¹De kevés idő múlva, Líziás, a király gondviselője és rokona és a kormányügyekben helytartója, rosznéven vévén a történteket,

²egybegyüjte nyolczvanezer gyalogot és az egész lovasságot, s a zsidók ellen indúla azon szándékkal, hogy a várost meghódítván, pogányok lakhelyévé tegye.

³a templomot pedig pénzgyüjtésre használja, mint a pogányok egyéb bálványtemplomait, és a papságot minden esztendőben árúba bocsátja.

⁴Soha meg nem gondolván az Isten hatalmát, hanem féktelen elmével a gyalogok sokaságában, a sok ezer lovasságban és a nyolczvan elefántban bízik vala.

⁵Bemenvén pedig Judeába, és Bethsurához közelgetvén, mely szoros helyen, Jerusalemtől öt futamatnyi távolságra vala, azt a várat ostromlá.

⁶Megértvén pedig a Makkabeus és a kik vele valának, hogy a várakat ostromolják, sírással és könyhullatással kérék az Urat, az egész sereggel egyetemben, hogy jó angyalt küldjön Izrael szabadítására.

⁷És maga a Makkabeus először fegyvert ragadván, inté a többit, hogy vele együtt szálljanak szembe a veszélylyel, és segítsék föl atyjokfiait.

⁸És mikor mind együtt kész szívvel mentenek, Jerusalemben megjelenék nekik, előttök menve, egy lovag fehér ruhában, arany fegyverzetben, dárdát forgatván.

⁹Akkor mindnyájan együtt áldák az irgalmas Urat, és megerősödének szivökben, nemcsak embereken, de vadállatokon és vasfalakon is készek lévén általtörni.

¹⁰Azért serényen haladának, mennyből lévén segítőjök a rajtok könyörűlő Úr.

¹¹És oroszlánok módjára hirtelen rohanván az ellenségre, levágának azok közől tizenegyezer gyalogot és ezerhatszáz lovast.

¹²A többit pedig mind megszalaszták, kik közől sokan megsebesíttetvén, fegyvertelenűl futának el. De maga Líziás is gyalázatosan futva menekedék meg.

¹³És mivel nem vala esztelen, magában elgondolván veszteségét, és megértvén, hogy a zsidók győzhetlenek, midőn a mindenható Isten segítségére támaszkodnak, hozzájok külde,

¹⁴és megigéré, hogy a mi igazságos, mindenben engedni fog, és a királyt ráveszi, hogy barátjokká legyen.

¹⁵A Makkabeus pedig ráálla Líziás kérésére, mindenben a közjót tekintvén, és mit a Makkabeus írt Líziásnak a zsidók felől, azt a király mind helybenhagyá.

¹⁶A levél pedig, melyet Líziás irt a zsidóknak, ezt foglalá magában: Líziás a zsidó népnek, üdvözletet!

¹⁷János és Abesalom, kik tőletek küldettek vala, az irásokat kézbe adván, azt kivánták, hogy azokat, miket ők jelenteni fognak, teljesítsem.

¹⁸Azért, mind a mi a király elé vihető, eléje adtam, és a mi tehetséges volt, azt megengedte.

¹⁹Ha tehát dolgaitokban a hűséget megtartjátok, ezután is javatokra akarok lenni.

²⁰Egyébről pedig mindenről szóval adtam parancsot mind ezeknek, mind amazoknak, kik tőlem küldettek, hogy veletek végezzenek.

²¹Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolczadik esztendőben, Dioskorus havának huszonnegyedik napján.

²²A király levele pedig ezeket foglalá magában: Antiokus király atyjafiának Líziásnak, üdvözletet!

²³Miután atyánk az istenek közé vitetett, mi azt ohajtjuk, hogy azok, kik országunkban vannak, háborítatlanúl éljenek, és ügyeiket gondosan intézzék.

²⁴Hallottuk pedig, hogy a zsidók nem egyeztek atyámmal abba, hogy a görögök szertartására átvitessenek, hanem meg akarják tartani törvényeiket, és azért kivánják, hogy engedjük meg nekik rendtartásaikat;

²⁵akarván tehát, hogy e nemzet is csendességben legyen, azt végeztük és rendeljük: adassék vissza nekik a templom, hogy eldődeik szokása szerint élhessenek.

²⁶Jól cselekszel tehát, ha hozzájok küldesz, és kezet adsz nekik; hogy megértvén akaratunkat, jó szívvel legyenek, és tulajdon javakról gondoskodjanak.

²⁷A király levele pedig a zsidókhoz ez vala: Antiokus király a zsidók tanácsának és a többi zsidóknak, üdvözletet!

²⁸Ha egészségben vagytok, úgy vagytok, mint óhajtjuk; mi is jó egészségben vagyunk.

²⁹Hozzánk jöve Menelaus, mondván: hogy le akartok jőni tieitekhez, kik nálunk vannak.

³⁰Azért azoknak, kik eljőnek Xantikus havának harminczadik napjáig, kezet adunk annak biztosságaúl,

³¹hogy a zsidók éljenek étkeikkel és törvényeikkel, mint azelőtt is, és senki közőlük bántást ne szenvedjen olyanokért, mik tudatlanságból esnek.

³²Elküldöttük pedig Menelaust is, hogy szóljon veletek.

³³Legyetek egészségben. A száznegyvennyolczadik esztendőben, Xantikus havának tizenötödik napján.

³⁴Küldének pedig a romaiak is ilyen tartalmú levelet: Quintus Memmius és Títus Manilius, a romaiak követei, a zsidónépnek, üdvözletet!

³⁵A miket Líziás, a király rokona, megengedett nektek, mi is megengedjük.

³⁶A miket pedig a király itéletére halasztott, azonnal küldjetek valakit, egymás között tanácsot tartván, hogy úgy végezzünk, a mint javatokra lesz; mert mi Antiokiába megyünk.

³⁷Azért siessetek választ írni, hogy mi is tudjuk, mi szándékban vagytok.

³⁸Legyetek jó egészségben. A száz negyvennyolczadik esztendőben. Xantikus havának tizenötödik napján.