¹Azon időben Antiokus szégyenvallással tére vissza Persiából.

²Mert bemenvén a Perzepolisnak nevezett városba, igyekezék kifosztani a templomot, és a várost elnyomni; de a sokaság fegyvert fogván, megszalasztá övéit; és úgy történék, hogy Antiokus a futás után gyalázattal tére vissza.

³És Ekbatanához közel jutván, megérté, a mi Nikánoron és Timoteuson történt vala.

⁴Ezért haragra gerjedvén, azt gondolá, hogy az őt megszalasztók ellen való boszúját a zsidókon tölti ki; azért parancsolá, hogy siessenek az ő szekerével, szüntelen gyorsítá az utazást; a mennybeli itélet zaklatván őt azért, mivel kevélyen mondotta, hogy Jerusalembe megyen, és azt a zsidók temetőhalmává teszi.

⁵De a ki mindent lát, Izrael Ura Istene megveré őt gyógyúlhatlan és láthatlan csapással. Mert a mint elvégzette ezen beszédét, elfogá őt gyomrának kegyetlen fájdalma, és belső részeinek keserves kínai;

⁶és pedig méltán, úgy mint a ki sok és új kínokkal gyötrötte mások belső részét, és legkevésbbé sem hagyott fel gonoszságával;

⁷Sőt inkább ezenfölűl kevélységgel eltelvén, s a zsidók ellen szivéből tüzet lihegvén, megparancsolá, hogy siessenek az úttal; történék pedig, hogy mikor sebesen ment, a szekérről leesék, és a testnek nehéz megrokkanása miatt tagjait új gyötrelem fogá el.

⁸És ki emberi mód fölött kevélységgel eltelvén, magáról azt vélé, hogy a tenger habjainak is parancsolhat, a magas hegyek súlyát is megmérheti, most a földre vettetvén, hordszéken vitetik vala, az Istennek nyilvánvaló erejét önmagán megbizonyítván.

⁹Úgy, hogy az istentelennek testéből férgek pezsegének elő, és még életében a fájdalmak miatt húsa lehulla, s az ő szagától és bűzétől a sereg megundorodék.

¹⁰És ki kevéssel előbb azt vélé, hogy az ég csillagait elérheti, őt a szenvedhetlen bűz miatt senki sem hordozhatá.

¹¹Ekkor kezde a nagy kevélységgel alább hagyni, s önmaga ismeretére jutni, isteni csapással intetvén, s fájdalmai minden pillanatban növekedvén.

¹²És midőn már önmaga sem tűrhette bűzét, így szóla: Méltó, hogy az ember magát Istennek alávesse, és a halandó magát Istenhez ne hasonlítsa.

¹³És ez a gonosz könyörge az Úrhoz, kitől irgalmasságot nyerendő nem vala.

¹⁴És a várost, melyhez sietve jő vala, hogy azt földig lerontsa, és az összehordott halottak sírhalmává tegye, most szabaddá kivánja tenni,

¹⁵és a zsidókat, kikről azt mondotta vala, hogy csak temetésre sem tartja méltóknak, hanem a madaraknak és vadaknak adja szétszaggatásra, kisdedeikkel együtt kiírtja, – most az atheneiekkel igéri hasonlókká tenni;

¹⁶a szent templomot is, melyet azelőtt kifosztott vala, jeles ajándékokkal fölékesíti, a szent edényeket megsokasítja, és az áldozatokhoz tartozó költségeket saját jövedelméből fogja adni;

¹⁷ezenfölűl maga is zsidóvá lesz, és bejárván a föld minden határait, hirdetni fogja Isten hatalmát.

¹⁸De mivel a fájdalmak nem szűntek (mert rá jött vala az Isten igaz itélete), kétségbeesvén, levelet íra a zsidóknak könyörgésképen, ily tartalommal:

¹⁹A legjobb polgároknak, a zsidóknak, üdvözlete mellett, jó egészséget és boldogságot kiván Antiokus király és fejedelem.

²⁰Ha ti és fiaitok jó egészségben vagytok, és kedvetek szerint megy minden dolgotok, igen nagy hálát adunk.

²¹Én ugyan betegeskedem, de rólatok kegyesen megemlékezem. Visszatérvén a persa tartományokból, és nehéz betegségbe esvén, szükségesnek tartottam a közjóra gondot viselni,

²²nem esvén kétségbe magam felől, hanem nagy reményem lévén, hogy a betegségből kimenekedem.

²³Meggondolván azonban, hogy atyám is a mely időkben a felső tartományokban hadat viselt, kijelentette, ki foglalja el utána a fejedelemséget,

²⁴hogy, ha valami ellenkező történnék, vagy szomorú hír érkeznék, a tartományokban lakók tudván, kire bízatott a főhatalom, zavarba ne jőjenek;

²⁵ezen fölűl meggondolván, hogy a közelvaló hatalmasok és szomszédok, mind az alkalmas időt lesik, és a dolog végét várják: az én fiamat, Antiokust rendeltem királylyá, kit, midőn a felső országokban forgottam, gyakorta soknak ajánlottam közőletek; és megírtam neki, a mik következnek.

²⁶Kérlek azért titeket és könyörgök, hogy megemlékezvén a köz- és magán-jótéteményekről, kiki tartsa meg hűségét hozzám és az én fiamhoz.

²⁷Mert reménylem, hogy mérséklettel és emberségesen fog cselekedni, és teljesítvén szándékomat, közjavatokra leszen.

²⁸Végre a gyilkos és káromló igen súlyosan megveretvén, a mint ő is másokkal bánt vala, hazáján kivűl a hegyek között nyomorúlt halállal múlék ki az életből.

²⁹Testét pedig elvivé a vele növekedett Filep, ki félvén Antiokus királytól, Ptolomeus Filometorhoz méne Egyiptomba.