¹Elszakada pedig Moáb Izraeltől, miután Ákáb meghala.

²És átesék Okoziás szamariai felsőtermének rostélyain, és megbetegedék; és követeket külde, mondván nekik: Menjetek el, kérdjetek tanácsot Beelzebubtól, Akkaron istenétől, ha kigyógyúlhatok-e ezen betegségemből?

³Az Úr angyala pedig szóla a teszbii Illésnek, mondván: Kelj föl és menj a szamariai király követei elé, mondd nekik: Nincs-e Isten Izraelben, hogy Akkaron istenéhez, Beelzebubhoz mentek tanácsot kérdeni?

⁴Annakokáért ezeket mondja az Úr: Az ágyról, melyre fölhágtál, nem szállasz le, hanem halállal halsz meg. És elméne Illés.

⁵És visszatérének a követek Okoziáshoz. Ki mondá nekik: Miért tértetek vissza?

⁶Azok pedig felelék neki: Egy férfiú jöve elénk, és mondá nekünk: Menjetek és térjetek vissza a királyhoz, ki titeket küldött; és mondjátok meg neki: Ezeket mondja az Úr: Talán nem volt Isten Izraelben, azért küldesz tanácsot kérdeni Akkaron istenétől, Beelzebubtól? annakokáért az ágyról, melyre fölhágtál, nem szállasz le, hanem halállal halsz meg.

⁷Ki mondá nekik: Micsoda ábrázatú és öltözetű férfiú az, ki elétek jött, és ez igéket mondotta?

⁸Ők pedig mondák: Egy szőrös férfiú, és veséinél bőrövvel felövezett. Ki mondá: A teszbii Illés az.

⁹És külde hozzája egy ötvenes hadnagyot, az alattavaló ötvennel. Ki fölméne hozzája, és mondá a hegy tetején ülőnek: Isten embere! a király parancsolja, hogy jőj le.

¹⁰És felelvén Illés, mondá az ötvenedesnek: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emészszen meg téged és a te ötvenedet. Tűz szálla tehát le az égből, és megemészté őt és az ötvenet, kik vele valának.

¹¹És ismét más ötvenes hadnagyot külde hozzá és ötvenet vele. Ki szóla neki: Isten embere! ezeket mondja a király: Siess, jőj le.

¹²Felelvén Illés, mondá: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emészszen meg téged és a te ötvenedet. Tűz szálla tehát le az égből, és megemészté őt és ötvenedét.

¹³Ismét harmadik ötvenes hadnagyot külde és ötvenet, kik vele valának. Ki elérkezvén, térdet hajta Illés előtt, és könyörge neki és mondá: Isten embere! ne vesd meg lelkemet, és velem jött szolgáid lelkeit.

¹⁴Ime tűz szállott le az égből, és megemésztette a két első ötvenes hadnagyot, és az ötvenet-ötvenet, kik velök voltak; de most kérlek, könyörűlj lelkemen.

¹⁵Szóla pedig az Úr angyala Illésnek, mondván: Menj le vele, ne félj. Fölkele tehát, és leméne vele a királyhoz,

¹⁶és szóla neki: Ezeket mondja az Úr: Mivelhogy követeket küldöttél tanácsot kérdeni Akkaron istenéhez, Beelzebubhoz, mintha nem volna Isten Izraelben, kitől tanácsot kérdhetnél: annakokáért az ágyról, melyre fölhágtál, nem szállasz le, hanem halállal halsz meg.

¹⁷Meghala tehát az Úr beszéde szerint, melyet Illés szólott, és öcscse, Jóram lőn király helyette, Jósafát fiának, Jóramnak, Júda királyának második esztendejében; mert nem vala fia.

¹⁸Okoziásnak többi dolgai pedig, melyeket cselekedett, azok nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében?