¹Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közől, és mondá neki: Övezd föl ágyékaidat, és vedd kezedbe ez olajszelenczét, és menj Rámot-Gálaádba.

²És mikor oda érkezel, meglátod Jehut, Namszi fiának, Josafátnak fiát; és bemenvén, költsd fel őt atyjafiai közől, és vidd a belső kamarába.

³És fogván a szelencze olajat, töltsd fejére, és mondd: Ezeket mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izrael fölött. És nyisd meg az ajtót, és fuss el, és ott meg ne állj.

⁴Elméne tehát az ifjú, a próféta szolgája Rámot-Gálaádba,

⁵és beméne oda; de ime a hadsereg fejedelmei ülnek vala ott, és mondá: Beszédem van veled, oh fejedelem! És mondá Jehu: Kivel mindnyájunk közől? Amaz pedig mondá: Teveled, oh fejedelem!

⁶És fölkele és beméne a kamarába; amaz pedig az olajat fejére tölté, és mondá: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Királylyá kentelek téged Izrael Urának népe fölött.

⁷És veszítsd el Ákáb, urad házát, és boszút állok szolgáim, a próféták véreért, és az Úr minden szolgája véreért Jezabelen.

⁸És elvesztem Ákáb egész házát, és megölöm Ákábból a falravizellőt és a berekesztettet, és az utolsót Izraelben.

⁹És olyanná teszem Ákáb házát, mint Nábat fia, Jeroboam házát, és mint Ahia fia, Baaza házát.

¹⁰Jezabelt is az ebek eszik meg Jezrahel mezején, és nem lesz, ki eltemesse őt. És megnyitá az ajtót, és elfuta.

¹¹Jehu pedig kiméne ura szolgáihoz, kik szólának neki: Jól van-e minden? miért jött ez esztelen hozzád? Ki mondá nekik: Tudjátok, ki ez az ember, és mit szólott.

¹²Azok pedig felelék: Nem igaz, de inkább beszéld el nekünk. S ő mondá nekik: Ezeket és ezeket beszélé nekem, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izrael fölött.

¹³Sietének azért, és kiki vévén palástját, lábai alá tevék, némi emelvényűl, és harsonát fúvának, és mondák: Jehu a király!

¹⁴Összeesküvék tehát Jehu, Namszi fiának Josafátnak fia, Jóram ellen. Jóram pedig Rámot-Gálaádot ostromolja vala, ő és egész Izrael a sziriai király, Házael ellen.

¹⁵És visszatére, hogy meggyógyíttassék Jezrahelben a sebekből, mert megsebezték vala őt a szírusok, midőn Szíria királya, Házael ellen hadakozék. És mondá Jehu: Ha tetszik nektek, senki szökve ne lépjen ki a városból, hogy elmenjen és hírt vigyen Jezrahelbe.

¹⁶És fölkele és Jezrahelbe méne; mert Jóram ott betegeskedik vala, és Júda királya, Okoziás lement vala Jóramot meglátogatni.

¹⁷Az őr pedig, ki Jezrahel tornyán áll vala, látá jőni Jehu csoportját, és mondá: Csoportot látok. És mondá Jóram: Végy szekeret és küldj eléjök, és mondja az elmenő: Jól van-e minden?

¹⁸Elméne tehát, ki felült vala a szekérre, eléje, és mondá: Ezeket mondja a király: Békével van-e minden? És mondá Jehu: Mi közöd a békeséggel? állj hátra, és kövess engem. És jelentést tőn az őr, mondván: Hozzájok méne a követ, de nem tér vissza.

¹⁹Külde más lovasszekeret is; és hozzájok juta, és mondá: Ezeket mondja a király: Békeség vagyon-e? És mondá Jehu: Mi közöd a békeséggel? állj hátra, és kövess engem.

²⁰Az őr pedig jelentést tőn, mondván: Szintén hozzájok méne, de nem tér vissza; járása pedig, mint Namszi fiának, Jehunak járása, mert sebesen jár.

²¹És mondá Jóram: Fogj a szekérbe. És befogának szekerébe. És kiméne Izrael királya, Jóram, és Júda királya, Okoziás, mindenik az ő szekerében, és kimenének Jehu elé, és a jezraheli Nábot mezején találák őt.

²²És Jóram meglátván Jehut, mondá: Békeség vagyon-e, Jehu? Amaz pedig felelé: Micsoda békeség? még anyád, Jezabel paráznaságai és sok varázslásai fenn vannak.

²³Jóram tehát megfordítá kezét, és megfutamodván, mondá Okoziásnak: Árulás, Okoziás!

²⁴Jehu pedig megvoná kézíját, és Jóramot vállközbe lövé, és a nyíl átméne szívén, és azonnal lerogya szekerében.

²⁵És mondá Jehu Badacer hadnagynak: Fogjad, vesd őt a jezraheli Nábot mezejére; mert emlékezem, mikor én és te a szekérben ülvén, követők Ákábot, ennek atyját, hogy az Úr e terhet tette rá, mondván:

²⁶Nábot véreért és fiai véreért, melyet tegnap láttam, úgymond az Úr, megfizetek neked e mezőn, azt mondja az Úr. Most azért fogjad és vesd őt a mezőre az Úr igéje szerint.

²⁷Okoziás, Júda királya pedig látván ezt, elfuta a kerti ház útján; és űzőbe vevé őt Jehu, és mondá: Ezt is öljétek meg szekerében. És megsebesíték őt Gáver magasán, mely Jeblaam mellett vagyon; ki Mageddóba futa, és ott meghala.

²⁸És szolgái föltevék őt szekerére és Jerusalembe vivék; és eltemeték őt atyáival a sírba, Dávid városában.

²⁹Jóramnak, Ákáb fiának tizenegyedik esztendejében kezde Okoziás országlani Júda fölött.

³⁰És Jehu elméne Jezrahelbe, Jezabel pedig hallván bemenetelét, megfesté szemeit kenőcscsel, és fölékesíté fejét, és az ablakon nézi vala

³¹a kapun bemenő Jehut, és mondá: Lehet-e békesége Zambrinak, ki urát megölte?

³²És Jehu fölemelé arczát az ablakra, és mondá: Kicsoda ez? És lehajola hozzá két vagy három udvari tiszt.

³³Ő pedig mondá nekik: Vessétek le őt. És leveték őt, és a vér a kőfalra feccsent, és a lovak körmei eltapodák őt.

³⁴És mikor bement enni és inni, mondá: Eredjetek és nézzétek meg amaz átkozottat, és temessétek el őt, mert király leánya.

³⁵És mikor elmentek, hogy eltemessék őt, nem találák, csupán csak koponyáját és lábait és keze fejeit.

³⁶És visszatérvén megjelenték ezt neki. És mondá Jehu: Az Úr beszéde ez, melyet szolgája, a teszbii Illés által szólott, mondván: Jezrahel mezején eszik meg az ebek Jezabel testét,

³⁷és olyan lesz Jezabel teste, mint a ganéj a föld szinén, Jezrahel mezején, úgy, hogy a mellette menők mondani fogják: Ez-e ama Jezabel?