¹Találtatik pedig Jeremiás próféta írásaiban, hogy ő megparancsolta volt a számkivetésbe menőknek, hogy a tüzet elvigyék, a mint már érintetett, és a mint megparancsolta a számkivetésbe menőknek.

²És törvényt ada nekik, hogy el ne feledjék az Úr parancsait, és meg ne tántorodjanak elméjökben, látván az arany és ezüst bálványokat és azok ékességeit.

³És egyéb efféléket mondván, inté őket, hogy a törvényt ki ne vessék szivökből.

⁴Az is az írásban vala, miképen parancsolta meg a próféta a neki adott isteni feleletből, hogy a sátort és szekrényt magokkal vigyék, míg ama hegyre ére, melyre Mózes fölment, hogy lássa az Isten örökségét.

⁵És oda érvén Jeremiás, egy helyet talála a barlangban, és a sátort, a szekrényt és a jóillatszer oltárát bevivé abba, és a nyilást beraká.

⁶És oda járúlának némelyek az őt követőkből, hogy megjegyezzék magoknak a helyet, de nem találhaták meg.

⁷A mint ezt megérté Jeremiás, megfeddvén őket, mondá: Hogy nem lesz tudva ama hely, mígnem összeszedi Isten a nép gyülekezetét, és megkegyelmez.

⁸És akkor mutatja meg az Úr ezeket, és az Úr dicsősége felhőben fog megjelenni, a mint Mózesnek is megjelent vala, és magát megmutatta, mikor Salamon könyörgött, hogy ama hely a nagy Istennek szenteltessék.

⁹Mert ő nagy bölcseséggel bírván, ugyanazon bölcseségénél fogva mutatta be a templom fölszentelésének és bevégzésének áldozatát;

¹⁰és a mint Mózes imádkozék az Úrhoz, és tűz szálla le az égből, és megemészté az égő áldozatot: úgy imádkozék Salamon is, és tűz szálla le az égből, és megemészté az égő áldozatot.

¹¹És mondá Mózes: Mivelhogy a bűnért való áldozatot megenni nem szabad, megemésztetett az.

¹²Hasonlóképen Salamon is nyolczad napig ünneplette a templom szentelését.

¹³Ugyanezek be vannak írva Nehemiás irásaiba és jegyzeteibe; és valamint ő könyvtárt szerezvén, a tartományokból egybegyűjté a próféták és Dávid könyveit, és a királyok leveleit, és az ajándékokról szólókat,

¹⁴hasonlóképen Júdás is azokat, melyek elvesztek vala a velünk történt háborúban, mind egybeszedte, és nálunk vannak.

¹⁵Ha tehát kivánjátok ezeket, küldjetek hozzánk, kik nektek elvigyék.

¹⁶Minthogy mi a tisztításnak ünnepét akarjuk szentelni, ezt megírjuk nektek: ti is jól fogtok cselekedni, ha megtartjátok e napokat.

¹⁷Az Isten pedig, ki megszabadította népét, és mindenkinek megadta az örökséget és országot, a papságot és a szent templomot,

¹⁸a mint megigérte a törvényben, reményljük, hogy hamar könyörűlni fog rajtunk, és összegyüjt az ég alól a szent helyre.

¹⁹Mert kimentett minket a nagy veszedelmekből, és az ő helyét megtisztította.

²⁰Júdás Makkabeusról és az ő atyjafiairól szóló történeteket pedig, a nagy templom megtisztitását és az oltár fölszentelését;

²¹úgyszinte a nemes Antiokussal és az ő fiával, Eupatorral vívott harczokat,

²²és a világos jeleket, melyek az égből adattak azoknak, kik a zsidókért vitézül harczoltanak, úgy, hogy az egész tartományt, bár kevesen voltak, megtartották, az idegen sokaságot megszalasztották,

²³és a föld kerekségén a legnevezetesebb templomot visszavették, a várost megszabadították, és az eltörlött törvényeket helyreállították, az Úr minden jósággal kegyelmes lévén irántok;

²⁴és azokat is, miket a cirenei Jázon öt könyvbe foglalt, – mi röviden egy könyvbe foglalni igyekeztünk.

²⁵Mert elgondolván a könyvek sokaságát, és azon nehézséget, melyet a történetíróknak az események sokasága szerez:

²⁶azon igyekeztünk, hogy azoknak, kik olvasni akarnak, szivgyönyörködtetésre, a tanúlni akaróknak könnyebb felfogására, minden olvasónak pedig hasznára legyen.

²⁷Mi magunknak ugyan, kik e munka megrövidítésére vállalkoztunk, nem csekély fáradságot, sőt inkább virrasztással és izzadással teljes dolgot szerzettünk;

²⁸de mint azok, kik lakomát szerzenek, és mások kedvének igyekeznek megfelelni, sokak kedvéért örömest szenvedjük a fáradságot.

²⁹Az igazolást minden egyes tényről az (előbbi) íróknak engedvén, mi az előadottat igyekszünk röviden kivonni.

³⁰Mert valamint az új ház épitőjének az egész alkotmányról kell gondoskodni, annak pedig, ki azt ki akarja festeni, az ékességre kell ügyelnie: úgy kell mifelőlünk is vélekedni.

³¹Mert a tárgyakat összeszedni, a beszédet elrendezni, és minden körülményt szorgalmasan megvizsgálni, a történetirót illeti;

³²hogy pedig rövid beszéddel élhessen, és a dolgok teljes kifejtését elhagyhassa, a kivonat-irónak meg kell engedni.

³³Most tehát a dologhoz kezdünk, előbeszédűl ennyi elég legyen; mert esztelenség a történetirás előtt nagyon kiterjeszkedni, magát a történetet pedig megrövidíteni.