¹Júdás Makkabeus pedig és a kik vele valának, bemenének titkon a kastélyokba, és egybehíván rokonaikat, és barátaikat, és azokat, kik a zsidótörvényben megmaradtak vala, melléjök vévén, magokhoz hatezer férfiút gyüjtének.

²És segítségűl hivák az Urat, hogy tekintsen a népre, mely mindenektől tapodtatik, és könyörűljön a templomon, melyet az istentelenek megfertőztetnek.

³Könyörűljön a végromláshoz és elpusztúláshoz közellevő városon is, és a hozzája kiáltó vér szavát hallgassa meg;

⁴emlékezzék meg az ártatlan kisdedek méltatlan haláláról is, és az ő neve ellen mondott káromlásokról, és álljon boszút ezekért.

⁵A Makkabeus tehát egybegyűjtvén a sokaságot, szenvedhetlenné lőn a pogányoknak, mert az Úr haragja irgalmasságra változék.

⁶És ráütvén a kastélyokra és városokra véletlenűl, fölgyujtá azokat; és az alkalmas helyeket elfoglalván, nem kevés kárt tőn az ellenségnek.

⁷Leginkább pedig éjszakánként méne az ilyen csatákra, és az ő vitézségének híre mindenütt elterjede.

⁸Látván pedig Filep, hogy ez a férfiú lassankint mindig előhalad, és többnyire szerencsésen jár el dolgaiban, Ptolomeushoz, Celeszíria és Fenicia vezéréhez ira, hogy segítse föl a király ügyeit.

⁹Ez tehát gyorsan elküldé Nikánort, Patroklus fiát, az ő főbarátai közől, adván neki a különféle nemzetekből nem kevesebbet húszezer fegyveresnél, hogy az egész zsidó nemzetet eltörölje; melléje adván Gorgiást is, a vitéz és harczi dolgokban igen jártas férfiút.

¹⁰Rendelé pedig Nikánor, hogy azon adót, melyet a király vala köteles a romaiaknak fizetni, a kétezer talentomot, a fogságban levő zsidókon vegye meg.

¹¹És azonnal a tengermelléki városokhoz külde, összehíván őket zsidó foglyok vásárlására, kilenczven rabot igérvén egy talentomért, s nem gondolván a boszúállásra, mely őrá a Mindenhatótól következendő vala.

¹²Júdás a mint megérté, a vele volt zsidóknak azonnal megjelenté Nikánor jövetelét.

¹³Kik közől némelyek félvén, és nem hivén az Isten igazságának, futásnak eredének;

¹⁴Némelyek pedig a mijök még megmaradt, azt eladák, s egyetemben könyörgének az Úr előtt, hogy mentse meg őket az istentelen Nikánortól, ki őket eladta, mielőtt közel jutott volna.

¹⁵Ha nem is érettök, legalább a szövetségért, melyet atyáikkal kötött vala, és az ő szent és fölséges nevéért, mely rájok segítségűl hivatott.

¹⁶A Makkabeus tehát egybehívá a hétezret, kik vele valának, kérvén őket, hogy az ellenekkel meg ne békéljenek, és ne féljenek az ellenök gonoszúl jövő ellenség nagy számától, hanem erősen víjanak.

¹⁷Szemeik előtt tartván a gyalázatot, melyet ezek a szent helyen méltatlanúl tettek, és a megcsúfolt város sérelmét, és az ősök felforgatott törvényeit is.

¹⁸Azok, úgymond, fegyvereikben bíznak ugyan s egyszersmind a vakmerőségben: mi pedig a mindenható Úrban bízunk, ki a miellenünk jövőket és az egész világot is egy intésével eltörölheti.

¹⁹Emlékezteté őket az Isten segitségére is, melyet atyáik nyertenek, hogy Szennakerib alatt száznyolczvanötezren vesztek el;

²⁰és hogy a harczon, melyet a galataiak ellen Babiloniában víttak, mikor ütközetre kelvén mindnyájan, a macedoniak ingadoztak, ők csak hatezren lévén, megöltek százhúszezret az égből nekik adott segítség által, miből igen sok hasznot nyertek vala.

²¹Ez igék által megerősödvén, a törvényekért és hazájokért készek valának meghalni.

²²Ekkoron a csapatok fölé atyjafiait rendelé vezérekűl, Simont, Józsefet és Jonatást, mindenik alá ezerötszázat adván.

²³Azon fölűl Ezdrás is olvasván nekik a szent könyvet, és jelszóúl „az Isten segítségét“ adván, az első csapatban önmaga a vezér megütközék Nikánorral.

²⁴És segítségökre lévén a Mindenható, megölének többet kilenczezer embernél; Nikánor seregének nagyobb részét pedig sebek által erőtlenné tévén, futni kényszeríték.

²⁵Azok pénzét pedig, kik az ő vételökre jöttek vala, elfoglalván, mindenfelé üldözék őket.

²⁶De visszatérének, akadályozva lévén az idő által, mert a szombat estéje vala, azért nem üldözék tovább őket.

²⁷Hanem azok fegyvereit és zsákmányait összeszedvén, megtarták a szombatot, áldván az Urat, ki megszabadította őket az napon, irgalmát kezdvén árasztani rájok.

²⁸A szombat után pedig a betegekkel, árvákkal és özvegyekkel a zsákmányt megoszták, a többit megtarták magoknak és övéiknek.

²⁹Mindezek megtörténvén, és egyetemben mindnyájan könyörögvén, az irgalmas Urat kérék, hogy végre kegyelmezzen meg szolgáinak.

³⁰Továbbá azok közől, kik Timoteussal és Bakidessel valának, ellenök harczolván, többet megölének húszezernél, a nagy erősségeket elfoglalák, és sok zsákmányt osztának, egyenlő részt adván a betegeknek, árváknak és özvegyeknek, úgyszintén a véneknek is.

³¹És miután azok fegyvereit gondosan összeszedték, mindent alkalmas helyekre rakának, a maradék-zsákmányt pedig Jerusalembe vivék.

³²És Filarkest, ki Timoteussal vala, megölék, ama gonosz embert, ki sok részben nyomorgatta vala a zsidókat.

³³És midőn a győzelem ünnepét tartották Jerusalemben, Kallisztenest, ki a szent ajtókat felgyujtotta vala, mikor egy házacskába szaladott volna, megégeték, méltó jutalommal fizetvén neki istentelenségeért.

³⁴Az elveteműlt Nikánor pedig, ki ezer kalmárt hozott vala a zsidók eladására,

³⁵megaláztatván az Úr segítségével azoktól, kiket semminek tartott vala, letevé dicsőséges ruháját, s a földközi tengeren át elszökvén, egyedűl méne Antiokiába, nagy szerencsétlenségbe esvén, hadseregének elveszte miatt.

³⁶És ki azt igérte vala, hogy a romaiak adóját a jerusalemi foglyokból megfizeti, most azt hirdeté: hogy Isten a zsidók oltalmazója, ugyanazért ők sérthetlenek, minthogy követik a tőle rendelt törvényeket.