¹Meglévén e szövetkezések, Líziás a királyhoz indúla, a zsidók pedig földmívelésre adák magokat.

²De a kik helytartók valának, Timoteus és Apollonius, Ganneus fia, és velök Jeromos is és Demofon, és Nikánor, a ciprusi helytartó, nem hagyák őket csendességben és nyugalomban élni.

³A joppeiak pedig ilyen gonoszságot cselekvének: kérék a nálok lakó zsidókat, hogy az általok készített hajókba szálljanak feleségestül és gyermekestül, mintha semmi ellenkezés nem volna közöttük.

⁴Tehát a város köz-végzése szerint, ezek engedtek békeség okáért, semmit nem gyanítván; de midőn a mélyre jutottak, elmerítének nem kevesebbet kétszáznál.

⁵Ezen, nemzettársain elkövetett kegyetlenséget megértvén Júdás, parancsola a férfiaknak, kik vele valának, és segítségűl híván Istent, az igaz bírót,

⁶elméne az ő atyjafiainak gyilkosai ellen, és a révhelyt éjjel fölgyujtá, a hajókat megégeté, azokat pedig, kik a tűzből elszaladtak vala, fegyverrel megölé.

⁷Ezeket így végbevivén, elméne oly szándékkal, hogy ismét visszatér, és a joppeiakat mind kiírtja.

⁸De mikor megértette, hogy Jamnia lakosai is azonmódon akarnak cselekedni a velök lakó zsidókkal,

⁹a jamniabelieket is megtámadá éjjel, és a révhelyt a hajókkal együtt fölgyujtá, úgy, hogy a tűz világossága meglátszott Jerusalemben kétszáznegyven futamatnyi földre.

¹⁰Mikor onnét elindúlván, már kilencz futamatnyi földre voltak, és az úton mentek Timoteus ellen, rájok ütének az arabok, ötezer gyalog és ötszáz lovas.

¹¹A harcz erős vala, de Isten segítségével szerencsés véget ére; a legyőzött arabok maradványai kérék Júdást, nyujtsa nekik jobbját, igérvén, hogy legelőket adnak, és egyéb dologban is javára lesznek.

¹²Júdás pedig meggondolván, hogy bizonyára sokban hasznára lesznek, megigéré a békeséget, és kezet fogván, elmenének sátoraikba.

¹³Ráüte továbbá a hidakkal és kőfalakkal körűlvett erős városra is, melyben különféle nemzetbeliek sokasága lakik vala, s melynek Kasfin a neve.

¹⁴Hanem azok, kik benne valának, bízván a kőfalak erősségében és az élelmi készletben, restűl védék magokat, szitkokkal boszantván Júdást, káromkodván és illetlenűl szólván.

¹⁵A Makkabeus pedig segítségűl híván a világ nagy fejedelmét, ki faltörő kosok és gépek nélkül döntötte le Józue idejében Jerikót, keményen rohana a kőfalakra.

¹⁶És a várost bevévén az Úr akaratából, kimondhatlan öldöklést tőn, úgy, hogy mellette a két futamatnyi szélességű tó a megöltek vérével látszott folyni.

¹⁷Onnan elmenének hétszázötven futamatnyi földre, és Karakába jövének azon zsidókhoz, kik tubianeusoknak neveztetnek

¹⁸Timoteust ugyan azon helyeken nem találák; mert ő mitsem végezve, visszavonúla, hagyván egy helyen igen erős őrizetet:

¹⁹azonban Dosziteus és Szoszipater, kik vezérek valának a Makkabeussal, Timoteustól a várban hagyott tízezer férfiút megölék.

²⁰A Makkabeus pedig maga mellé hatezert rendelvén, és csoportokba állítván, Timoteus ellen méne, kivel százhúszezer gyalog és kétezerötszáz lovas vala.

²¹Megértvén pedig Júdás jövetelét Timoteus, előre küldé az asszonyokat, gyermekeket és egyéb készületet a várba, mely Karnionnak neveztetik, mert ez bevehetlen és hozzájárúlhatlan vala a helyek szorossága miatt.

²²De midőn Júdásnak első csoportja meglátszott, félelem szállá meg az ellenséget az Isten jelenvoltától, ki mindeneket lát, és űzőbe vevé egyik a másikat, úgy, hogy inkább önmagoktól veretének le, s önfegyvereik csapásaitól sérülének meg.

