¹Lőn pedig ezek után, hogy meghala Ammon fiai királya, és helyébe fia, Hánon lett király.

²És mondá Dávid: Irgalmasságot teszek Naasz fiával, Hánonnal, mint atyja irgalmasságot tett velem. Elkülde azért Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja halála miatt. Mikor pedig Dávid szolgái elmentek Ammon fiai földére,

³mondák Ammon fiainak fejedelmei uroknak, Hánonnak: Véled-e, hogy atyád tiszteletéért küldötte Dávid hozzád a vigasztalókat, és nem azért küldötte-e Dávid szolgáit hozzád, hogy megvizsgálja és kikémlelje a várost, és fölforgassa azt?

⁴Hánon tehát fogá Dávid szolgáit, és leborotválá szakálluk felerészét, és elmetélé ruhájok felét az alfelekig, és elereszté őket.

⁵Mit mikor hírűl vittek Dávidnak, eléjök külde, mert igen rútúl megcsúfittattak vala a férfiak, és meghagyá nekik Dávid: Maradjatok Jerikóban, míg megnő szakállotok, és akkor jőjetek.

⁶Látván pedig Ammon fiai, hogy méltatlanságot tettek Dávidon, elküldének, és fizetésért megfogadák a rohobi szírust és a szóbai szírust, húszezer gyalogot, és a maakai királytól ezer férfiút, és Isztóbtól tizenkétezer férfiút.

⁷Mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a hadakozók egész seregét.

⁸Kijövének tehát Ammon fiai, és elrendezék a sereget egész a kapu előtt; a szóbai szírus pedig és Rohob, Isztob és Maaka külön valának a mezőn.

⁹Látván azért Joáb, hogy a had elkészűlt ellene mind elől, mind hátúl, választa Izrael minden válogatottaiból, és a szírus ellen rendezé a sereget;

¹⁰a nép többi részét pedig öcscsének, Abizainak adá, ki Ammon fiai ellen rendezé a sereget.

¹¹És mondá Joáb: Ha engem a szírusok legyőznek, légy segítségűl nekem; ha pedig téged győznek le Ammon fiai, én segítelek.

¹²Légy erős férfiú, és harczoljunk népünkért, és Istenünk városáért; az Úr pedig majd azt cselekszi, a mi jó színe előtt.

¹³Elkezdé tehát Joáb és a vele lévő nép a harczot a szírusok ellen, kik mindjárt megfutának előtte.

¹⁴Ammon fiai pedig látván, hogy elfutottak a szírusok, ők is elfutának Abizai elől, és bemenének a városba; és visszatére Joáb Ammon fiaitól, és Jerusalembe jöve.

¹⁵Látván tehát a szírusok, hogy megverettek Izraeltől, összegyűlének egyetemben.

¹⁶És elkülde Adarezer, és kivezeté a szírusokat, kik a folyóvizen túl valának, és elhozá azok hadát; Szóbak pedig, Adarezer hadának vezére, vala fejedelmök.

¹⁷Mit mikor hírűl vittek Dávidnak, egybegyűjté egész Izraelt, és átméne a Jordánon, és juta Helamba; és a szírusok sereget rendezének Dávid ellenében, és harczolának ellene.

¹⁸De a szírusok megfutának Izrael előtt, és megöle Dávid a szírusokból hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot; és Szóbakot, a had fejedelmét is megveré, ki mindjárt meghala.

¹⁹Látván pedig mindnyájan a királyok, kik Adarezer segítségében valának, hogy legyőzettek Izraeltől, megréműlének, és elfutának ötvennyolczezren Izrael előtt. És békeséget kötének Izraellel, és szolgálának nekik; és a szírusok nem merének többé segítséget adni Ammon fiainak.