¹A zsidó atyafiaknak, kik Egyiptomban vannak, áldást, békeséget kivánnak a zsidó atyafiak, kik Jerusalemben és Judea tartományaiban vannak.

²Tegyen jól veletek az Isten, és emlékezzék meg szövetségéről, mely iránt szólott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, az ő hív szolgáinak.

³És adjon nektek mindnyájatoknak szívet, hogy tiszteljétek őt, és cselekedjétek akaratját teljes szivvel és kész lélekkel.

⁴Nyissa meg sziveteket az ő törvényének és parancsainak, és szerezzen békeséget.

⁵Hallgassa meg imádságaitokat, és engesztelődjék ki irántatok, és ne hagyjon el titeket a gonosz időben.

⁶Most is imádkozunk itt értetek.

⁷Demeter országlása alatt a százhatvankilenczedik esztendőben, mi, zsidók, irtunk nektek a szorongatásról és erőszakról, mely ránk jött azon esztendőkben, mióta Jázon a szent földtől és az országtól elszakadt.

⁸A kaput felgyujtották, és kiontották az ártatlan vért. Mi imádkoztunk az Úrhoz, és meghallgattattunk, és eledeláldozatot mutattunk be és lisztlángot, és meggyujtottuk a lámpákat, és kiraktuk a szent kenyereket.

⁹Most tehát Kasleu havának sátoros ünnepnapjait üljétek meg.

¹⁰A száznyolczvannyolczadik esztendőben. A Jerusalemben és Judeában levő nép és a tanács és Júdás, Aristobulusnak, Ptolomeus király tanítójának, ki a fölkent papok nemzetségéből való, és az Egyiptomban levő zsidóknak, üdvöt és egészséget!

¹¹Nagy veszedelmekből megszabadíttatván az Istentől, méltó hálát adunk neki, mint kik olyan király ellen harczolhattunk.

¹²Mert ő űzte ki Persiából azokat, kik harczoltak ellenünk és a szent város ellen.

¹³Mert mikor ő Persiában, mint vezér volt, és vele fölötte nagy hadsereg, elvesze Nanea templomában, megcsalatván Nanea papjai tanácsa által.

¹⁴Antiokus tudniillik, úgy ment azon helyre barátival, mint azt eljegyzendő, hogy a sok pénzt elvegye jegyajándék neve alatt.

¹⁵De mikor azokat Nanea papjai előrakták, és ő kevesed magával a templom tornáczán belűl ment, bezárák a templomot,

¹⁶mikor Antiokus már benn volt; és megnyitván a templom titkos ajtaját, köveket hányván, megölék a vezért és azokat, kik vele valának, és tagonkint fölkonczolák, és fejöket vévén, kiveték.

¹⁷Mindenben áldassék az Isten, ki kézbe adta az istenteleneket.

¹⁸Azért Kasleu havának huszonötödik napján a templom megtisztítása napját akarván tartani, szükségesnek véltük azt nektek megjelenteni, hogy ti is tartsátok meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét, mely akkor adatott, mikor Nehemiás fölépítvén a templomot és az oltárt, áldozatokat tett.

¹⁹Mert mikor Persiába vitettek atyáink, a papok, kik akkor az Isten tisztelői voltak, az oltárról elvett tüzet titkon elrejték egy völgyben, hol mély és száraz kút vala, és abban megőrzék azt, úgy, hogy az a hely senki előtt sem volt tudva.

²⁰Mikor pedig sok esztendő elmúltával tetszett az Istennek, hogy elküldessék Nehemiás a persa királytól: azon papoknak unokáit, kik elrejtették vala, elküldé, hogy keressék föl a tüzet; és a mint nekünk beszélették, tüzet nem találtak, hanem zavaros vizet.

²¹És parancsolá nekik, hogy merítsenek, és hozzák neki, és a föltett áldozatokat Nehemiás pap azon vízzel megöntöztetni parancsolá, és a fákat, melyek felűl rá tétettek vala.

²²És a mint az meglőn, elérkezvén az idő, midőn a nap fénylett, mely azelőtt felhőben volt, nagy tűz gyúlada, úgy, hogy mindnyájan csodálkozának.

²³Imádkoznak vala pedig mindnyájan a papok, meddig az áldozat megemésztetett, Jonatás elkezdvén, és a többi rá felelvén.

²⁴Nehemiás pedig ily módon imádkozék: Uram Isten! mindenek Teremtője, rettenetes és erős, igaz és irgalmas, ki egyedűl vagy jó király,

²⁵egyedűl adakozó, egyedűl igaz, mindenható és örökkévaló, ki megszabadítod Izraelt minden veszedelemből, ki az atyákat választottad és megszentelted;

²⁶fogadd el ez áldozatot Izrael egész népeért, őrizzed és szenteld meg örökségedet.

²⁷Gyüjtsd össze a mi elszéledett népünket, szabadítsd meg azokat, kik a pogányoknak szolgálnak, és tekints a megvetettekre és megutáltakra; ismerjék meg a pogányok, hogy te vagy a mi Istenünk.

²⁸Büntesd meg, a kik minket elnyomnak, és gyalázattal illetnek kevélységből.

²⁹Állítsd be népedet a te szent helyedbe, mint Mózes mondotta.

³⁰A papok pedig dicséreteket énekelnek vala, míg megemésztetett az áldozat.

³¹Mikor pedig megemésztetett az áldozat, meghagyá Nehemiás, hogy a maradékvízzel a nagy köveket öntözzék meg.

³²Mihelyt ez meglőn, azokból láng gerjede, de a világosságtól, mely az oltárról tündöklött, megemészteték.

³³A mint pedig e dolog nyilvános lett, hirűl vivék a persák királyának, hogy a mely helyen a tüzet elrejtették volt az elhurczolt papok, víz találtatott, melylyel Nehemiás és a kik vele voltak, megtisztították az áldozatokat.

³⁴A király erről gondolkodván, és a dolgot szorgalmasan megvizsgálván, szentélyt építe oda, annak bizonyságaúl, mi ott történt.

³⁵És miután arról meggyőződött, a papoknak sok jószágot adományoza, és különféle ajándékokat; ezeket saját kezébe vévén, nekik adá.

³⁶Nehemiás pedig azt a helyet Neftarnak nevezé, mi tisztúlásnak magyaráztatik; sokaktól pedig Nefinek mondatik.