¹A Makkabeus pedig és a kik vele valának, az Úr oltalmával a templomot és a várost visszavevé.

²Az oltárokat pedig, melyeket az idegenek az utczákon emeltek vala, és a bálványtemplomokat lerontá.

³És megtisztítván a templomot, más oltárt alkotának, és a tűzkövekből tüzet ütvén, áldozatokat tőnek két esztendő lefolyta után, és a jóillatszert, a lámpákat és a szentelt kenyereket helyreállíták.

⁴Miket megcselekedvén, kérék az Urat földig arczra borúlva, hogy többé ily veszélyekbe ne essenek; hanem ha valamikor vétkeznének is, általa gyengébben fenyíttessenek meg, és ne adassanak a pogány és káromló emberek kezeibe.

⁵A mely nap pedig a templom az idegenek által megfertőztetett vala, ugyanazon nap történék annak megtisztítása, Kasleu havának huszonötödik napján.

⁶És vigasággal nyolcz napot ünneplének a sátoros ünnepek módjára, megemlékezvén, hogy kevés idő előtt a sátorok ünnepét hegyeken és barlangokban vadállatok között tartották vala.

⁷Azért bokrétákat, zöldágakat és pálmafákat hordoznak vala annak tiszteletére, ki megengedte elérniök az ő helyének kitisztítását.

⁸És elrendelék közparancsolattal és végzéssel, hogy az egész zsidó nemzet minden esztendőben tartsa meg azon napokat.

⁹És így volt a nemesnek nevezett Antiokus kimúlása az életből.

¹⁰Most pedig Eupatornak, az istentelen Antiokus fiának viselt dolgait beszéljük el, a hadakban történt veszedelmeket is röviden bele foglalva.

¹¹Ez átvévén az országlást, bizonyos Líziásra, a feníciai és szíriai hadsereg fejedelmére bízá az ország dolgait;

¹²Mert Ptolomeus, ki Macernek neveztetik vala, igazságot akart szolgáltatni a zsidóknak főképen az igazságtalanság miatt, mely rajtok elkövettetett vala, és velök békeségesen bánni.

¹³De ezért bevádoltatván Eupatornál ennek barátitól, és gyakran árulónak mondatván azért, hogy a Filometortól rábízott Ciprust elhagyta, és hogy a nemes Antiokushoz adván magát, attól ismét eltávozott, méreggel végezé ki életét.

¹⁴Gorgiás pedig, mikor e helyek hadnagya lett, magához vévén a jövevényeket, gyakran hadakozék a zsidók ellen.

¹⁵A zsidók pedig, kik az alkalmas erősségek birtokában valának, a Jerusalemből elűzötteket befogadák, és megkisérlék a hadakozást.

¹⁶Azok pedig, kik a Makkabeussal valának, imádságokkal kérvén az Urat, hogy segítségökre legyen, az idumeusok erősségeire ütének.

¹⁷És nagy erőt fejtvén ki, a helyeket elfoglalák, a kik eléjök állottak, megölék, és mindössze nem kevesebbet húszezernél levágának.

¹⁸Minthogy pedig némelyek két igen erős toronyba futottak, melyekben minden készűlet megvolt a védelemre;

¹⁹a Makkabeusok azok bevételére ott hagyván Simont és Józsefet és Zakeust, övéikből elegendő csapatokkal, önmaga azon viadalokra fordúla, melyek sürgetősbek valának.

²⁰Azok pedig, kik Simonnal valának, pénzvágytól indíttatva, némelyektől a toronybeliek közől pénzzel csábíttattak el, és hetvenezer gira ezüstöt nyervén, némelyeket elfutni hagyának.

²¹Mikor pedig ez eset a Makkabeusnak hírűl adatott, a nép fejedelmeit egybegyüjtvén, vádolá őket, hogy pénzen adták el atyjokfiait, azok ellenségeit elbocsátván.

²²Azért azokat, kik árulókká lettek vala, megölé, és a két tornyot azonnal elfoglalá.

²³Minthogy pedig fegyveres kézzel mindenben szerencsés volt, a két erősségben húszezernél többet öle meg.

²⁴Timoteus pedig, ki azelőtt a zsidóktól meggyőzetett vala, összehíván sok idegen hadi népet, és egybegyüjtvén az ásiai lovasságot, eljöve, hogy Judeát fegyverrel elfoglalja.

²⁵Ekkor a Makkabeus és a kik vele valának, amannak közeledtével könyörgének az Úrhoz, fejöket porral meghintvén, és ágyékaikat szőrzsákokkal felövezvén,

²⁶s az oltár pártázatához borúlván, hogy nekik irgalmas, ellenségeiknek pedig ellenségök legyen, és az ellenkezőkkel ellenkedjék, mint a törvény mondja.

²⁷És így az imádság után fegyvert fogának, s messze menvén a várostól, és közel jutván az ellenséghez, megszállának.

²⁸Napfölkeltekor pedig mind a két részről megindúlának, ezek a győzelem és szerencse kezeséűl vitézségök mellett az Urat bírván, amazok vezére pedig a vakmerőség vala.

²⁹De a csata hevében az ellenségnek öt férfiú jelenék meg az égből arany zablákkal ékes lovakon, a zsidókat vezérelve;

³⁰kik közől ketten a Makkabeust közbevévén és fegyvereikkel födözvén, épen megtarták: az ellenségre pedig nyilakat és villámokat szórának, mi által vaksággal büntettetvén, teljes zavarban hullának el.

³¹Megöleték pedig húszezerötszáz gyalog és hatszáz lovas.

³²Timoteus pedig Gazarába futa, az erős várba, melyben Kereas vala a parancsnok.

³³A Makkabeus pedig és a kik vele valának, vígan ostromlák a várat negyednapig.

³⁴Azok pedig, kik benn valának, a hely erősségében bízván, mód fölött szitkozódnak, és istentelen beszédeket szólnak vala.

³⁵De ötödnap virradóra, húsz ifjú azok közől, kik a Makkabeussal voltak, fölindúlván a káromláson, vitézűl a kőfalhoz nyomúlának, és bátor szívvel arra fölhágának;

³⁶de a többi is hasonlóképen fölmenvén, a tornyokat és kapukat kezdék fölgyujtani, és a káromlókat elevenen égetni.

³⁷Két egész nap pedig a várat rombolván, Timoteust, ki magát rejtegeté, egy helyen föltalálván, megölék, öcscsét, Kereast és Apollofanest is meggyilkolák.

³⁸Mik meglévén, dicséretekkel és hálaadásokkal áldák az Urat, ki nagy dolgokat cselekedett Izraelben, és nekik győzedelmet adott.