²³Júdás pedig keményen üldözé őket, megbüntetvén az istenteleneket, és levága közőlük harminczezer férfiút.

²⁴Maga Timoteus pedig Dosziteus és Szoszipater kezeibe juta, és sok könyörgéssel kéré elevenen elbocsáttatását, azért, mivel sok zsidónak atyái és atyjafiai vannak nála, kik az ő halála miatt (szabadulásuk reményében) megcsalódnak.

²⁵És mikor hitet tőn, hogy azokat visszaadja a végzés szerint, sérelem nélkül bocsáták el őt atyjokfiainak szabadúlásaért.

²⁶Júdás pedig Karnion ellen méne, megölvén huszonötezer embert.

²⁷Ezek megszalasztása és megölése után, elindítá a hadsereget Efronhoz, az erős városhoz, melyben különféle nemzetbeliek sokasága lakik vala. Erős ifjak állván a kőfalakon, erősen vívának; benn pedig sok hadiszer vala és nyilak készlete.

²⁸De a zsidók segítségűl híván a Mindenhatót, ki hatalmával az ellenség erejét megtöri, bevevék a várost, és a bennlevők közől huszonötezret levágának.

²⁹Onnan a scithák városához menének, mely Jerusalemtől hatszáz futamatnyira van.

³⁰De bizonyságot tévén az ott lakó zsidók, hogy a scithavárosiak kegyesek voltak hozzájok, és hogy még a szerencsétlenség idején is emberségesen bántak velök,

³¹megköszönvén nekik ezt, és intvén, hogy nemzetökhöz azután is oly kegyesek legyenek, Jerusalembe jutának, közel lévén a pünköst ünnepnapja.

³²És pünköst után Gorgiás, Idumea helytartója ellen menének.

³³Méne pedig háromezer gyaloggal és négyszáz lovassal.

³⁴Kik megütközvén, történék, hogy a zsidók közől kevesen hullának el.

³⁵Egy bizonyos Dosziteus pedig, a Bacenor lovasai közől való erős férfiú, Gorgiást megragadván, elevenen akará őt fogolylyá tenni; de egy lovas a tráciaiak közől rárohanván, vállát levágá; s így Gorgiás elfuta Mareszába.

³⁶Azok pedig, kik Ezdrinnél valának, tovább harczolván, elfáradának; ekkor Júdás az Úrhoz folyamodék, hogy ő legyen a hadnak segítője és vezére,

³⁷és elkezdvén hazája nyelvén, és énekekkel fölkiáltván, megszalasztá Gorgiás vitézeit.

³⁸Ezután Júdás egybegyüjtvén hadseregét, elméne Odollam városába; és mikor a hetedik nap elérkezett, szokás szerint megtisztúlván, azon helyen megtarták a szombatot.

³⁹Másodnap elméne Júdás övéivel, hogy az elhullottak testeit elvigye, s rokonaik mellé atyáik sirjaiba helyezze.

⁴⁰Találának pedig a megöltek ruhái alatt a jamniai bálványoknak szentelt adományokból, melyektől a törvény eltiltja a zsidókat, honnét mindnyájok előtt világos lőn, hogy azért hullottak el azok.

⁴¹Azért mindnyájan áldák az Úr igaz itéletét, ki a titkot kinyilatkoztatta.

⁴²És így a könyörgésekre térvén, esedezének, hogy az elkövetett vétkek feledtessenek el. Az igen nagy vitéz Júdás pedig inté a népet, hogy tartóztassák magokat a bűntől, szemeik előtt látván, mi történt vala azokkal bűneikért, kik megölettek.

⁴³És pénzt szedvén össze, tizenkétezer gíra ezüstöt külde Jerusalembe, hogy áldozat mutattassék be a megholtak bűneiért, jól és istenesen gondolkodván a föltámadásról.

⁴⁴(Mert ha nem reménylette volna, hogy azok, kik elhullottak, föltámadnak, fölöslegesnek és haszontalannak látszanék imádkozni a halottakért.)

⁴⁵Sőt, inkább elgondolá, hogy azok számára, kik istenifélelemmel hunytak el, igen nagy kegyelem van eltéve.

⁴⁶Azért szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy bűneiktől feloldoztassanak.