¹Elizeus pedig szóla az asszonynak, kinek fiát föltámasztotta vala, mondván: Kelj föl, menj el te és háznéped, és tartózkodjál, a hol helyet találsz; mert az Úr éhséget hívott, s a földre jő az hét esztendeig.

²Ki fölkele, és cselekvék az Isten emberének igéje szerint, és elmenvén háznépével, a filiszteusok földén tartózkodék sok ideig.

³És mikor elmúlt a hét esztendő, visszatére az asszony a filiszteusok földéről, és elméne könyörögni a királyhoz házaért és szántóföldeiért.

⁴A király pedig szóla Giezivel, az Isten embere szolgájával, mondván: Beszéld el nekem mindazon nagy dolgokat, melyeket Elizeus cselekedett.

⁵És mikor ő beszélte a királynak, mi módon támasztotta föl a halottat, megjelene az asszony, kinek fiát életre hozta vala, kiáltván a királyhoz házaért és szántóföldeiért. És mondá Giezi: Uram királyom! ez amaz asszony, és ez fia, kit föltámasztott Elizeus.

⁶És a király megkérdé az asszonyt, ki elbeszélé neki. És melléje ada egy udvari tisztet, mondván: Add vissza mindenét, és a szántóföldek minden jövedelmét az naptól, melyen elhagyta a földet, mindeddig.

⁷És Elizeus elméne Damaskusba, és a szíriai király, Benadad, beteg vala; és hirűl adák neki, mondván: Az Isten embere jött ide.

⁸És mondá a király Házaelnek: Vígy magaddal ajándékokat, és menj az Isten embere elé, és kérj tanácsot az Úrtól őáltala, mondván: Föllábadhatok-e e betegségemből?

⁹Házael tehát eléje méne, ajándékok lévén nála és Damaskus minden javai, negyven teve terhe. És mikor megállott előtte, mondá: Szíria királya, a te fiad, Benadad küldött engem hozzád, mondván: Fölgyógyúlhatok-e e betegségemből?

¹⁰És mondá neki Elizeus: Menj, mondd neki: Felgyógyúlsz; de az Úr megmutatta nekem, hogy halállal fog meghalni.

¹¹És ott áll vala ővele, és úgy fölindúla, hogy arcza megtüzesedék; és síra az Isten embere.

¹²Mondá neki Házael: Miért sír az én uram? Ő pedig mondá: Mert tudom, mennyi gonoszat fogsz Izrael fiain cselekedni. Azok erős városait tűzzel fölgyujtod és fiaikat fegyverrel megölöd, és gyermekeiket földhöz vered, és a nehézkeseket ketté vágod.

¹³És mondá Házael: Micsoda? – eb vagyok-e én, szolgád, hogy e nagy dolgot cselekedjem? És mondá Elizeus: Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszesz Szíria királya.

¹⁴És elmenvén Elizeustól, urához érkezék. Ki mondá neki: Mit mondott neked Elizeus? Amaz pedig felelé: Ezt mondotta nekem: Meggyógyúlsz.

¹⁵És mikor eljött a másodnap, vevé az ágyleplet, és vizet tölte rá, és annak arczára borítá; ki meghalván, Házael lőn király helyette.

¹⁶Ákáb fiának, Jóramnak, Izrael királyának ötödik esztendejében, és Júda királyának, Josafátnak idejében, lőn Jóram, Josafát fia, Júda királyává.

¹⁷Harminczkét esztendős vala, midőn országlani kezde, és nyolcz esztendeig országla Jerusalemben.

¹⁸És Izrael királyainak útain jára, mint Ákáb háza járt vala; mert felesége Ákáb leánya vala, és gonoszat cselekvék az Úr előtt.

¹⁹De az Úr nem akará elveszteni Júdát szolgájaért, Dávidért, a mint megigérte neki, hogy szövétneket ad neki és fiainak minden időben.

²⁰Az ő napjaiban elpártola Edom, hogy ne legyen Júda alatt, és magának királyt rendele.

²¹És elméne Jóram Szeirába, és mind a szekerek vele; és fölkele éjjel, és megveré az idumeusokat, kik őt körűlvették vala, és a szekerek fejedelmeit; a nép pedig hajlékaiba futa.

²²Mégis elpártola Edom, hogy ne legyen Júda alatt, mind e napig. Elpártola Lobna is ugyanazon időben.

²³Jóram többi dolgai pedig, és mind, a miket cselekedett, azok nem irattak-e, meg Júda királyainak krónika-könyvében?

²⁴És Jóram elaluvék atyáival és eltemetteték velök Dávid városában, és fia, Okoziás lőn király helyette.

²⁵Ákáb fiának, Jóramnak, Izrael királyának tizenkettedik esztendejében lőn király Okoziás, Jóramnak, Júda királyának fia.

²⁶Huszonkét esztendős vala Okoziás, midőn országlani kezde, és egy esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Atália vala, Izrael királyának, Amrinak leánya.

²⁷És Ákáb házának útain jára, és gonoszat cselekvék az Úr előtt, mint Ákáb háza; mert Ákáb házának veje vala.

²⁸És elméne Ákáb fiával, Jórammal együtt hadakozni a szíriai király, Házael ellen Rámot-Gálaádba, és a szírusok megsebesíték Jóramot,

²⁹ki visszatére, hogy gyógyittassék Jezrahelben; mert megsebezték vala őt a szírusok, midőn Rámotban Szíria királya, Házael ellen hadakozék. Jóram fia pedig Okoziás, Júda királya, leméne meglátogatni Ákáb fiát, Jóramot, Jezrahelbe, mert ott betegeskedik vala.