival, és nem méne le házához.

¹⁰És megjelenték Dávidnak, mondván: Uriás nem ment házába. És Dávid mondá Uriásnak: Nem útról jöttél-e? miért nem mentél le házadhoz?

¹¹És Uriás mondá Dávidnak: Az Isten szekrénye és Izrael és Júda sátorokban laknak, és uram, Joáb, és uram szolgái a föld színén vannak: s én házamba menjek, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? A te életedre és lelked életére! nem cselekszem e dolgot.

¹²Mondá tehát Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak téged. Megmarada Uriás Jerusalemben az napon és a másikon.

¹³És Dávid meghívá őt, hogy vele egyék és igyék, és megrészegíté őt; ki este kimenvén, maga ágyán ura szolgáival hála, és nem méne le házához.

¹⁴A mint reggel lőn, Dávid levelet íra Joábnak, és elküldé Uriás által,

¹⁵ezt írván a levélben: Állítsátok Uriást előre a hadban, hol legkeményebb a harcz, és hagyjátok el őt, hogy megöletvén, elveszszen.

¹⁶Midőn tehát Joáb a várost vívatá, Uriást azon helyre állítá, a hol tudta, hogy legerősebb férfiak vannak.

¹⁷És a férfiak kijövén a városból, harczolának Joábbal, és elhullának néhányan Dávid szolgáinak népe közől, és meghala a heteus Uriás is.

¹⁸Joáb tehát elkülde és hirűl adá Dávidnak a harcz minden dolgát,

¹⁹és parancsolá a követnek, mondván: Midőn mind elvégzed a harczról való beszédet a királynak,

²⁰ha látod, hogy fölindúl és mondja: Miért mentetek a kőfalhoz harczolni? nem tudjátok vala-e, hogy sok nyilat lőnek onnanfelől a kőfalról?

²¹Ki ölte meg Jerobaal fiát, Abimeleket? Nem egy asszony vetett-e rá malomkövet a kőfalról és megölte őt Tébeszben? Miért mentetek a kőfalhoz? – mondjad: A te szolgád, a heteus Uriás is meghala.

²²Elméne tehát a követ, és megérkezvén, elbeszélé Dávidnak mind, a miket Joáb parancsolt vala neki.

²³És mondá a követ Dávidnak: Meggyőzének minket ama férfiak, és kijövének hozzánk a mezőre; mi pedig rájok rohanánk, üldözvén őket a város kapujáig.

²⁴És nyilakat irányzának a nyilasok szolgáidra onnan felől a kőfalról, és meghalának néhányan a király szolgái közől, sőt szolgád, a heteus Uriás is meghala.

²⁵És mondá Dávid a követnek: Ezeket mondd Joábnak: Ne törődjél a dolgon; mert különféle a harcz vége, most ezt, most amazt emészti meg a kard; bátorítsd vitézeidet a város ellen, hogy azt lerontsd, és biztasd őket.

²⁶Meghallá pedig Uriás felesége, hogy férje, Uriás meghalt, és siratá őt.

²⁷Elmúlván pedig a gyászolás, elkülde Dávid, és behozván őt házába, felesége lőn, és fiat szüle neki. De az Úrnak nem tetszék e dolog, melyet Dávid cselekedett vala.