¹Vala pedig Ákábnak hetven fia Szamariában; levelet íra Jehu és Szamariába küldé a város előkelőihez és a vénekhez és Ákáb nevelőihez, mondván:

²Mihelyt e levelet veszitek, a kiknél uratok fiai, szekerei és lovai, erős városai és fegyverei vannak,

³válaszszátok el a jobbikat, és azt, ki nektek tetszik uratok fiai közől, és ültessétek őt atyja királyi székébe, és hadakozzatok uratok házaért.

⁴De azok igen megfélemlének, és mondák: Ime két király meg nem állhatott előtte, és mi módon állhatunk mi ellene?

⁵Elküldének tehát az udvarbírok, és a város tisztviselői s a vének és nevelők Jehuhoz, mondván: Szolgáid vagyunk, a mit parancsolsz, mind megteszszük; királyt sem választunk magunknak; a mi neked tetszik, azt cselekedd.

⁶Levelet íra tehát nekik másodszor, mondván: Ha enyéim vagytok és nekem engedelmeskedtek, vegyétek fejöket uratok fiainak, és jőjetek hozzám ezen órán holnap Jezrahelbe. A király fiai pedig, a hetven férfiak, a város előkelőinél neveltetnek vala.

⁷És mikor a levél eljutott hozzájok, vevék a király fiait és megölék a hetven férfiút, és azok fejeit kosarakba tevék és hozzája küldék Jezrahelbe.

⁸Eljöve pedig a követ, és megjelenté neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit. Ki felelé: Tegyétek azokat két rakásba a kapu mellé reggelig.

⁹És mikor megviradott, kiméne és mondá az egész népnek: Igazak vagytok; ha én ütöttem pártot uram ellen, és megöltem őt, ki ölte meg mindezeket?

¹⁰Látjátok tehát most, hogy az Úr beszédeiből semmi sem esett a földre, melyeket az Úr Ákáb háza felől szólott, és az Úr megcselekedte, a mit szólott, az ő szolgája, Illés által.

¹¹Megölé tehát Jehu mind, a kik megmaradtak vala Ákáb házából Jezrahelben, és minden főembereit és ismerőseit és papjait, hogy egy sem maradt meg azokból.

¹²És fölkele és Szamariába méne; és mikor a pásztorok hajlékához jutott az úton,

¹³találá Júda királyának, Okoziásnak atyjafiait, és mondá nekik: Kik vagytok ti? Ők felelék: Okoziás atyjafiai vagyunk, és lemegyünk a király fiait és királyné fiait köszönteni.

¹⁴Amaz mondá: Fogjátok meg őket elevenen. Kiket mikor megfogtak elevenen, megfojták őket a kútnál a hajlék mellett, negyven férfiút, és senkit sem hagya meg azokból.

¹⁵És elmenvén onnét, elétalálá Rékab fiát, Jonadabot, és megáldá őt. És mondá neki: Igaz-e a te szíved, mint az én szívem szivedhez? És mondá Jonadab: Igaz. Ha igaz, úgymond, add kezedet. Ki kezét adá neki. Ez pedig fölemelé magához őt a szekérre,

¹⁶és mondá neki: Jer velem, és lásd boszúállásomat az Úrért. És szekerére vévén,

¹⁷Szamariába vivé. És mind megölé, kik megmaradtak Ákábból Szamariában, mind egyiglen, az Úr igéje szerint, melyet Illés által szólott.

¹⁸És egybegyűjté Jehu az egész népet, és mondá nekik: Ákáb kevéssé tisztelte Baalt, de én jobban fogom őt tisztelni.

¹⁹Most azért Baal minden prófétáit, minden szolgáit és minden papjait híjátok hozzám, senki se maradjon el, mert nagy áldozatot teszek Baalnak; a ki elmarad, nem él. Jehu pedig ezt cselből teszi vala, hogy Baal tisztelőit elveszítse.

²⁰És mondá: Szenteljetek ünnepet Baalnak. És kihirdeté ezt,

²¹és elkülde Izrael minden határaiba, és Baal szolgái mind eljövének; csak egy sem maradt el, ki el nem jött volna. És bemenének Baal templomába; és megtelék Baal háza minden szögében.

²²És mondá azoknak, kiknél a ruhák valának: Hozzatok ruhákat Baal minden szolgáinak. És ruhákat hozának azoknak.

²³És bemenvén Jehu és Rékab fia, Jonadab, Baal templomába, mondá Baal tisztelőinek: Vizsgálódjatok és nézzétek meg, netalán valaki legyen veletek az Úr szolgái közől, hanem csak Baal szolgái legyenek.

²⁴Bemenének tehát, hogy hála- és égőáldozatokat tegyenek; Jehu pedig kivűl nyolczvan férfiút rendelt vala el magának, mondván nekik: A ki elszalaszt egyet ez emberek közől, kiket én kezetekbe adok, lelke lesz annak lelkeért.

²⁵Lőn pedig, midőn elvégződött az égőáldozat, parancsolá Jehu vitézeinek és hadnagyainak: Menjetek be, és öljétek le őket, senki se szaladjon el. És megölék őket fegyver élével, és kihányák a vitézek és hadnagyok, és bemenének Baal templomának városába,

²⁶és kihozák a bálványképet Baal templomából, és megégeték,

²⁷és összetörék azt. Elbonták Baal templomát is, és helyére árnyékszékeket csinálának mind e napiglan.

²⁸Igy törlé el Jehu Baalt Izraelből;

²⁹mindazáltal Nábat fiának, Jeroboamnak bűneitől, ki vétekre vitte Izraelt, nem távozék, el sem hagyá az arany-borjakat, melyek Bételben és Dánban valának.

³⁰Mondá pedig az Úr Jehunak: Mivel serényen megcselekedted, a mi igaz és kedves volt szemeim előtt, és mindazokat, a mik szivemben voltak, véghez vitted Ákáb háza ellen: fiaid negyedízig fognak ülni Izrael királyi székén.

³¹De Jehu nem tartá meg, hogy Izrael Ura- Istenének törvényében járjon teljes szivéből; mert nem távozék el Jeroboam bűneitől, ki vétekre vitte Izraelt.

³²Ama napokban az Úr meg kezdé únni Izraelt. És Házael megveré őket Izrael minden határaiban,

³³Jordántól napkelet felé egész földét Gálaádnak és Gádnak, Rúbennek és Manasszesnek, Aroertől kezdve, mely Arnon pataka fölött vagyon, és Gálaádot és Bászánt.

³⁴Jehunak többi dolgai pedig, és mind a miket cselekedett, és az ő vitézsége, azok nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében?

³⁵És elaluvék Jehu atyáival, és eltemeték őt Szamariában, és fia, Joakáz lőn király helyette.

³⁶A napok száma pedig, melyeken Jehu Izrael fölött országlott Szamariában, huszonnyolcz esztendő vala.